Rákóczis Öregdiákok Szerdahelyi Andor Társasága

 

Nyitóoldal

Névadónkról

Alapdokumentumok

Vezetőség

Hirdetmények, programok

Hírek, beszámolók

Cox-galéria és téka

Tablók

Tanáraink, emlékeink

Írjon nekünk

Postánkból

Halottaink

COX-galéria és téka

Emlékfal az alma máteren

Tanár Úr sírjának
évenkénti megkoszorúzása

Szerdahelyi tanár úr sírhelye

Emléktábla avatás és évenkénti koszorúzás
a Fadrusz utcában

Hír a Magyar Honvéd c. hetilapból

A II. Kerületért Emlékérem átvétele

Utolsó látogatásunk lakásán

Emlékkötet Cox 90. születésnapjára

Emléktábla a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban

A Rákóczi Gimnázium
300 éves jubileuma

90. születésnapi köszöntés

Archív képek

 

In Memoriam Cox

 

 

 

Kattintás a képre: Diasor – pps

¬¬¬

Emlékfal az alma máteren

Tanárom volt...

Nem voltál ott szeptember első vasárnapján a Márványmenyasszonyban! - korholt Kox, vagyis dr. Szerdahelyi Andor tanár úr, amikor - felhívtam. A 93. évét taposó egykori latintanár az egyetlen, aki él azok közül, akik tanítottak a I-IV. c-ben a 50-as évek végén, amikor a Rákócziban gimnazista voltam. A korról szóló "Megáll az idő" c. Gothar-filmben többször megszólal, ő az igazi tanár szereplő - a színészek között.

Nagyon nehéz eldönteni, kiről kellene írni, ha egy tanáromnak szeretnék emléket állítani. Zádor Annáról, a Bölcsészkar művészettörténet professzoráról, akit mindenki Mama néven említett, ha ő nem volt jelen? Vagy Herskó János filmrendezőről, aki a Színház és Filmművészeti Főiskolán indított későbbi pályám "rögös útjai" felé? Esetleg Pereces tanár úrról, aki még a koedukációs iskoláztatás előtt az általánosban, a Marczibányi téri fiúiskolában elmagyarázta nekünk a fekete tábla előtt állva, mi az a "nemzetközi rombusz"?

Vagy inkább Koxról, aki a Rákosi érában felnőtt fejjel elvégezte a matematikatanári szakot is, mert a latintanítás éppen nem volt már divatban, s mindenhez értve, minden tantárgy óráját meg tudta tartani, ha bejött az osztályba helyettesíteni! (Bosszankodtunk ezen olyankor...) Kitalálta, hogy a Márványmenyasszonyban, ahol rengeteg a hely, az asztal, a szék, évről évre találkozzanak mindazok, akik valaha a Rákóczi Gimnáziumban érettségiztek. Az utóbbi években már nem látja, hogyan telik meg a vendéglő ősz öregekkel és fiatalokkal, sok évtized egykor volt tizenéveseivel, de hallja a zsongást, a bejáratnál ül egy széken, s hangról felismeri érkező egykori tanítványait...
Írjak talán a biológiát, kémiát tanító Gulyás Józsefről, aki alig volt nálunk tíz évvel idősebb, amikor az osztályfőnökünk lett 1957 tavaszán, miután Révész tanárnő, első osztályfőnökünk "disszidált", akár csak az I. c. kb. egyharmada. Gulyást éppen egy éve temettük. Osztályából, harminchármunk közül sem élnek már ketten.

Emlékeznék szívesen egyetlen tanárnőnkről, Tamásinéről, a történelemtanárról, akit Jambusnak neveztek a diákjai, mert bicegett. Aki akart felelni az óráján, s jelentkezett ezért, "szót kapott" és jelest is, ha tudott. Aranykor köszöntött rám, amikor a reformkor és a szabadságharc történetét tanultuk, már akkor az érdekelt nagyon.

