<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"> <html xmlns:v="urn:schemas-microsoft-com:vml" xmlns:o="urn:schemas-microsoft-com:office:office" xmlns:w="urn:schemas-microsoft-com:office:word" xmlns:dt="uuid:C2F41010-65B3-11d1-A29F-00AA00C14882" xmlns:m="http://schemas.microsoft.com/office/2004/12/omml" xmlns:st1="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" xmlns="http://www.w3.org/TR/REC-html40" lang="hu"><head> <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=unicode"> <meta name="ProgId" content="Word.Document"> <meta name="Generator" content="Microsoft Word 15"> <meta name="Originator" content="Microsoft Word 15"> <link rel="File-List" href="wemlek90_elemei/filelist.xml"> <link rel="Preview" href="wemlek90_elemei/preview.wmf"> <link rel="Edit-Time-Data" href="wemlek90_elemei/editdata.mso"><!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--> <title>Cox 90. születésnapjára</title><o:smarttagtype namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="metricconverter"></o:smarttagtype> <o:smarttagtype namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="PersonName"></o:smarttagtype><!--[if gte mso 9]><xml> <o:DocumentProperties> <o:Author>Readiris</o:Author> <o:LastAuthor>Gabor Jablonkay</o:LastAuthor> <o:Revision>2</o:Revision> <o:TotalTime>78</o:TotalTime> <o:Created>2019-04-11T13:24:00Z</o:Created> <o:LastSaved>2019-04-11T13:24:00Z</o:LastSaved> <o:Pages>1</o:Pages> <o:Words>17563</o:Words> <o:Characters>121191</o:Characters> <o:Company>I.R.I.S.</o:Company> <o:Lines>1009</o:Lines> <o:Paragraphs>276</o:Paragraphs> <o:CharactersWithSpaces>138478</o:CharactersWithSpaces> <o:Version>16.00</o:Version> </o:DocumentProperties> <o:CustomDocumentProperties> <o:Editor dt:dt="string">Readiris</o:Editor> </o:CustomDocumentProperties> </xml><![endif]--> <link rel="themeData" href="wemlek90_elemei/themedata.thmx"> <link rel="colorSchemeMapping" href="wemlek90_elemei/colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:Zoom>BestFit</w:Zoom> <w:TrackMoves>false</w:TrackMoves> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:DrawingGridHorizontalSpacing>6 pt</w:DrawingGridHorizontalSpacing> <w:DrawingGridVerticalSpacing>6 pt</w:DrawingGridVerticalSpacing> <w:DisplayHorizontalDrawingGridEvery>0</w:DisplayHorizontalDrawingGridEvery> <w:DisplayVerticalDrawingGridEvery>3</w:DisplayVerticalDrawingGridEvery> <w:UseMarginsForDrawingGridOrigin/> <w:ValidateAgainstSchemas>false</w:ValidateAgainstSchemas> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:DoNotUnderlineInvalidXML/> <w:DoNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:DoNotShadeFormData/> <w:Compatibility> <w:SpaceForUL/> <w:BalanceSingleByteDoubleByteWidth/> <w:DoNotLeaveBackslashAlone/> <w:ULTrailSpace/> <w:DoNotExpandShiftReturn/> <w:FootnoteLayoutLikeWW8/> <w:ShapeLayoutLikeWW8/> <w:AlignTablesRowByRow/> <w:ForgetLastTabAlignment/> <w:AdjustLineHeightInTable/> <w:LayoutRawTableWidth/> <w:LayoutTableRowsApart/> <w:UseWord97LineBreakingRules/> <w:BreakWrappedTables/> <w:SelectEntireFieldWithStartOrEnd/> <w:UseWord2002TableStyleRules/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="&#45;-"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="false" DefSemiHidden="false" DefQFormat="false" LatentStyleCount="376"> <w:LsdException Locked="false" QFormat="true" Name="Normal"/> <w:LsdException Locked="false" QFormat="true" Name="heading 1"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 4"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 5"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 6"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 7"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 8"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="heading 9"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="index 1"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="index 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="index 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="index 4"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="index 5"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="index 6"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="index 7"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="index 8"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="index 9"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="toc 1"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="toc 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="toc 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="toc 4"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="toc 5"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="toc 6"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="toc 7"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="toc 8"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="toc 9"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Normal Indent"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="footnote text"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="annotation text"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="header"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="footer"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="index heading"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="caption"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="table of figures"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="envelope address"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="envelope return"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="footnote reference"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="annotation reference"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Bullet"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Number"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List 4"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List 5"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Bullet 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Bullet 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Bullet 4"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Bullet 5"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Number 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Number 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Number 4"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Number 5"/> <w:LsdException Locked="false" QFormat="true" Name="Title"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Closing"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Signature"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Default Paragraph Font"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Body Text"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Body Text Indent"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Continue"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Continue 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Continue 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Continue 4"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="List Continue 5"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Message Header"/> <w:LsdException Locked="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Salutation"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Date"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Body Text First Indent"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Body Text First Indent 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Note Heading"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Body Text 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Body Text 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Body Text Indent 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Body Text Indent 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Block Text"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Hyperlink"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="FollowedHyperlink"/> <w:LsdException Locked="false" QFormat="true" Name="Strong"/> <w:LsdException Locked="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Document Map"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Plain Text"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="E-mail Signature"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="HTML Top of Form"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="HTML Bottom of Form"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Normal (Web)"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="HTML Acronym"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="HTML Address"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="HTML Cite"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="HTML Code"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="HTML Definition"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="HTML