Rákóczis
Öregdiákok Szerdahelyi Andor Társasága |
||||||||
COX-galéria és
téka
|
|
Kattintás
a képre: Diasor – pps
¬¬¬
Tanárom volt...
Nem voltál ott szeptember első vasárnapján a
Márványmenyasszonyban! - korholt Kox, vagyis dr. Szerdahelyi Andor tanár úr,
amikor - felhívtam. A 93. évét taposó egykori latintanár az egyetlen, aki él
azok közül, akik tanítottak a I-IV. c-ben a 50-as évek végén, amikor a
Rákócziban gimnazista voltam. A korról szóló "Megáll az idő" c.
Gothar-filmben többször megszólal, ő az igazi tanár szereplő - a színészek
között.
Nagyon nehéz eldönteni, kiről kellene írni, ha
egy tanáromnak szeretnék emléket állítani. Zádor Annáról, a Bölcsészkar
művészettörténet professzoráról, akit mindenki Mama néven említett, ha ő nem
volt jelen? Vagy Herskó János filmrendezőről, aki a Színház és Filmművészeti
Főiskolán indított későbbi pályám "rögös útjai" felé? Esetleg Pereces
tanár úrról, aki még a koedukációs iskoláztatás előtt az általánosban, a
Marczibányi téri fiúiskolában elmagyarázta nekünk a fekete tábla előtt állva,
mi az a "nemzetközi rombusz"?
Vagy inkább Koxról, aki a Rákosi érában felnőtt
fejjel elvégezte a matematikatanári szakot is, mert a latintanítás éppen nem
volt már divatban, s mindenhez értve, minden tantárgy óráját meg tudta tartani,
ha bejött az osztályba helyettesíteni! (Bosszankodtunk ezen olyankor...)
Kitalálta, hogy a Márványmenyasszonyban, ahol rengeteg a hely, az asztal, a
szék, évről évre találkozzanak mindazok, akik valaha a Rákóczi Gimnáziumban
érettségiztek. Az utóbbi években már nem látja, hogyan telik meg a vendéglő ősz
öregekkel és fiatalokkal, sok évtized egykor volt tizenéveseivel, de hallja a
zsongást, a bejáratnál ül egy széken, s hangról felismeri érkező egykori
tanítványait...
Írjak talán a biológiát, kémiát tanító Gulyás Józsefről, aki alig volt nálunk
tíz évvel idősebb, amikor az osztályfőnökünk lett 1957 tavaszán, miután Révész
tanárnő, első osztályfőnökünk "disszidált", akár csak az I. c. kb.
egyharmada. Gulyást éppen egy éve temettük. Osztályából, harminchármunk közül
sem élnek már ketten.
Emlékeznék szívesen egyetlen tanárnőnkről,
Tamásinéről, a történelemtanárról, akit Jambusnak neveztek a diákjai, mert
bicegett. Aki akart felelni az óráján, s jelentkezett ezért, "szót
kapott" és jelest is, ha tudott. Aranykor köszöntött rám, amikor a
reformkor és a szabadságharc történetét tanultuk, már akkor az érdekelt nagyon.
És Póka Endre? Különleges humorú ember volt ő,
az orosz tanár. Vezette a gimnázium fotószakkörét, s ezért is fontos volt
számomra.
Dr. Szögi Ferenc minden órára adott fel
"memoritert", kívülről megtanulandó vers-, vagy szövegrészletet (akár
csak Szerdahelyi Andor), ma is tudok sok költőnktől szó szerint idézni (a latin
szerzőket már kevésbé). Tőle, a magyar nyelv és irodalom tanárától is sokat
tanultam, de még IV.-ben, amikor már tudta, hogy a Bölcsészettudományi Karra
jelentkezem, szigorúan lepontozta (Ady-) dolgozatomat a „külalakja” miatt. Szó
mi szó, ma sem írok valami szépen...
Meséljem el, hogyan támasztottuk ki Barna tanár
úr, a sokunk számára kellemetlen tornatanár Trabantjának négy kerekét nyolc
darab százas szöggel? Rengeteg diák-sztori lehetne egy ilyen írásban. Csak
fizikatanárunk (s 56 október 23-ig, tehát mindössze nyolc hétig latintanárunk),
"Pocos", alias dr. Horváth Béla megtréfálásai, ugratása, s az ő
"regényes életének" történetei is megérnének egy fejezetet.
