Megemlékezés Jablonkay tanár úr születésének100. évfordulóján

 

2011. április 12-én, Dr. Jablonkay Pál születésének 100. évfordulóján néhány volt diákja a családtagokkal együtt megemlékezést tartott a solymári temetőben lévő sírjánál.

A megemlékezésen elmondott imák után mindenki mondott néhány emlékező mondatot.

 

Debrőci Zoltán öregdiák a pálosok ősi imájával tisztelgett és emlékezett meg.

Kékesi László, egykori tanítvány az alkalomra aktualizált alábbi Miatyánkot mondta el:

Mi atyánk és, tanítónk, Jablonkay Pali bácsi, ki vagy a Mennyekben, ott, ahol több mint ezer éve gyülekezik minden halott magyar tanárember, ki arra érdemes.

Szenteltessék meg a Te neved, éppen úgy, ahogy Diószeghy Sámueltól Szent-Györgyi Albertig szenteltessék meg másoké is, azoké, akik munkájukkal hozzájárultak a Nép, a Nemzet tanításához, következésképp fennmaradásához.

Jöjjön el a Te országod, amelyikben az egyenesség, a jellemesség, a tisztesség, a tehetség a mindenek értékmérője. Jöjjön el, mert ez a mostani még nem az. Ez még nem hasonlít a Te orcádra.

Legyen meg a Te akaratod, ami szerint az ország javát, a nemzet előrehaladását, az építkezni akarók szorgos szándékát szolgálják mindenek.

Mint a Mennyben, úgy a Földön is adassék az embereknek nyugalom, békesség, tisztesség, emberekhez méltó lét. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, de úgy, hogy ne csak kenyérrel éljünk, hanem tápláljon bennünket a jó tanítás, a szép szó, mint amilyenek a Te szavaid voltak egykoron.

És bocsásd meg vétkeinket, merthogy vétkek nélkül nem voltunk, s nem lehetünk gyarló emberi mivoltunknál fogva. Miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellened és ellenünk vétenek: sündörgőknek, talpnyalóknak, besúgóknak, mellébeszélőknek és kitartottaknak; de azért velük egy gyékényen nem fogunk árulni soha - mert Tőled ilyet nem tanultunk.

És ne vígy minket a kísértésbe, hogy valaha is válaszuk a munka könnyebbik végét, törjünk a könnyebb ellenállás irányába, mert Te ilyenfajta példákkal nem szolgáltál.

De szabadíts meg minket a gonosztól, hogy soha ne restelljünk gyalog járni, és hogy jussunk el mindenhová, ahol az is segítség lehet, ha valakinek valahol jut a jó szóból egy maréknyi.

Mert Tiéd az ország, a hatalom, ahogy ennek rendje van, merthogy évszázados törvény bizonyítja; megette a fene, ha nem a nemzeté az ország és a hatalom, ha belekerülnek a senkik, a percemberkék, a hatalmi tébolytól megrészegedettek.

És dicsőség, amely csak az arra érdemeseknek jár. De csak azoknak járjon, csakis nekik, nehogy felbomoljon a dicsőség járandóságának tisztes törvénye.

Mindörökké legyen így, ne változtassunk az emberiség évezredek óta próbált és bevált törvényein, mert ha valaha valakik ezt tették, azonnal léket kapott az emberiség hajója.

Ámen. Úgy legyen, ahogyan azt az emberiség legnagyobbjai tanították.

Tanár úr sírja a solymári temetőben

Az emlékezők egy csoportja a sírnál

Kékesi László az alkalomra aktualizált Miatyánkot mondja el

Jablonkay Mária, tanár úr keresztlánya és egyben unokahúga utólag így emlékezik:

Megható, megrendítő megemlékezésen vettem részt ma délután a solymári temetőben.

60-as-70-es korú meglett férfiak, Rákóczisok emlékeztek meg a ma 100 éve született Dr. Jablonkay Pálról, példaképükről, tanárukról.

Az elhangzott aktualizált vers, a megemlékezések, a pálosok elmondott imája mind azt fejezte ki, hogy az egykori gimnazistákra milyen mély benyomást tett szeretett tanáruk embersége, tudása. A hazafiságról, humánumról, a modern tanításról, a humorról egyaránt szó esett a visszaemlékezők beszédeiben. Csakúgy, mint a " fáklya" szerep.

És ami nagyon megdöbbentett – nem tudtam róla – az a világos előrelátás, amellyel a nemzeti sorskérdéseket már 50 évvel ezelőtt  felvetette, noha csak az utóbbi néhány évben jelent meg napi beszédtéma szinten.

Orvosi egyetemi előkészítőin százak szereztek olyan szaktudást, ami biztos bejutást jelentett az egyetemre.

Megírta doktori disszertációként Solymár földrajzát.

Nem csak biológiára, földrajzra, kémiára tanított, de kiemelkedő hazafiként hazaszeretetre, országismeretre, és tudva, vállalva a következményeket, az eszmékért való kiállásra, meg nem hátrálásra.

Monspartné Dr. Sényi Judit munkahelyi elfoglaltsága miatt nem ért oda a temetőbe, de utólag ezt a régi magyar áldást küldte:

Régi magyar áldás

 

Áldott legyen a szív, mely hordozott,

és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.

Legyen áldott eddigi utad,

és áldott legyen egész életed.

 

Legyen áldott Benned a Fény,

hogy másoknak is fénye lehess.

Legyen áldott a Nap sugara,

és melegítse fel szívedet.

 

Hogy lehess meleget osztó forrás,

a szeretetedre szomjazóknak.

és legyen áldott támasz karod,

a segítségedre szorulóknak.

 

Legyen áldott gyógyír szavad,

minden hozzád fordulónak.

Legyen áldást hozó kezed,

azoknak, kik érte nyúlnak.

 

Áldott legyen a mosolyod,

légy vigasz a szenvedőknek.

Légy te áldott találkozás,

minden téged keresőnek.

 

Legyen áldott immár,

minden hibád, bűnöd, vétked.

Hiszen aki megbocsátja,

végtelenül szeret téged.

 

Őrizzen hát ez az áldás,

fájdalomban, szenvedésben.

Örömödben, bánatodban,

bűnök közti kísértésben.

 

Őrizze meg tisztaságod,

Őrizze meg kedvességed.

Őrizzen meg Önmagadnak,

és a Téged szeretőknek.

**********************************************

Köszönet mindenkinek, aki akár testileg, akár lélekben velünk tartott.

Jablonkay Gábor