Keyboard"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="HTML Preformatted"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="HTML Sample"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="HTML Typewriter"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="HTML Variable"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Normal Table"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="annotation subject"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="No List"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Outline List 1"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Outline List 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Outline List 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Simple 1"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Simple 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Simple 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Classic 1"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Classic 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Classic 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Classic 4"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Colorful 1"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Colorful 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Colorful 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Columns 1"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Columns 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Columns 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Columns 4"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Columns 5"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Grid 1"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Grid 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Grid 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Grid 4"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Grid 5"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Grid 6"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Grid 7"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Grid 8"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table List 1"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table List 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table List 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table List 4"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table List 5"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table List 6"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table List 7"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table List 8"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table 3D effects 1"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table 3D effects 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table 3D effects 3"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Contemporary"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Elegant"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Professional"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Subtle 1"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Subtle 2"/> <w:LsdException Locked="false" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Table Web 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true" Name="Placeholder Text"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" QFormat="true" Name="No Spacing"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true" Name="Revision"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="34" QFormat="true" Name="List Paragraph"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="29" QFormat="true" Name="Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="30" QFormat="true" Name="Intense Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" Name="Light Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" Name="Light List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" Name="Light Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" Name="Medium List 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" Name="Medium List 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" Name="Dark List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" Name="Colorful Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" Name="Colorful List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" Name="Colorful Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="19" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="21" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="31" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="32" QFormat="true" Name="Intense Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="33" QFormat="true" Name="Book Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="37" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Bibliography"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" QFormat="true" Name="TOC Heading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="41" Name="Plain Table 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="42" Name="Plain Table 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="43" Name="Plain Table 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="44" Name="Plain Table 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="45" Name="Plain Table 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="40" Name="Grid Table Light"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="Grid Table 1 Light Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="Grid Table 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="Grid Table 3 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="Grid Table 4 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="Grid Table 5 Dark Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="Grid Table 6 Colorful Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="Grid Table 7 Colorful Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="46" Name="List Table 1 Light Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="47" Name="List Table 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="48" Name="List Table 3 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="49" Name="List Table 4 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="50" Name="List Table 5 Dark Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="51" Name="List Table 6 Colorful Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="52" Name="List Table 7 Colorful Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Mention"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Smart Hyperlink"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Hashtag"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Unresolved Mention"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="99" SemiHidden="true" UnhideWhenUsed="true" Name="Smart Link"/> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if !mso]><object classid="clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id=ieooui></object> <style> st1\:*{behavior:url(#ieooui) } </style> <![endif]--> <style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Wingdings; panose-1:5 0 0 0 0 0 0 0 0 0; mso-font-charset:2; mso-generic-font-family:auto; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 268435456 0 0 -2147483648 0;} @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:0; mso-generic-font-family:roman; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:3 0 0 0 1 0;} @font-face {font-family:"Wingdings 2"; panose-1:5 2 1 2 1 5 7 7 7 7; mso-font-charset:2; mso-generic-font-family:roman; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 268435456 0 0 -2147483648 0;} @font-face {font-family:"Arial Narrow"; panose-1:2 11 6 6 2 2 2 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:647 2048 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman",serif; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.MsoFootnoteText, li.MsoFootnoteText, div.MsoFootnoteText {mso-style-noshow:yes; mso-style-link:"Lábjegyzetszöveg Char"; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman",serif; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} span.MsoFootnoteReference {mso-style-noshow:yes; vertical-align:super;} span.MsoEndnoteReference {mso-style-noshow:yes; mso-style-unhide:no; vertical-align:super;} p.MsoEndnoteText, li.MsoEndnoteText, div.MsoEndnoteText {mso-style-noshow:yes; mso-style-unhide:no; mso-style-link:"Végjegyzet szövege Char"; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman",serif; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} a:link, span.MsoHyperlink {mso-style-noshow:yes; color:blue; mso-text-animation:none; text-decoration:none; text-underline:none; text-decoration:none; text-line-through:none;} a:visited, span.MsoHyperlinkFollowed {mso-style-noshow:yes; color:blue; mso-text-animation:none; text-decoration:none; text-underline:none; text-decoration:none; text-line-through:none;} p.msonormal0, li.msonormal0, div.msonormal0 {mso-style-name:msonormal; mso-style-unhide:no; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman",serif; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast;} span.LbjegyzetszvegChar {mso-style-name:"Lábjegyzetszöveg Char"; mso-style-noshow:yes; mso-style-unhide:no; mso-style-locked:yes; mso-style-link:Lábjegyzetszöveg;} span.VgjegyzetszvegeChar {mso-style-name:"Végjegyzet szövege Char"; mso-style-unhide:no; mso-style-locked:yes; mso-style-link:"Végjegyzet szövege";} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt;} /* Page Definitions */ @page {mso-page-border-surround-header:no; mso-page-border-surround-footer:no; mso-footnote-separator:url("wemlek90_elemei/header.htm") fs; mso-footnote-continuation-separator:url("wemlek90_elemei/header.htm") fcs; mso-endnote-separator:url("wemlek90_elemei/header.htm") es; mso-endnote-continuation-separator:url("wemlek90_elemei/header.htm") ecs;} @page WordSection1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection1 {page:WordSection1;} @page WordSection2 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection2 {page:WordSection2;} @page WordSection3 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection3 {page:WordSection3;} @page WordSection4 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection4 {page:WordSection4;} @page WordSection5 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection5 {page:WordSection5;} @page WordSection6 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection6 {page:WordSection6;} @page WordSection7 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection7 {page:WordSection7;} @page WordSection8 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection8 {page:WordSection8;} @page WordSection9 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection9 {page:WordSection9;} @page WordSection10 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection10 {page:WordSection10;} @page WordSection11 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection11 {page:WordSection11;} @page WordSection12 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection12 {page:WordSection12;} @page WordSection13 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection13 {page:WordSection13;} @page WordSection14 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection14 {page:WordSection14;} @page WordSection15 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection15 {page:WordSection15;} @page WordSection16 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection16 {page:WordSection16;} @page WordSection17 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection17 {page:WordSection17;} @page WordSection18 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection18 {page:WordSection18;} @page WordSection19 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection19 {page:WordSection19;} @page WordSection20 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection20 {page:WordSection20;} @page WordSection21 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection21 {page:WordSection21;} @page WordSection22 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection22 {page:WordSection22;} @page WordSection23 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection23 {page:WordSection23;} @page WordSection24 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection24 {page:WordSection24;} @page WordSection25 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection25 {page:WordSection25;} @page WordSection26 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection26 {page:WordSection26;} @page WordSection27 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection27 {page:WordSection27; mso-footnote-numbering-start:2;} @page WordSection28 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection28 {page:WordSection28;} @page WordSection29 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection29 {page:WordSection29; mso-footnote-numbering-restart:each-section;} @page WordSection30 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection30 {page:WordSection30;} @page WordSection31 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection31 {page:WordSection31;} @page WordSection32 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection32 {page:WordSection32;} @page WordSection33 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection33 {page:WordSection33;} @page WordSection34 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection34 {page:WordSection34;} @page WordSection35 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection35 {page:WordSection35;} @page WordSection36 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection36 {page:WordSection36;} @page WordSection37 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection37 {page:WordSection37;} @page WordSection38 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection38 {page:WordSection38;} @page WordSection39 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection39 {page:WordSection39;} @page WordSection40 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection40 {page:WordSection40;} @page WordSection41 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection41 {page:WordSection41;} @page WordSection42 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection42 {page:WordSection42;} @page WordSection43 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection43 {page:WordSection43;} @page WordSection44 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection44 {page:WordSection44;} @page WordSection45 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection45 {page:WordSection45;} @page WordSection46 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection46 {page:WordSection46;} @page WordSection47 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection47 {page:WordSection47;} @page WordSection48 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection48 {page:WordSection48;} @page WordSection49 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection49 {page:WordSection49;} @page WordSection50 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection50 {page:WordSection50;} @page WordSection51 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection51 {page:WordSection51;} @page WordSection52 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection52 {page:WordSection52;} @page WordSection53 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection53 {page:WordSection53;} @page WordSection54 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection54 {page:WordSection54;} @page WordSection55 {size:612.0pt 792.0pt; margin:36.0pt 70.85pt 70.85pt 36.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.WordSection55 {page:WordSection55;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman",serif;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1027"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]--></head> <body style="" lang="HU" link="blue" vlink="blue"> <div class="WordSection1"> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 18pt; text-align: center;" align="center"><span style="font-size: 88pt;">cox<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><span style="font-size: 88pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 37.9pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 30pt;">Egy <span style="">legendás tanáregyéniség<o:p></o:p></span></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 37.9pt;" align="center"><b><span style="font-size: 30pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 23.75pt;" align="center"><span style="font-size: 21pt;">Visszaemlékezések, történetek, levelek, riportok, tanulmányok Szerdahelyi Andor tanár úrról<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 23.75pt;" align="center"><span style="font-size: 21pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.65pt;" align="center"><span style="font-size: 17pt;">A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett tanítványainak írásaiból összeállította és kiadja<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.65pt;" align="center"><span style="font-size: 17pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.9pt;" align="center"><i><span style="font-size: 16pt;">Dr. Vermes László </span></i><span style="font-size: 17pt;">(1954 </span><span style="font-size: 13pt;">- </span><i><span style="font-size: 17pt;">IV/c)<o:p></o:p></span></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.9pt;" align="center"><i><span style="font-size: 17pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 21.1pt;" align="center"><span style="font-size: 17pt;">Budapest, 2005<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 21.1pt;"><span style="font-size: 17pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection2"> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 10pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><img