És Póka Endre? Különleges humorú ember volt ő, az orosz tanár. Vezette a gimnázium fotószakkörét, s ezért is fontos volt számomra.

Dr. Szögi Ferenc minden órára adott fel "memoritert", kívülről megtanulandó vers-, vagy szövegrészletet (akár csak Szerdahelyi Andor), ma is tudok sok költőnktől szó szerint idézni (a latin szerzőket már kevésbé). Tőle, a magyar nyelv és irodalom tanárától is sokat tanultam, de még IV.-ben, amikor már tudta, hogy a Bölcsészettudományi Karra jelentkezem, szigorúan lepontozta (Ady-) dolgozatomat a „külalakja” miatt. Szó mi szó, ma sem írok valami szépen...

Meséljem el, hogyan támasztottuk ki Barna tanár úr, a sokunk számára kellemetlen tornatanár Trabantjának négy kerekét nyolc darab százas szöggel? Rengeteg diák-sztori lehetne egy ilyen írásban. Csak fizikatanárunk (s 56 október 23-ig, tehát mindössze nyolc hétig latintanárunk), "Pocos", alias dr. Horváth Béla megtréfálásai, ugratása, s az ő "regényes életének" történetei is megérnének egy fejezetet.

Koxot azért hívtam fel, hogy megkérdezzem, mikor halt meg Krampusz? A Rákóczi Gimnáziumból, ahogy most engem is, mindenkit Szerdahelyihez küldenek, aki valamit tudni szeretne az iskola múltjáról. Ez a kicsi ember valóban mindent tud. Kapásból mondta, hogy 1969-ben Lantossy már nem tudta leérettségiztetni az osztályát...

Az akkori Magyar Nemzetben - ha jól emlékszem - legalább fél kolumnás cikkben írt valaki nekrológot erről a fantasztikus tanárról. Krampusz, vagyis Lantossy Károly volt a matektanárunk. És később a fizikáé is.
Nagyorrú, beesett arcú, sovány, szikár emberre emlékszem, aki még beszédhibás is volt, diákjai gyakran gúnyolták a kiejtését, "fiackám, fiackám", mondta, ha meg-(avagy fel-) szólította valamelyikünket. Talán 40-45 körüli lehetett 1956-60 között, amikor tanított bennünket.

Sohasem viccelt, ritkán mosolygott, akkor is szarkazmussal, érzelmeiről nem derült ki semmi, "bölcs távolságtartás jellemezte" - mondta egyik volt osztálytársam róla. Szigorú volt és könyörtelen, minden osztályzatot, akár jó volt, akár rossz, beírt a matek füzet utolsó oldalára, s otthon a szülőkkel alá kellett íratni. Nem volt kibúvó.

Dolgozatírásnál az ő óráin is lestünk volna a szomszéd füzetébe. Ám mindenki kapott egy "vonaljegyet" a megoldandó feladat mellé, s mindegyik cetli hátoldalán más-más szám szerepelt. Nem lehetett csalni.
Ördögi - mondhatná, aki csak ennyit hall Krampuszról. Így nehezen hihető talán, hogy a II. c. delegációt küldött a gimnázium igazgatójához, követelve, hogy a fizika oktatását is Lantossy Károly tartsa nálunk a jövőben! Kérésünk meghallgattatott.