Koxot azért hívtam fel, hogy megkérdezzem,
mikor halt meg Krampusz? A Rákóczi Gimnáziumból, ahogy most engem is, mindenkit
Szerdahelyihez küldenek, aki valamit tudni szeretne az iskola múltjáról. Ez a
kicsi ember valóban mindent tud. Kapásból mondta, hogy 1969-ben Lantossy már
nem tudta leérettségiztetni az osztályát...
Az akkori
Nagyorrú, beesett arcú, sovány, szikár emberre emlékszem, aki még beszédhibás
is volt, diákjai gyakran gúnyolták a kiejtését, "fiackám, fiackám",
mondta, ha meg-(avagy fel-) szólította valamelyikünket. Talán 40-45 körüli
lehetett 1956-60 között, amikor tanított bennünket.
Sohasem viccelt, ritkán mosolygott, akkor is
szarkazmussal, érzelmeiről nem derült ki semmi, "bölcs távolságtartás
jellemezte" - mondta egyik volt osztálytársam róla. Szigorú volt és
könyörtelen, minden osztályzatot, akár jó volt, akár rossz, beírt a matek füzet
utolsó oldalára, s otthon a szülőkkel alá kellett íratni. Nem volt kibúvó.
Dolgozatírásnál az ő óráin is lestünk volna a
szomszéd füzetébe. Ám mindenki kapott egy "vonaljegyet" a megoldandó
feladat mellé, s mindegyik cetli hátoldalán más-más szám szerepelt. Nem
lehetett csalni.
Ördögi - mondhatná, aki csak ennyit hall Krampuszról. Így nehezen hihető talán,
hogy a II. c. delegációt küldött a gimnázium igazgatójához, követelve, hogy a
fizika oktatását is Lantossy Károly tartsa nálunk a jövőben! Kérésünk
meghallgattatott.
Ha nem készült valaki az ő órájára, vagy nem
írta meg a házi feladatát, leírhatta ezt a tényt egy papírlapra, s azt
kitehette a katedrára még az óra megkezdése előtt. Aki így cselekedett,
elkerülte, megúszta az aznapi számonkérést. Viszont bárki elmehetett felelni
hozzá délután, egy héten akár kétszer is. Bekopogott a diák a fizikaszertárba,
ő leültette, s kiadta a feladatot az önkéntes jelentkezőnek. A felelet
elhangzása után megajánlott egy osztályzatot. Mindenki tudta, hányasra van
szüksége, hogy "javítson". Ha nem tetszett a megajánlott jegy, nem
kellett elfogadni. A sikertelen akció eredményét nem írta be a füzetbe, vagy az
osztálykönyvbe, sehol nem maradt nyoma. Bármikor belefoghattunk egy-egy újabb
kísérletbe. Ha sikerült, ugyanolyan érvényes osztályzat volt, amit adott,
mintha az órán érdemelte volna ki a diák. Csakhogy volt ezeknek a délutáni - az
ő szabadidejét igénybe vevő - feleléseknek egy feltétele: nem számított, hogy
október van-e, vagy május, bármit kérdezhetett az abban az évben addig a napig
feladott teljes anyagból! Meg kellett tanulni az anyagot...
Az érettségi utáni évben összefutottunk valahol.
– Mi van veled, fiackám? - kérdezte.
– Magyar-művészettörténet szakos vagyok az ELTE Bölcsészkarán - mondtam.
– Nem a TTK-ra jársz? Hát hányasod volt matematikából, fizikából, fiackám? -
kérdezte halál komolyan.
Természetesen tudta, hogy jelesen érettségiztem
mind a két tárgyából. Elérte. Bár érzékem sohasem volt hozzá, megtanultam, amit
kellett.
Krampusz tanár volt-e vagy nevelő, ma divatos antik szóval pedagógus, vagy
egyszerűen: ember - nem tudom. Mindezek együtt. Lantossy Károly olyan
tárgyakban serkentett munkára, amelyek olyanok voltak, mint "púp a
hátamon". Ebben az én sikerem az övé volt egyben és ez fordítva is igaz.