id="_x0000_i1030" src="Cox0.jpg" height="793" width="400"></span></b><b><span style="font-size: 10pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> <o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b><span style="font-size: 10pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b>Tartalom<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b>ElQszó<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 12pt; text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><b>A TANULMÁNY<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><b><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 150%;"><i><a href="#tanulmany">Nagy István: <span style="font-style: normal;">Szerdahelyi Andor tanár úr életpályája és pedagógiája</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 150%;"><i><a href="#felterjesztes">Nagy István: <span style="font-style: normal;">Felterjesztés köztársasági kitüntetésre</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 12pt; text-align: justify; line-height: 150%;"><b>VISSZAEMLÉKEZÉSEK, LEVELEK<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#Kelenyi">Dr. Kelényi Miklós (1950): <span style="font-style: normal;">SZATÍRA</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#Koves1">Dr. Köves Péter <span style="font-style: normal;">(1954): Találkozásom Koxszal</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#Koves2">Dr. Köves Péter <span style="font-style: normal;">(1954): AZ ÉVSZÁZAD TANÁRA</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#Sashegyi">Sashegyi Imre <span style="font-style: normal;">(1954): Eda és Glé meg a </span>salse dicta-k</a><o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#Toth">Tóth Lóránd <span style="font-style: normal;">(1954): Levél Sztálinvárosból</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><a href="#Varga">Dr. <i>Varga Antal </i>(/954): Két fénykép</a></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><a href="#Vegh">Dr. <i>Végh János </i>(1954): Zoknicsere</a></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#Vermes">Dr. Vermes László <span style="font-style: normal;">(1954): Exegi monumentum</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#Jablonkay">Jablonkay Gábor <span style="font-style: normal;">(1958): Felelés Cox-nál</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#Knezy">Knézy JenQ (<span style="font-family: &quot;Wingdings 2&quot;;"><span style="">…</span></span>) <span style="font-style: normal;">(1962): Latin-francia focimeccs (részlet)</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#Sugar1">Dr. Sugár István <span style="font-style: normal;">(1965): KettQs évforduló</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><a href="#Sugar2">Dr. <i>Sugár István </i>(1965): Találkozók a Márványmenyasszonyban (részlet)</a></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#Szucs">Dr. Szqcs <span style="font-style: normal;">R. </span>Gábor <span style="font-style: normal;">(1965): Drága Tanár Úr!</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#Javor">Dr. Jávor Béla <span style="font-style: normal;">(1968): A Cox jelenség</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#SenyiK">Dr. Sényi Katalin <span style="font-style: normal;">(1968): Kedves Jó Tanár Úr!</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#David">Dr. Dávid Gábor <span style="font-style: normal;">(1969): Még öt perc...</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#Monspart">Monspartné Dr. Sényi Judit <span style="font-style: normal;">(1969): Kox osztályában</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 12pt; text-align: justify; line-height: 150%;"><b>A RIPORTOK<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#Simo">Dr. Simó Endre <span style="font-style: normal;">(1965): Beszélgetés Szerdahelyi tanár úrral (2001)</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><i><a href="#Boros">Boros Attila <span style="font-style: normal;">(1954): Rádióriport a 90 éves Szerdahelyi Andor tanár úrral (2005)</span></a></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 150%;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 150%;"><a href="#Nevjegyzek">A találkozóra elQre visszajelentkezQk névjegyzéke</a></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><span style="font-size: 10pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection3"> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b>ElQszó<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Köszöntöm az Olvasót!</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Bár a cím és az alcímek minden lényegeset elmondanak errQl a kis összeállításról, néhány szó azért még ide kívánkozik. MindenekelQtt az, hogy az Érintett 90. születésnapja alkalmából készült. Tudjuk, a kor önmagában nem érdem, az Ünnepelt ágált is ellene, hogy Qt ez alkalomból rendkívüli osztálytalálkozóval ünnepeljük, mondván, hogy  neki arra nincs szüksége , de (talán) sikerült meggyQznünk azzal, hogy ha neki nincs is, <i>nekünk, volt tanítványainak annál nagyobb szükségünk van rá, </i>a vele kapcsolatos emlékekre, és minden alkalomra, amikor vele találkozhatunk. A kor önmagában valóban nem érdem, de a becsületben, tisztességben, jóságban, az emberek szeretetében és mqvelésében eltöltött akárhány év elegendQ indok arra, hogy megemlékezzünk róla, el ne felejtsük, hanem példaként újra és újra magunk elé idézzük. Ezt segíti ez a kis kiadvány is, és jelent írásos bizonyítékot arra, milyen sokan, és milyen egyöntetq elismeréssel és hálával emlékezünk volt tanárunkra, illetve osztályfQnökünkre. S azt is tudni kell, hogy ezek az írások nem csupán a szerzQik érzéseit és véleményét tükrözik, hanem a többi osztálytársa két is, mindnyájunkét, akik Szerdahelyi Tanár Úrral kapcsolatba kerültünk a gimnáziumi évek alatt.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az írások sorát az a tanulmány nyitja, amit Cox tanár társa és a tanítványokkal való kapcsolattartás szervezésében kezdeményezésének folytatója készített szakdolgozatként a pedagógus szakvizsgájára való felkészülés keretében, s amely mindeddig csak kéziratban volt olvasható. Ezt követi annak az indokoló és támogató levélnek a másolata, amelyet hivatalosan az Egyetemi Katolikus Gimnázium igazgatójaként írt - sokak korábbi biztatását követve és véleményét is kifejezve - a Köztársasági Aranykereszt odaítélése érdekében, amit a Tanár Úrnak 2001. augusztus 20-a alkalmából adományozott a Köztársasági Elnök.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ezután következnek a volt tanítványok írásai, idQrendi sorrendben, az egyes éveken belül pedig az abc betqrendje szerint. A szerzQ neve alatt zárójelben lévQ évszám az illetQ érettségijének évét jelzi. Két olyan emlékezés van ezek között, amelyik már megjelent a <b>II. </b>Rákóczi Ferenc Gimnázium jubileumi évkönyvében, a többi itt kerül a nyilvánosság elé elQször.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Végül az Ünnepelttel készített rádióriportok szövege zárja a sort, hogy maradandóvá tegyük az elhangzott szót, hiszen tudjuk: Verba volant, scripta manent.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>90. születésnapodon Isten éltessen és tanítványaid </i>- <i>sok-sok fogadott gyermeked </i>- <i>szeretete vegyen körül kedves Bandi Bátyánk!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i><o:p>&nbsp;</o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;">Budapest, 2005. május 22.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin-right: 16.1pt; text-align: right; line-height: 15.35pt;" align="right">Pszinte nagyrabecsüléssel és hálás tisztelettel</p> <p class="MsoNormal" style="margin-right: 16.1pt; text-align: justify; line-height: 15.35pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin-right: 16.1pt; text-align: right;" align="right"><i>a SzerkesztQ<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-right: 16.1pt; text-align: justify;"><i><o:p>&nbsp;</o:p></i></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection4"> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.2pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 15pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.2pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 15pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.2pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 15pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.2pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 15pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 19.2pt;" align="center"><a name="tanulmany"></a><b style=""><span style="font-size: 15pt;">A TANULMÁNY<o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 19.2pt;"><span style="font-size: 15pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection5"> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 17.75pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 16pt;">SZERDAHELYI ANDOR TANÁR ÚR ÉLETPÁLYÁJA ÉS PEDAGÓGIÁJA<o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 