Ha nem készült valaki az ő órájára, vagy nem írta meg a házi feladatát, leírhatta ezt a tényt egy papírlapra, s azt kitehette a katedrára még az óra megkezdése előtt. Aki így cselekedett, elkerülte, megúszta az aznapi számonkérést. Viszont bárki elmehetett felelni hozzá délután, egy héten akár kétszer is. Bekopogott a diák a fizikaszertárba, ő leültette, s kiadta a feladatot az önkéntes jelentkezőnek. A felelet elhangzása után megajánlott egy osztályzatot. Mindenki tudta, hányasra van szüksége, hogy "javítson". Ha nem tetszett a megajánlott jegy, nem kellett elfogadni. A sikertelen akció eredményét nem írta be a füzetbe, vagy az osztálykönyvbe, sehol nem maradt nyoma. Bármikor belefoghattunk egy-egy újabb kísérletbe. Ha sikerült, ugyanolyan érvényes osztályzat volt, amit adott, mintha az órán érdemelte volna ki a diák. Csakhogy volt ezeknek a délutáni - az ő szabadidejét igénybe vevő - feleléseknek egy feltétele: nem számított, hogy október van-e, vagy május, bármit kérdezhetett az abban az évben addig a napig feladott teljes anyagból! Meg kellett tanulni az anyagot...

Az érettségi utáni évben összefutottunk valahol.
– Mi van veled, fiackám? - kérdezte.
– Magyar-művészettörténet szakos vagyok az ELTE Bölcsészkarán - mondtam.
– Nem a TTK-ra jársz? Hát hányasod volt matematikából, fizikából, fiackám? - kérdezte halál komolyan.

Természetesen tudta, hogy jelesen érettségiztem mind a két tárgyából. Elérte. Bár érzékem sohasem volt hozzá, megtanultam, amit kellett.
Krampusz tanár volt-e vagy nevelő, ma divatos antik szóval pedagógus, vagy egyszerűen: ember - nem tudom. Mindezek együtt. Lantossy Károly olyan tárgyakban serkentett munkára, amelyek olyanok voltak, mint "púp a hátamon". Ebben az én sikerem az övé volt egyben és ez fordítva is igaz.
Osztályunkból majdnem mindenki azonnal bejutott az egyetemek valamelyikébe, a többiek kicsit később. A Rákóczi akkor a legjobb gimnáziumok egyike volt az országban, szinte minden tanulmányi-, vagy sportversenyen diadalmaskodtak a diákjai, köztük a mieink, a IV. c.-sek. Társaim közül sokan írhatták nevük elé a dr.-t később, lettek egyetemi tanárok, van aki dékán, van aki rektor volt egy darabig. Szinte mindenki kiválóan megállta a helyét valamely pontján az életnek itthon, vagy távoli tájakon.
Mekkora szerepe volt ebben az iskola hagyományokat őrző falainak, lépcsőházának, dísztermének, folyosói hangulatának? Vagy mekkora hatása volt ránk Krampusznak, Koxnak és a többieknek, annak a tanári karnak, amely oktatott, tanított, nevelt, számon kért és ösztönzött, irányította a sokszor nehezen zabolázható tizenéves fiúkat abban a még éppen utoljára koedukálatlan iskolai világban? Nem tudom pontosan.

2004-ben a Rákóczi Gimnázium épületét lebontották, építettek helyére újat, Keleti Károly utcai meghagyott homlokzatát is átalakították, igazi kapuja sincs, csak átlátszó üveg... Építészeknek tetszik, az új diákok meg nem ismerik a korábbi "arculatot". A régieknek nem lehet az épülethez kötődni többé. Az alma mater megszűnt. Illetve él tovább az emlékezetünkben, amíg élünk, beszélünk róla, emlékezünk.

Ráday Mihály
2008. február 5.

(Forrás: http://old.hirado.hu/nyomtatas.php?id=258913 )

¬¬¬

Hír a Magyar Honvéd c. hetilapból

Egyik öregdiák társunktól 2010. évi közgyűlésünk és a Nagy Rákóczis Találkozó alkalmával kaptuk meg a Magyar Honvéd c. hetilap 2002. november 1-i számát, amelyben egy rövid hír Szerdahelyi tanár úrról is szól.

Íme a cikk:

Laktanya-látogatás

Idős hadfiak keresték fel a közelmúltban egykori szolgálati helyüket, a Zách utcai laktanyát, ahol Krenák János ezredes, az MH Támogató Ezred parancsnoka fogadta az objektumba látogató nyolcvan év fölötti obsitos katonákat. A volt magyar királyi központi gépkocsizó-tanosztály, majd tanezred második világháborút is megjárt tisztjeinek.