Osztályunkból majdnem mindenki azonnal bejutott az egyetemek valamelyikébe, a
többiek kicsit később. A Rákóczi akkor a legjobb gimnáziumok egyike volt az
országban, szinte minden tanulmányi-, vagy sportversenyen diadalmaskodtak a
diákjai, köztük a mieink, a IV. c.-sek. Társaim közül sokan írhatták nevük elé
a dr.-t később, lettek egyetemi tanárok, van aki dékán, van aki rektor volt egy
darabig. Szinte mindenki kiválóan megállta a helyét valamely pontján az életnek
itthon, vagy távoli tájakon.
Mekkora szerepe volt ebben az iskola hagyományokat őrző falainak,
lépcsőházának, dísztermének, folyosói hangulatának? Vagy mekkora hatása volt
ránk Krampusznak, Koxnak és a többieknek, annak a tanári karnak, amely
oktatott, tanított, nevelt, számon kért és ösztönzött, irányította a sokszor
nehezen zabolázható tizenéves fiúkat abban a még éppen utoljára koedukálatlan
iskolai világban? Nem tudom pontosan.
2004-ben a Rákóczi Gimnázium épületét
lebontották, építettek helyére újat, Keleti Károly utcai meghagyott homlokzatát
is átalakították, igazi kapuja sincs, csak átlátszó üveg... Építészeknek
tetszik, az új diákok meg nem ismerik a korábbi "arculatot". A
régieknek nem lehet az épülethez kötődni többé. Az alma mater megszűnt. Illetve
él tovább az emlékezetünkben, amíg élünk, beszélünk róla, emlékezünk.
Ráday Mihály
2008. február 5.
(Forrás: http://old.hirado.hu/nyomtatas.php?id=258913 )
¬¬¬
Hír a Magyar Honvéd c. hetilapból
Egyik
öregdiák társunktól 2010. évi közgyűlésünk és a Nagy Rákóczis Találkozó
alkalmával kaptuk meg a Magyar Honvéd c. hetilap 2002. november 1-i számát,
amelyben egy rövid hír Szerdahelyi tanár úrról is szól.
Íme a cikk:
Laktanya-látogatás
Idős
hadfiak keresték fel a közelmúltban egykori szolgálati helyüket, a Zách utcai
laktanyát, ahol Krenák János ezredes, az MH Támogató Ezred parancsnoka
fogadta az objektumba látogató nyolcvan év fölötti obsitos katonákat. A volt
magyar királyi központi gépkocsizó-tanosztály, majd tanezred második
világháborút is megjárt tisztjeinek.
Móri
János ezredes, Vadász Géza százados, Busa Gusztáv, Restás Aladár és
Szerdahelyi Andor zászlósok – tartott előadásában Krenák ezredes szólt a
laktanya történetéről, az irányítása alatt működő katonai szervezet
felépítéséről és feladatairól. Az ismertetőt követő beszélgetés,
laktanyabejárás és ebéd során az obsitos tisztek felelevenítették az
objektumhoz kötődő élményeiket.
P.D.
FOTÓ: SZILÁGYI GERGELY
¬¬¬
Koszorúzás Szerdahelyi tanár úr emléktáblájánál a Fadrusz
utcában
Koszorúzás 2014 május 25-én
A megemlékezést a Himnusz eléneklésével kezdtük,
majd meghallgattunk tíz percet Tanár úrnak a Kossuth Rádióban 2006-ban Boross
Attilával folytatott beszélgetéséből. A Fadrusz utca történetéről és
gyermekkoráról beszélt.
Figyelmesen hallgatjuk Tanár úr szavait
Elnökünk, Nagy István tanár úr –
elektronikus puskázás segítségével – ünnepi megemlékező beszédet tart.
A beszéd (pdf dokumentum)
Társaságunk titkára Monspartné dr. Sényi
Judit őrzi a koszorút
Renkecz Kálmán – ifjú öregdiák – előbb
Tompa Mihály A madár, fiaihoz c. versét mondta el, majd énekelt és gitározott.
Nagy István tanár úr a kottatartó.
Társaságunk nevében Monspartné dr. Sényi
Judit és dr. Vermes László vezetőségi tag helyez el koszorút az emléktáblán
Tüdős Tibor öregdiák társunk jóvoltából
„magánvirág” is kerül a táblára
Megemlékezésünket
a Szózat hangjaival zártuk.
Koszorúzás 2013. május 26-án
Immár
ötödik éve, hogy Szerdahelyi tanár úr csak lélekben lehet velünk. Az idei
koszorúzást – mint mindig – a Himnusz hangjaival kezdtük.