17.75pt;" align="center"><span style="font-size: 16pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 20.6pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 17pt;">Félévi dolgozat<o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 20.6pt;"><span style="font-size: 17pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 13pt;">TémavezetQ: Dr. Gombocz János <o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 10pt;">Készítette: Nagy István<o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 10pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 11pt;">Pedagógus szakvizsgára felkészítQ <br> továbbképzés <o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 11pt;">Közoktatási vezetQ szakirány<o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 11pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 11pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 11pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 11pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 11pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 11pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 11pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 20.4pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 17pt;">PPKE Esti Tagozat<o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 20.4pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 17pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 5.75pt; line-height: 13.65pt;" align="center"><b style="">2002/2003. tanév <o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 5.75pt; line-height: 13.65pt;" align="center"><b style="">I. évfolyam/2. félév<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 5.75pt; line-height: 13.65pt;" align="center"><span style="font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection6"> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><b>Bevezetés<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">1982 szeptemberének elsQ napjaiban hetven év körüli öregúr lépett oda hozzám a Budapesti <b>II. </b>Rákóczi Ferenc Gimnázium igazgató-helyettesi irodájában.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span>- <i>Szerdahelyi Andor nyugalmazott tanár vagyok. </i>- mondta és kezet nyújtott.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Miután én is bemutatkoztam, megkérdezte:</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><i><span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span>Mondja csak! Milyen szakos?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><i><span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span>Történelem-földrajz </i> válaszoltam.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Erre kinyújtotta a kezét, rám mutatott és határozott hangon így szólt:</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><i><span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span>Maga fogja megírni az iskola utolsó 50 évének történetét. Az elsQ 250-, <br> <span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span>pontosabban </i>262 <i>évet már megírták.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Bevallom, hogy az elsQ pillanatban nem vettem túl komolyan ezt a furcsa  felkérést . Nem voltam benne biztos, hogy én vagyok a legalkalmasabb ember a feladatra. Hiszen szakdolgozatomat földrajzból írtam. A témaválasztást is elQször bizony egy kicsit furcsának, némileg felesleges lokálpatriotizmusnak tartottam, mikor annyi más, nagyszabású és fontos téma létezik. Nem sokára meg is feledkeztem róla, mert a pályakezdés nehézségei - azaz, hogy legalább két órát kellett készülni, egynek a viszonylag tqrhetQ megtartására - teljesen lekötötték minden erQmet.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">Szerdahelyi tanár úr azonban nem tágított. IdQrQl-idQre megjelent az iskolában és megkérdezte tQlem:</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-indent: 30.95pt;">- <i>Hogy áll a munkával?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Eleinte kitérQ válaszokat adtam, de egyszer csak levitt a gimnázium könyvtárába és a kezembe nyomott néhány könyvet. Az egyik <i> A 250 éves Budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Gimnázium </i>1687-<st1:metricconverter productid="1937 " w:st="on">1937 </st1:metricconverter> címq mq volt. Ennek elQszavát <i>Horváth JenQ, </i>egyetemi rendkívüli tanár, igazgató-; elsQ, iskolatörténeti részét kb. 200 oldalban <i>Dr. Szalay Gyula-; </i>az iskolában tanított és tanult hírességekrQl szóló 100 lapnyi második fejezetét pedig <i>Patonay József írta. </i>Hozzá jött az Egyetemi Katolikus Gimnázium 1947-48. évi-, és a Rákóczi 1971­72. évi értesítQje. Szalay tanár úr mindkettQben rövidített iskolatörténetet írt: elsQben az 1938­48. közt eltelt tíz évrQl, másodikban a gimnázium egész múltjáról, az iskola 1949-ben bekövetkezett névváltozásáig.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">A könyvekbe beleolvasgattam, de a filozófia szak végzése miatt a munka lassan haladt. A helyzet akkor fordult komolyra, amikor 1986. elején - néhai <i>Hekli Lajos </i>vezetésével - az Egyetemi Katolikus Gimnázium néhány egykori diákja is megjelent a Rákóczi igazgatójánál. Az alapítás 300. évfordulója kapcsán hívták fel a méltó ünneplés jelentQségére a figyelmet. <i>Winkler Ibolya </i>igazgatónQ, Szerdahelyi tanár úr és a volt növendékek javaslatára, megbízott az ünnepségek szervezésével és az iskolatörténet megírásával. Tanár úr mindenben segített: elvitt a volt  <i>kirkatos </i>diákok szokásos június második vasárnapi találkozójára a Mátyás-templomba, bemutatott <i>Jávor Ottó </i>ex-Rákóczis tanárnak, aki a <i>Budapest </i>címq folyóirat fQszerkesztQjeként néhány hasábnyi helyet ajánlott az iskolatörténet megjelentetésére.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Megérintett a <i> Genius loci</i> , azaz a hely szelleme. Megelevenedett a múlt, az Qsök gondolatai, küzdelmei, a nemzet és a gimnázium hétköznapjai, illetve sorsfordító eseményei. Rá kellett jönnöm, hogy nem bogaras vénemberek lokálpatriotizmusáról van szó, mert mind az iskola, mind tanárai személyes identitása, hivatástudata és munkája szempontjából hatalmas, döntQ jelentQsége van a <i> Honnan jövünk? </i>kérdés megválaszolásának, vagyis a gyökerek tudatosításának. Nélküle nem értjük a jelent és nincs jövQnk.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 11pt;"><span style="font-size: 10pt; font-family: &quot;Courier New&quot;;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection7"> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">A történetet azért meséltem el, mert Szerdahelyi Andor tanár úr - már jócskán a nyugdíjaztatása után is - így, a szó legnemesebb értelmében vett pedagógiával tanított. Megéreztette velem a történészi munka és a nevelQi hivatás lényegét. Az elsQ találkozásból iskolatörténeti önképzQkör, cikk, szép jubileumi ünnepségsorozat, emlékkönyv és életre szóló barátság lett. Néhány év múlva a tanár úr támogatásával, alapítása 3 10. évében, Széchenyi György esztergomi érsek 1687. évi akarata szerint, keresztény iskolaként éledhetett újjá az Egyetemi Katolikus Gimnázium is.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">E jelen kis dolgozattal egyrészt tisztelegni kívánok Szerdahelyi Andor emberi és tanári nagysága elQtt, másrészt arra keresem a választ, hogy mik azok az okok és tényezQk, amelyek segítségével fiatalok nemzedékeit természetes egyszerqséggel, mégis nagy-nagy hatékonysággal oktatta mqveltségre, nevelte emberré és formálta közösséggé. Az elsQ problémára a tanár úr életútjának bemutatásával, a másodikra pedagógiája néhány jellegzetes vonásának felvillantásával keresem a választ. Bízom benne, hogy a téma mások számára is érdekességekkel és tanulságokkal szolgál.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 12pt; text-align: center; line-height: 12.45pt;" align="center"><b style="">AZ ÉLETÚT<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><b style="">A család<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Szerdahelyi Andor 1915 májusában született Budapesten értelmiségi családban. Édesanyja tanítónQ volt. Talán QtQle örökölte a tanári  vénát és a pedagógiai pálya szeretetét. Édesapja elQbb Zsolnán teljesített szolgálatot, ahol a Kassa-Oderbergi vasútnál dolgozott, mint felügyelQ. A trianoni békediktátumot követQen Budapestre kellett jönnie, mert a vasutat a Csehszlovák állam kisajátította. Édesapjának a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál sikerült tisztviselQi állásban elhelyezkednie.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">A gondviselés úgy hozta, hogy Szerdahelyi tanár úr sohasem nQsült meg, ezért saját családja nincs. így húga leányainak nevelésébe folyt be. A szqkebb család mellett azonban egész életét mások szolgálatának szentelte. Nem csupán az iskolában, hanem a Katolikus Anyaszentegyház szeretetközösségében is. Tanár úr harmad rendi ferences, de a legutóbbi idQkig a Máltai Szeretetszolgálatnál is vállalt feladatokat: a Moszkva-téren a hajléktalanok élelmezésében segédkezett. A vér szerinti rokonság mellett a szó legtágabb és legnemesebb értelmében így váltak családjává hqséges tanítványai, a szegények és Krisztus áldozatkész követQi.