Móri János ezredes, Vadász Géza százados, Busa Gusztáv, Restás Aladár és Szerdahelyi Andor zászlósok – tartott előadásában Krenák ezredes szólt a laktanya történetéről, az irányítása alatt működő katonai szervezet felépítéséről és feladatairól. Az ismertetőt követő beszélgetés, laktanyabejárás és ebéd során az obsitos tisztek felelevenítették az objektumhoz kötődő élményeiket.

P.D. FOTÓ: SZILÁGYI GERGELY

¬¬¬

Koszorúzás Szerdahelyi tanár úr emléktáblájánál a Fadrusz utcában

Koszorúzás 2014 május 25-én

A megemlékezést a Himnusz eléneklésével kezdtük, majd meghallgattunk tíz percet Tanár úrnak a Kossuth Rádióban 2006-ban Boross Attilával folytatott beszélgetéséből. A Fadrusz utca történetéről és gyermekkoráról beszélt.

Figyelmesen hallgatjuk Tanár úr szavait

Elnökünk, Nagy István tanár úr – elektronikus puskázás segítségével – ünnepi megemlékező beszédet tart.

A beszéd (pdf dokumentum)

Társaságunk titkára Monspartné dr. Sényi Judit őrzi a koszorút

Renkecz Kálmán – ifjú öregdiák – előbb Tompa Mihály A madár, fiaihoz c. versét mondta el, majd énekelt és gitározott.
Nagy István tanár úr a kottatartó.

Társaságunk nevében Monspartné dr. Sényi Judit és dr. Vermes László vezetőségi tag helyez el koszorút az emléktáblán

Tüdős Tibor öregdiák társunk jóvoltából „magánvirág” is kerül a táblára

Megemlékezésünket a Szózat hangjaival zártuk.

Koszorúzás 2013. május 26-án

Immár ötödik éve, hogy Szerdahelyi tanár úr csak lélekben lehet velünk. Az idei koszorúzást – mint mindig – a Himnusz hangjaival kezdtük.

Ezt követően Nagy István tanár úr, Társaságunk elnöke köszöntötte a megjelenteket.

Ez után meghallgattuk Tanár úr 90. születésnapján hozzánk intézett szavait. Különös egybeesés, hogy akkor és most is Szentháromság vasárnapja volt. Akkori beszédében első szavaival erről emlékezett meg ( cox90.mp4

 ).

A mai ünnepi megemlékező beszédet dr. Vermes László öregdiák társunk, a vezetőség tagja tartotta.

Ezt követően került sor az emléktábla megkoszorúzására.

A megemlékező beszéd és koszorúzás után Monspartné dr.Sényi Judit – Társaságunk titkára – megosztotta velünk Tanár úr életének utolsó napjaiban vele töltött idejéből származó emlékeit, nem kevés tanulságot továbbadva.

 

Az ünnepségen szokás szerint Sövényházi Margit, Tanár úr unokahúga is részt vett férjével.

Az ünnepséget a Szózat eléneklésével zártuk.

Megható, jó érzés volt, hogy több járókelő ill. az emléktábla közvetlen közelében lévő fitness-terem vezetője is együttérzett velünk. A terem zenéjét lehalkították, az ablakot becsukták, hogy ne zavarjanak. A vezető fiatal hölgy utólag elmondta, hogy ismerte, tisztelte, szerette „Bandi bácsit”.
Egy kutyáját sétáltató járókelő végig velünk volt, és megköszönte, hogy ilyen lelki táplálékot kapott.

Elmentünkben pedig egy idősebb úr szólított meg minket, kérdezvén, hogy ez az ünnepség milyen alkalomból zajlott. Elmondtuk, és nagyon örült, hogy megtudta. Ő a szemben lévő házban lakik.