Ezt
követően Nagy István tanár úr, Társaságunk elnöke köszöntötte a megjelenteket.
Ez után meghallgattuk Tanár úr 90. születésnapján hozzánk intézett szavait. Különös egybeesés, hogy akkor és most is Szentháromság vasárnapja volt. Akkori beszédében első szavaival erről emlékezett meg ( cox90.mp4
).
A mai ünnepi megemlékező
beszédet dr. Vermes László öregdiák társunk, a vezetőség tagja tartotta.
Ezt követően került sor
az emléktábla megkoszorúzására.
Az ünnepségen szokás
szerint Sövényházi Margit, Tanár úr unokahúga is részt vett férjével.
Az ünnepséget a Szózat
eléneklésével zártuk.
Ez alkalommal
Monspartné Dr. Sényi Judit mondta az ünnepi beszédet.
Társaságunk titkára ünnepi beszédet mond
dr. Sényi Judit és dr. Vermes László megkoszorúzza az
emléktáblát
Nagy István elnökünk és Tüdős Tibor öregdiák társunk
A frissen koszorúzott emléktábla
Az ünnepségen részt
vettek öregdiákok és családtagok, akik együtt emlékeztek a szeretett Tanár
Úrra.
Hadházy Levente Dsida
Jenő egyik versét mondta el.
Dr. Vermes László saját
versbe szedett gondolatait tolmácsolta.
Az ünnepségről készült videofelvétel: Flash Video (RealPlayerrel) mp4 (Windows Media Playerrel)
Sövényházi Margit, Tanár Úr unokahúga szól a rokonok
és lakók nevében.
Mellette Nagy István tanár úr, a Rákóczis Öregdiákok
Társaságának elnöke.
Kiss Ulrich SJ egykori tanítvány szól személyes
emlékeiről, és megáldja az emléktáblát.
Monspartné Dr. Sényi Judit, a Társaság titkára a
vezetőség és az egykori diákok nevében beszél.
A Társaság koszorúját Dr. Vermes László és Monspartné
Dr. Sényi Judit helyezi el.
A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium nevében Guoth Árpádné
(Zita tanárnő) koszorúz.
Emléktábla
a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban
Szerdahelyi
Andor tanár úr sírhelye:
Farkasréti Temető 30/2. parcella, 10. sor 3. sír
(diófa alatt)
Tanár
Úr sírjának évenkénti megkoszorúzása
Koszorúzás és megemlékezés Tanár úr sírjánál 2016. szeptember 4-én
2016. szeptember 4-én hagyományos megemlékezést tartottunk Tanár úr sírjánál. A szép napos őszi időben kissé rendhagyó módon nem csupán imával és emlékek felelevenítésével adóztunk Tanár úr emlékének és iskolánknak, hanem Jablonkay Gábor felolvasott néhány részletet az 1956-os Intézet 2012. évi évkönyvéből, amelynek egyik fejezete a Rákóczi Gimnáziummal foglalkozik.
A
könyv az interneten is megtalálható pdf dokumentum formájában: Gimnáziumunkról az 1956-os Intézet 2012-es évkönyvében (pdf dokumentum, 208. oldaltól)
Néhány fénykép a megemlékezésről
Koszorúzás és megemlékezés Tanár úr sírjánál 2014. szeptember 7-én
Koszorúzás és megemlékezés Tanár úr sírjánál 2013.
szeptember 1-jén
Koszorúzás 2012. szeptember 2-án
Nagy
István tanár úr beszéde itt olvasható.
Koszorúzás halálának második évfordulója alkalmából
2010. szeptember 5-én
dr. Jávor Béla beszéde itt olvasható.
Koszorúzás halála napjának első évfordulóján,
2009. szeptember 6-án
A II. Kerületért
Emlékérem átvétele 2008. júniusában
Utolsó látogatásunk
lakásán 2008. májusában, kitüntetése előtt
Tanár Úr
köszöntése 90. születésnapja alkalmából
2005.
májusában a Márványmenyasszony étteremben
Tanár úr 90. születésnapja alkalmából egy kis
emlékkötet készült.
Ennek elektronikus változata két verzióban készült el. Alább ezek megnyithatók,
vagy letölthetők.
A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium
300 éves jubileuma