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><b style="">A tanulmányok<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><i> Jó pap holtig tanul </i>- tartja a magyar mondás. Szerdahelyi tanár úrra ez fokozottan érvényes, ha nem is szentelték fel a szó, hagyományos értelmében. Az elemi iskola után a <i>Ciszterci-rendi Katolikus Szent Imre Gimnázium </i>diákja lett. Tanárai közül - saját elmondása szerint - a fizikát tanító zirci apát, <i>Endrédi Vendel-, </i>a magyar tankönyvet is írt <i>Brisits Frigyes</i> és a latin-görög szakos <i>Nemes Tivadar </i>gyakorolták rá a legnagyobb befolyást. Már ötödikes gimnazistaként, tehát 14 éves korában megérlelQdött benne a gondolat, hogy Q is görög-latin szakos tanár lesz. Ebben az a 9 elégtelen osztályzat is szerepet játszott, amelyeket ebben a tanévben görögbQl kapott. Igaz, melléjük még 63 jelest is sikerült szereznie. Az eset két szempontból is tanulságos. Egyik, hogy a majd 70 fQs osztályból (csoportbontás nélkül) egy diák a tanév során 72-szer felelt. A másik, hogy közben elvégezték a tananyagot úgy, hogy az Szerdahelyi Andor pályaválasztásánál is döntQ szerepet játszott.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Szerdahelyi Andor kiterjedt felsQfokú tanulmányokat végzett. A Pázmány Péter Tudományegyetemnek nemcsak a bölcsészettudományi karát végezte el latin-görög szakon, hanem a jogit is. Tisztelt tanára volt <i>Gombocz Zoltán, </i>aki az egyetemen, de az Eötvös Kollégiumban is tanította. Itt angolt, franciát és olaszt is tanult. Innen még <i>Lukcsics Pálra, </i>a TudományegyetemrQl <i>Moravcsik </i>és <i>Karnis Gyula </i>professzorokra emlékszik szívesen vissza. Az 1950-es években a diktatúra számqzi, szaktárgyait az iskolából. A Pázmány-utód <i>Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karán </i>Szerdahelyi Andor ezért matematika tanári diplomát is szerzett.</p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection8"> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">A tanulásnak azonban ezzel még nem volt vége. Nyugdíjasként a Pázmány Péter Katolikus Hittudományi Akadémia esti és levelezQ tagozatán elvégezte a teológiát is, sQt a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre járó unkahúgának valamennyi tan könyvét is elolvasta. Mindez azt jelenti, hogy a klasszikus európai egyetemi oktatásnak mind a négy fakultását; a filozófiait, a teológiait, a jogit és az orvosit is elvégezte, bár az utóbbiból nem járt elQadásokra, nem vizsgázott és nem kapott diplomát.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Sokoldalú mqveltségét és kivételes tehetségét azonban sohasem használta egyéni karrier építésére. Moravcsik Gyulánál írt bizánci-görög dolgozatának jegyzeteibQl - miután látása megromlott és azokat egy fiatal kollégájának adta át - más doktorált. A fenti nyelvek mellett beszél németül és érti a szlovákot is. A tanár úr igen olvasott: a Szentírásból <i>Krisztus </i>tanítása és <i>Szent Pál </i>levelei tették rá a legnagyobb és legmélyebb hatást. A világirodalomból <i>Horatius, </i>a magyarból <i>NyírQ József </i>mqveit kedveli. A szokásos tanulmányi célú értekezéseken túl saját maga is írt verseket. Az irodalmat tehát nemcsak ismeri és szereti, hanem mqveli is.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">A hosszú és tevékeny iskolai, köznapi és hitélet nemes jellemmé formálta. Értelmét kivételes memória, éles logika, kiváló rendszerezQ és remek gyakorlati érzék jellemzi. Ezekhez nagy-nagy akaraterQ, önzetlenség, szervezQ-, áldozat- és segítQkészség, mindezek alapjaként, pedig mélységes hit, alázat, érzelemvilág és szerénység társul. Vérbeli tudós-tanár, aki ráadásul szellemileg ma is teljesen friss és aktív. Olyan személyiség tehát, akitQl nem csupán tanulni lehet, hanem aki egész lényével és életével is nevel. S nemcsak középiskolás fokon, mert egykori tanítványait még ma is diáktalálkozók szervezésével tartja össze. Tanár úr helytállása bizonyítja, hogy a két háború közti magyar iskolarendszer a tanulók tehetségét kibontakoztatva, magas színvonalon és az életre nevelt. S hamarosan embert próbáló, zord idQk következtek.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><b style="">A pályakezdés évei<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">A történelem viharos idQszakára, a II. világháború éveire estek. Az egyetemi és kollégiumi évek után Szerdahelyi Andort Nyíregyházára, az ottani <i>Királyi Katolikus Gimnáziumba </i>helyezték. Az iskola igazgatója <i>Szabó Kálmán, </i>fenntartója (a miskolci, mezQkövesdi, jászapáti, dombóvári és budapesti testvérgimnáziumokhoz hasonlóan) a <i>Magyar Katolikus Tanulmányi Alap </i>volt. E katolikus iskolákat egyházi vagyonból (az IT/3-ig a jezsuitákra bízott javakból) finanszírozták, de (a magyar uralkodók fQkegyúri joga folytán) még <i>Horthy </i>kormányzósága idején is a <i>Vallás és Közoktatási Minisztériumra </i>bízott királyi vagyonkezelés és tanügyigazgatás alatt álltak.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">Szerdahelyi tanár úr, forma szerint I 938-tól 43-ig teljesített szolgálatot Nyíregyházán, de ez idQ alatt ténylegesen csak hét hónapot tanított a gimnáziumban, mert közben katonai szolgálatot is teljesített. Nyíregyházán szaktárgyai mellett matematikát és német nyelvet is tanított. A <i>Magyar Királyi Honvédségnél </i>is oktatói feladatokat kapott. Alig 18 nappal bevonulása után <i>Molnár Gyula </i>ezredes úr parancsára gépkocsizást, szerkezettant oktatott a 101. <i>Gépkocsizó Zászlóalj-, </i>majd <i>Tanezrednél. </i>Rendfokozat nélkül i segédtiszt létére nemcsak bakákat és tiszteseket, hanem fQtiszteket, sQt törzstiszteket is oktatott.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">Magyarország hadba lépése után elQször a Délvidéken (Eszék, Vinkovce, Vukovár térségében), majd a Kárpátokban (a Tatár-hágó, Gyelatin és KörösmezQ vidékén) teljesített szolgálatot. ElsQ helyen katonai forgalomirányítást, másodikon üzemanyag ellátást szervezett. Közben I 943-ban a Budapest II. ker. <i>Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumba </i>helyezték, de a hadiesemények (a Vörös Hadsereg elQrenyomulása) miatt Németországba vezényelték. <i>Drezda </i>1945. február 13-14-ei bombázása alatt a közeli <i>Riesaban </i>volt. Végül <i>Degendorfnál </i>Szerdahelyi tanár úr is francia, majd amerikai fogságba esett 1945. áprilisban, ahonnan csak októberben szabadult.</p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection9"> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Hazatérve tanári szolgálatra jelentkezett az Egyetemi Katolikus Gimnáziumban. Ezt az iskolát sem kímélte meg a háború. Buda szovjet ostroma közben (gyújtó)bombák pusztították el az épületet. Odalett a gazdag könyvtár, irattár és ásványgyqjtemény. A romokat tanár úr lefényképezte. Ezek a képek ma is láthatók a gimnázium 1947/48. évi értesítQjében. Osztályával azonban még a romok közt is klasszikus darabot, <i>Aiszkhülosz: </i>Perzsák c. mqvét játsszák, jelezve, hogy a pedagógia túlélte a háborút.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 19.4pt;"><b style="">A Budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Szerdahelyi Andort sohasem helyezték át a Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumból a Rákócziba. Iskolájának jogállása és épülete változott meg. A köztársaság 1946. február 2-aj kikiáltásával a tanintézet elveszítette nevébQl a  királyi jelzQt, az 1948. júniusi államosítások  katolikus jellegétQl fosztották meg, majd 1949-ben a szintén átszervezett Pázmány alapította Universitas is, megtagadta tQle az  egyetemi címet. A névtelenné alázott Qsi Alma Mater végül a beléolvasztott volt Budapesti Érseki Katolikus-, az államosítások után a Rákóczi Ferenc Gimnázium 1949. augusztus 27-én gazda nélkül maradt nevét kapta meg. így lett a Rákóczi az Egyetemi Gimnázium világi jogutóda. Az iskola 1950 Qszén költözött le a Keleti Károly utca 37. szám alatti épületbe. Tanár úr egészen 1975-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig itt tanított.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">A mind a mai napig használatos <i> Koksz </i>név azonban még az Egyetemi Katolikus Gimnáziumban ragadt rá. A névnek - a tanár úr szerint néhány tájékozatlan ember terjesztette hírekkel szemben - semmi köze az acélgyártásnál használt kohószénhez, vagy ruhája színéhez. A név eredete az 1946/47. tanévre nyúlik vissza, amikor a sok tanári hadifogság miatt gyakran kellett órákat helyettesíteni. Szerdahelyi tanár úr ilyenkor (piros kötésben) <i>William George Cox: </i>Görög regék és mondák c. mqvét vitte be magával órára. Már akkor is szokás volt, hogy becsöngetéskor néhányan az osztályterem elQtt lesték a tanárt. Az Egyetemi Gimnázium hosszú folyosóin, a nagy távolság miatt az embert még nem lehetett jól látni, ám a nála lévQ könyv színét igen. <i> Vigyázzatok! Ott jön a Koksz! </i>- kiáltott egyszer be a többieknek valaki az osztályba. Nyilván korábbi órák tapasztalataira épített. Innen származik a tanár úr beceneve. E név mindenképp a szeretet jele. Egyrészt Szerdahelyi tanár Úr tárgyszeretetéé, de még inkább a diákjai iránt és által egymás felé kölcsönösen érzett emberszeretetéé.