Ezek a „ráadás” élmények is azt jelzik, hogy a tiszteletre méltó embereknek valóban meg is adják a tiszteletet még azok is, akiknek nem volt vele közvetlen kapcsolatuk. Köszönjük!

Koszorúzás 2012. május 20-án

Idén már negyedszer emlékeztünk meg Szerdahelyi tanár úr születésnapjáról Fadrusz utcai emléktáblájánál.

Ez alkalommal Monspartné Dr. Sényi Judit mondta az ünnepi beszédet.

Vidéki színházi elfoglaltságuk ill. egyéb ok miatt színész iskolatársaink nem tudtak eljönni, de a Végvári Tamás által a táblaavatón elmondott verseket hangfelvételről lejátszottuk. Ezzel egyúttal az azóta elhunyt művészről is megemlékeztünk.

Képek a megemlékezésről

Végvári Tamást hallgatjuk

Társaságunk titkára ünnepi beszédet mond

dr. Sényi Judit és dr. Vermes László megkoszorúzza az emléktáblát

Nagy István elnökünk és Tüdős Tibor öregdiák társunk

A frissen koszorúzott emléktábla

***

Koszorúzás 2011 május 22-én

Szinte hihetetlen, mégis igaz. Már harmadik alkalommal koszorúztuk meg Szerdahelyi tanár úr 2009-ben állított emléktábláját, hagyományosan a születésnapja alkalmából rendezett megemlékezésen.

Az ünnepségen részt vettek öregdiákok és családtagok, akik együtt emlékeztek a szeretett Tanár Úrra.

Hadházy Levente Dsida Jenő egyik versét mondta el.

Dr. Vermes László saját versbe szedett gondolatait tolmácsolta.

Nagy István tanár úr, az Öregdiák Társaság elnöke többek kötött tájékoztatta a megjelenteket a júniusi hálaadó szentmise új helyszínéről is.

 

***

Emléktábla avatás Szerdahelyi tanár úr egykori lakóhelye falán, a XI. Fadrusz u. 5. számú házon.
2009. december 6.

Az avatóünnepségen Újbuda Önkormányzata nevében Kupper András frakcióvezető és a kerületrész önkormányzati képviselője vett részt.

Az ünnepségről készült videofelvétel:    Flash Video (RealPlayerrel)        mp4 (Windows Media Playerrel)

Az ünnepséget a Himnusz eléneklésével kezdtük, a megemlékezés folyamán meghallgattuk Tanár Úr 90. születésnapján hozzánk intézett szavait is (lásd honlapunk nyitóoldalát). A Szózat eléneklésével zártuk a táblaavatást.

Elénekeljük a Himnuszt

Az ünneplők egy-egy csoportja

Sövényházi Margit, Tanár Úr unokahúga szól a rokonok és lakók nevében.

Mellette Nagy István tanár úr, a Rákóczis Öregdiákok Társaságának elnöke.

Végvári Tamás színművész (egykori Rákóczis) előbb Horatius A rómaiakhoz,
majd később Berzsenyi A magyarokhoz c. versét mondja el.

Kiss Ulrich SJ egykori tanítvány szól személyes emlékeiről, és megáldja az emléktáblát.

Monspartné Dr. Sényi Judit, a Társaság titkára a vezetőség és az egykori diákok nevében beszél.

A Társaság koszorúját Dr. Vermes László és Monspartné Dr. Sényi Judit helyezi el.

A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium nevében Guoth Árpádné (Zita tanárnő) koszorúz.

Az emléktábla

¬¬¬

Emléktábla a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban

¬¬¬

Szerdahelyi Andor tanár úr sírhelye:

Farkasréti Temető 30/2. parcella, 10. sor 3. sír (diófa alatt)

¬

Tanár Úr sírjának évenkénti megkoszorúzása

 

Koszorúzás és megemlékezés Tanár úr sírjánál 2016. szeptember 4-én

2016. szeptember 4-én hagyományos megemlékezést tartottunk Tanár úr sírjánál. A szép napos őszi időben kissé rendhagyó módon nem csupán imával és emlékek felelevenítésével adóztunk Tanár úr emlékének és iskolánknak, hanem Jablonkay Gábor felolvasott néhány részletet az 1956-os Intézet 2012. évi évkönyvéből, amelynek egyik fejezete a Rákóczi Gimnáziummal foglalkozik.

A könyv az interneten is megtalálható pdf dokumentum formájában: Gimnáziumunkról az 1956-os Intézet 2012-es évkönyvében (pdf dokumentum, 208. oldaltól)

Néhány fénykép a megemlékezésről

 

 

Koszorúzás és megemlékezés Tanár úr sírjánál 2014. szeptember 7-én

Idei megemlékezésünk alkalmával is kegyeibe fogadott minket az időjárás. Tanár úr sírjánál volt diákjai ezúttal az ima mellett diákkori emlékeiket elevenítették fel. Dr. Gönczy Zoltán öregdiák társunk nem tudott eljönni, de elküldte ez alkalomra készült írását, amelyet kérésére Jablonkay Gábor vezetőségi tag olvasott fel.

A temetői megemlékezés után az öregdiákok a Márványmenyasszony vendéglőben gyűltek össze, hogy beszélgetések keretében emlékezzenek egykori tanáraikról, diáktársaikról, diákéveikről, az Alma Materről. Létszámarányosan két osztály képviseltette magát igen szép arányban: az 1958-ban érettségizett IV.C. és az 1964-ben érettségizett IV.D. Dicséret illeti őket.

Képek a két eseményről

 

Koszorúzás és megemlékezés Tanár úr sírjánál 2013. szeptember 1-jén

A hagyományos megemlékezést a hála koszorújának elhelyezésével, majd a Himnusz eléneklésével kezdtük. Ezt követően a résztvevők elmondták Szerdahelyi tanárhoz fűződő egy-egy emléküket, amely róla elsőként eszükbe jut. A megemlékezés végén elénekeltük a Szózatot, majd az öregdiákok átmentek a Márványmenyasszony vendéglőbe a szokásos találkozóra.

Néhány kép a megemlékezésről

 

Koszorúzás 2012. szeptember 2-án

Ebben az évben szép meleg nyári időben társaságunk elnöke, Nagy István tanár úr tartott megemlékező beszédet. Ez alkalommal is elhelyeztük a hála és tisztelet kifejezését jelző koszorúnkat.

Nagy István tanár úr beszéde itt olvasható.

 

Koszorúzás halálának második évfordulója alkalmából
2010. szeptember 5-én

A megemlékezésen Szerdahelyi tanár úr egykori diákjai és a család képviselői vettek részt. A Társaság nevében Dr. Jávor Béla vezetőségi tag mondott megemlékező beszédet. A sírnál tiszteletünk és hálánk jeléül elhelyeztük a Társaság koszorúját.

dr. Jávor Béla beszéde itt olvasható.

¬¬¬

Koszorúzás halála napjának első évfordulóján,
2009. szeptember 6-án

A II. Kerületért Emlékérem átvétele 2008. júniusában

A kitüntetést Dr. Láng Zsolt polgármester adta át. Az ünneplő közönség felállva köszöntötte Szerdahelyi Andor tanár urat.

Utolsó látogatásunk lakásán 2008. májusában, kitüntetése előtt

Tanár Úr köszöntése 90. születésnapja alkalmából
2005. májusában a Márványmenyasszony étteremben

 

Tanár úr 90. születésnapja alkalmából egy kis emlékkötet készült.
Ennek elektronikus változata két verzióban készült el. Alább ezek megnyithatók, vagy letölthetők.

Word                      Html

¬¬¬

A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium 300 éves jubileuma

Meghívó

uuu

Archív képek

Ballagó osztályával, a IV. C-vel 1958-ban

Táborozás 1957 nyarán