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Iskolája államosítása után a tanár úr <i>Fiala Albert, </i>majd <i>Szávay Nándor </i>igazgatók helyettesi (és gondnoki) tisztét is betöltötte. Precizitását ismerve, az adminisztrációt és a mindennapi iskolai élet szervezését bízták rá. Keménykezq vezetésük idején a Rákóczi mind tanulmányi, mind fegyelmi téren kiemelkedQ eredményeket ért el. A mulasztások számát egy tanév alatt 20000 óráról 9000-re sikerült lecsökkenteni 4-5 (40-50 fQs) párhuzamos osztály mellett. E mutatókat csak az tudja értékelni, aki ismeri a mai helyzetet. Beiskolázási és OKTV sikerekben a Rákóczi szintén élen járt. Benne a szigorú fegyelem és a kiváló oktatás valóban egy dolog két oldalát alkotta.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Az 1950-es évek elsQ felében a latin és a görög eltqnik az állami középiskolákból. Szerdahelyi tanár úr így más tárgyakat, például éneket és matematikát kénytelen tanítani, s utóbbiból diplomát is szerezni. Régi iskolájához, ill. szaktárgyaihoz fqzQdQ szeretete, de tenni akarása is szerepet játszott abban, hogy az 1956. évi forradalom és szabadságharc idején hajdani iskolája jogutódjába, a <i>József Attila Gimnáziumba </i>jelentkezik tanári szolgálatra. Fadrusz utcai lakásához is eme iskola van legközelebb. A forradalom leverése és a tömegközlekedés megindulta után, 1957 januárjától újra vissza tud térni a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12.2pt;"><span style="font-size: 10pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection10"> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">A sors tréfája, hogy mikorra befejezi a matematika szakot, a forradalom hatására újra engedélyezik a latin tanítását a gimnáziumokban. Így hirtelen megint annyi latin órát kell ellátnia, hogy a tanár úr matematikát egy ideig nem is taníthat. Az 1960-as évek viszonylagos konszolidációt hoztak. A diktatúra hívei belenyugodtak abba, hogy a hivatalos ateista ideológia ellenére Szerdahelyi tanár úr hq maradt katolikus hitéhez. A provokatív kérdések  <i> Hogyan tudja a kettQt összeegyeztetni? </i>- leperegtek róla. Talpraesett válasza: <i> Azt hiszem, hogy egészen jól. </i> Hatalmas mqveltsége, szerény, a konfliktusokat kerülQ és mindenkiben a jót keresQ személyisége végül is tiszteletet parancsolt. így aztán latint, matematikát, sQt  vöröskeresztes , majd direkt  görög szakköri keretek között a klasszikus európai mqveltséget (a görög világszemléletet, a latin kultúrát, a keresztény életpéldát és a modern humanizmus életvitelét) is sikerült növendékei lelkébe plántálnia. Így Qrizte meg és mentette át a magyar gimnáziumi hagyományokat és színvonalat a diktatúra szellemileg sivár, vagy éppen pusztító évtizedeiben is.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Az 1970-es évek tanári generációváltása azonban nem tett jót a Rákóczinak. A személyre szabott oktatva- nevelés mellett mind nagyobb hangsúlyt kaptak a pedagógiai elvek és a politikai eszmék. Még sikerült rávennie Szalay Gyulát, hogy az Egyetemi Katolikus és a Rákóczi Gimnázium közti jogfolytonosságot kimutassa, ill. közzé tegye. Ám az iskolában az addig eleven hagyományokat mind inkább kulturális érdekességnek, kipipálható programnak, késQbb nosztalgiázásnak, idejét múlt vagy akár a régi nagy eredmények és az észlelhetQ hanyatlás miatt nyomasztó tehernek kezdték érezni. így azután Szerdahelyi tanár urat  bár szeretett volna tovább szolgálni gimnáziumában  1975-ben nyugdíjazták.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><b style="">Nyugdíjba vonulás után<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">Tekintettel arra, hogy a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban egyelQre a korábban elhangzott ígéretek dacára sem tartanak igényt a munkájára, elfogadja a <i>Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium </i>felkérését, és 3 évet tanít Esztergomban. Ezt követQen vissza-visszahívják a Rákócziba is, ha kell a könyvtárba, tartósabb betegség esetén pedig órákat tartani. Az iskolatörténeti foglalkozásokat, az ünnepségeket, a Mikszáth regénye nyomán a Márványmenyasszony vendéglQben tartott éves diáktalálkozókat fáradhatatlanul szervezi. Mint láttuk, elvégzi a teológiát, a harmad-rendi ferencesek közé lép, papi hivatásért azonban ­bármennyire is szeretné - hiába folyamodik.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">LehetQségeihez képest szolgálja egykori iskolái és a szegények ügyét. így például <i>Jandik József </i>atya, az Egyetemi Katolikus Gimnázium államosítás elQtti hittanára kívánságának megfelelQen szervezi a volt diákok június második vasárnapi éves szentmiséjét és diáktalálkozóját is. Oroszlánrészt vállal az iskola 300. jubileuma majd újjászervezése körül. A Szent Imre plébánián rendszeres küldönci szolgálatot teljesít. Díszelnöke a Vörösmarty ÖnképzQkör egykori kedves kollégájáról, Szalay Gyuláról elnevezett Iskolatörténeti Szakosztályának. IdQnként egy-egy verse megjelenik az <i>új ember </i>c. katolikus hetilapban. A Máltai Szeretetszolgálatnál vállalt feladatairól már volt szó, de ex-diákjai pedagógiai visszaemlékezésekre kérik fel a rádióban és a TV-ben, sQt <i>Gothár Péter </i>még a <i>Megáll az idQ </i>c. játékfilmjében is szerepelteti.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Rendkívül tevékeny. Ennek oka szerinte az is, hogy a dolgozó korban lévQk rengeteg dologgal bízzák meg mondván: <i> Te úgyis ráérsz, hiszen nyugdíjas vagy. Így aztán az ember még kevésbé rendelkezik szabadon az idejével, mint aktív korában. </i>Még a család balatonakarattyai nyaralójának és budapesti lakásának ügyes-bajos dolgait is Ö intézi. Mindenki kérésének igyekszik eleget tenni, hacsak a már korábban vállalt kötelezettségek vagy szerénysége ezt lehetetlenné nem teszi. Volt diákjai közül sokan csodálják korát meghazudtoló frissessége miatt, a sok beszédet és dicséretet azonban nem szereti. Így a 90-es évek végén az Egyetemi Katolikus Gimnázium javaslatára a Budavári Önkormányzattól kapott <i>Faludi Ferenc </i>díjat se akarja átvenni, mert rá nem érzi magát méltónak. Hasonló a helyzet a 2001. augusztus 20-án a Parlamentben átadott köztársasági aranykereszttel is, melyre egykori növendékei Tarján András kezdeményezésére terjesztik fel.</p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection11"> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 13.4pt;"><b>PEDAGÓGIAI MORZSÁK<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">A dolgozat befejezéseként néhány olyan elemet próbálok felvillantani, amelyek véleményem szerint Szerdahelyi Andor pedagógiájának legjellegzetesebb vonásaira vetnek fényt.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><b>Oktatás<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Az oktatás nála sohasem öncélú, mindig <i>a nevelés szolgálatában </i>áll, de mindig igen szigorúan tárgyszerq. A témától nem hagyja elkalandozni az embert, és tömörségre törekszik. <i> Aki azt, amit egy mondatban is elmondhat, arról kettQben vagy többen beszél, ennél nagyobb galádságokra is képes .</i> Ezt a <i>Goethenek </i>tulajdonított mondást gyakran idézi.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Másrészt tanár úr oktatása a klasszikus pedagógia elveire épül, ugyanakkor nagyon gyakorlatias. Hatékony motivációja titka <i>a téma élményszerq bemutatása, </i>amit egy-egy hangsúllyal, kommentárral vagy mozdulattal is kiemel. Az érdeklQdést mindezek által annyira sikerül felkeltenie, hogy tanítványai sokszor még évtizedek múltán is emlékeznek az ilyen mozzanatokra.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">A <i>tanári magyarázat </i>nála világos, tárgyilagos, tömör, okszerq és lényegbevágó. Egyszerq magyar mondatokat mond és követel meg, ami megkönnyíti a megértést. S mindez mégis megfelel a tudományosság legmagasabb követelményeinek is. Mindez teljesen megfelel <i>Comenius </i>tanácsának: <i> ElQször a dolgot, utána az okot.</i> </p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">A tanultak begyakoroltatására és alkalmazására a <i>rendszeres ellenQrzés </i>szolgál. Ez részben memoritereket, részben logikai mqveleteket, részben a tanultak pontos írásbeli és szóbeli kifejezését foglalja magába. Amennyire lehet egy-egy órán minél többet feleltet, de legalábbis mindenkit foglalkoztat. Az inkább kevesebbet, de azt jól gondolat jegyében a követelményeket mindig a tankönyvhöz méri. A magyarázatnál persze sokkal többet is ad, de a számonkérésnél nem, mert hisz a felvételiztetQ nem tudhatja mi hangzott el a különbözQ iskolák óráin, csak azt, hogy mi van a könyvben.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">Végül a <i>személyesség </i>mozzanatára kell még felhívni a figyelmet. Már a diákok teljes, egyenkénti foglalkoztatása is erre irányul. Az elmaradókkal és a tehetségekkel külön is foglalkozik. ElQbbieket jótékony nyomással addig gyakoroltatja, amíg be nem hozzák lemaradásukat. Egyszerqbb feladatok megoldásától halad nehezebbek felé. A személyességhez tartozik, hogy kedveli az egyszerq taneszközöket. Nem a nagy technikai apparátus felvonultatása, hanem a személyes ráhatás mélysége és ereje jellemzi. A modern eszközök (pl. számítógépek) használata szükségességét elismeri, megcsodálja a diákok ügyességét is, de nem biztos benne, hogy túlhangsúlyozott alkalmazásuk is jól segíti a tanulók önálló feladatmegoldó és kifejezQkészségének fejlQdését.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><b>Nevelés<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"> <i>Minden nevelés önnevelés.</i> Ezt az F. W. <i>Foerster: Élet és jellem </i>címq mqvét is végigkísérQ vezérgondolatot Szerdahelyi tanár úr igen erQsen vallja és képviseli. A görög és a bibliai útmutatás is a helyes önismereten és a személyes példamutatáson alapul.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;"><i>Delphoi </i>jelmondatát - a híres  <i>Gnóthi szeauthón! -t </i>(Ismerd meg önmagad!) - kell a nevelés kiindulópontjává tennünk. A tanár felelQssége, hogy diákjai megismerésére is minden lehetséges alkalmat megragadjon. Hisz csak így ismerheti meg növendéke tehetségeit, jó és rossz szokásait, erQsítve az elsQket, nyesegetve az utóbbiakat. Emiatt tanár úr szinte minden hétre szervezett iskolán kívüli osztályprogramokat: jó idQben kirándulásokat, rosszban színház, hangverseny vagy múzeumlátogatásokat. A gimnáziumban rendezett osztálymqsorok alkalmával gondosan ügyelt rá, hogy tehetségéhez mérten, de mindenki kapjon bennük feladatot.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection12"> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">A <i>személyes példa </i>fontosságát szintén nem lehet eléggé hangsúlyozni. Hiszen az ember csak azt adhatja át, amivel maga is rendelkezik (Szent Pál). A nevelQ semmi olyat nem várhat tehát el, amibQl jó példát nem mutat növendékeinek. Tanár úr, de a kereszténység pedagógiája is a személyességen, <i>Krisztus </i>életpéldáján alapul. Az Páltala képviselt végtelen Isten és emberszeretet a nevelés legfQbb ereje és az erkölcs alapja. Az emberszeretet még a nem hívQknél is közös nevezQ lehet.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">Amennyire fontos a jó, annyira veszélyes a rossz példa. A személyes törQdést a TV nem pótolhatja, fQképp, ha nem emberi és isteni erényeket, hanem bqnöket sugároz. Nagy tehát a nevelQ, fQképp a szülQ felelQssége ezekben a kérdésekben. Hiszen a család szerepét a tanár sem pótolhatja, még ha annyira igyekszik is. A legtöbb idQt a gyerek mégiscsak a szüleivel tölti, bár napjainkban ez sajnos már nem annyira nyilvánvaló. A tanárnak kötelessége a szülQt segíteni a gondjaira bízott gyermek nevelésében. Ennél többet úgy sem tehet.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 18.7pt;"><b>Fegyelem<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">Azt mondtuk, hogy minden nevelés önnevelés, s ez a fegyelemre még fokozottabban vonatkozik: <i> Minden fegyelem önfegyelem kérdése. </i>Aki nem tud uralkodni önmagán,</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; line-height: 12pt;">hogyan is uralhatna másokat. Különösen fontos ez a tanár számára, hiszen - tudjuk jól - a gyerekek e tekintetben mindig kísérleteznek. Mintha gombok lennének elQttük, s nyomkodnák Qket: ha a tanár  ugrik , annál inkább.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">Emiatt fontos az önuralom, hogy ne ugorjunk azonnal, hiszen már <i>Hérakleitosz </i>is megmondta, hogy csak az ostoba ember van minden szóra magán kívül. <i>Türelem </i>és odafigyelés is kell tehát a fegyelmezéshez. Jó, ha megtanulunk másokra figyelni. Így tanár úr szinte sohasem felejtkezett meg növendékei névnapjáról és köszöntésérQl. Apróságnak tqnik, de az érintett számára jól esik, ha érzi, hogy fontos valakinek.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">A szükség esetén kellQ szigort felmutató személyes szeretet és törQdés fontosabb a fegyelmezésben, mint az öncélúság. Szeretet és igazságosság itt a kulcsfogalmak. Miként <i>Aquinói Szt. Tamás </i>is tartja: <i> A szeretet igazságosság nélkül gyengeséghez, az igazságosság szeretet nélkül viszont kegyetlenséghez vezet </i> <i style="">A</i> <i>keresztény humanizmus </i>e mértéktartását Szerdahelyi tanár úr a legmesszebbmenQkig képviseli. Még büntetés esetén is érezteti a vétkes iránti szeretetét, utat és segítséget kínálva a bajok jóvátételére. Sokszor szokatlanok a büntetések, így a csínytevQvel a szülQnek levelet irat, ezzel az ellenQrzQ és a felelQsség súlyát is növelve. A levelet (amelynek elQször 1, nem teljesítés esetén, 2, 4, 8, stb. oldalasnak kell lennie) meg kell mutatni mindkét szülQnek, s alá is kell íratni velük.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Ez a módszer tanár úr szerint sokkal hatékonyabbnak, mint az ellenQrzQbe írás, mert önismeretre és önfegyelemre vezet. Néha az is elQfordult, - mondják az ex-diákok - hogy a vétkes igazgatói intQt várt, ám tanár úr részérQl cukrászdai meghívás lett belQle, ahol persze mindent megbeszéltek.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Végül a fegyelmezésnek fontos kelléke lehet a <i>humor </i>is. MegelQzi, vagy ha már kialakult, oldja a feszültséget. Az oktatásban a lelki derq, a nevelésben a humor ezért nélkülözhetetlen. A tanári humorérzék is fontos, mert aki veszi a lapot, azt a diák nem piszkálja. A tanári humor viszont a diákot segíti át a nehéz pillanatokon vagy akár a kudarcok feldolgozásán is. Szerdahelyi tanár úr számos ilyen esetet tudna mesélni.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><b><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection13"> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 20.15pt;"><b style="">OsztályfQnöki <span style="">munka<o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Az osztályfQnök közvetítQ és kontliktuscsil1apító diák, a többi tanár, az iskolavezetés és a szülQk között. Ehhez igen sokoldalúnak kell lennie, ha nem akarja, hogy rajta csattanjon az ostor. Szerdahelyi tanár úr így fogja fel az osztályfQnöki hivatást. Ennek igen idQigényes hivatásbeli és adminisztrációs vonatkozásai vannak, mint ezt mind jól ismerjük.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Az osztály ügyes-bajos dolgainak elintézésén túl Szerdahelyi Andor ofQ óráinak az eltörölt hittant pótló szerepük is volt, jóllehet ebbQl tanítványai semmit sem vettek észre. Az élet nagy dolgairól, látszólag hétköznapi témák megbeszélésén keresztül beszélgettek és kaptak valami megfogalmazhatatlan többletet. Mi már tudjuk: Isten és emberszeretetet, humanizmust, toleranciát, gazdag és sokoldalú mqveltséget. Az ez irányú osztályprogramokról már volt szó.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Nem kevésbé fontos a szaktanárok felé gyakorolt <i>kollegialitás </i>sem. Ez a problémás esetektQl, az elmulasztott naplóbeírások szolid nyomással történQ kikényszerítéséig sok mindent magába foglalt. Amennyiben irigység vagy más emberi gyarlóság ezt nem akadályozta meg, úgy tanár úrnak a szaktanárokkal és az iskolavezetéssel is mindig jó kapcsolata volt.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Hasonló volt a helyzet a <i>szülQi házzal </i>is, amit a rendszeres családlátogatás és a telefonos forró drót biztosított. Tanár úr ugyanis elsQben kétszer, másodikban és harmadikban egyszer, az érettségi évében ismét kétszer valamennyi növendékét otthon is meglátogatta. Nemcsak megismerte a szülQket, de aktuális életfeladatokról (pótlás, továbbtanulás, stb.) is beszélgettek. Így tanár úr már szinte családtagnak számított. így aztán a szülQk mindig szeretettel vették a tanári telefont is, mellyel hamar rövidre zárták és megoldották a problémákat. A diákot e telefonok kordában tartották, s a szülQt is tájékoztatták, mert mégis Q a fQ felelQs gyermeke neveléséért.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><b style="">Zárszó helyett<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">E kis dolgozat leginkább személyes kapcsolatokon és egyéni tapasztalatokon alapul, ezért szakirodalomról itt csak érintQlegesen beszélhettünk. A személyes tapasztalat azonban nemcsak a dolgozatíróé, hanem azoké a régi kollégáké és növendékeké is, akik Szerdahelyi Andor tanár urat nála még régebben ismerik, tisztelik és szeretik. Van egy-egy olyan régi rádió és TV-felvétel is melyekre e sorok írója munkája során támaszkodhatott: így a  Híres alma materek címq, a <i>Szabó Éva </i>által l 987-ben készített, a <i>Simó Endre </i>szerkesztette 200 l-es rádióadás és az MTV-nek az iskolák államosításáról 1993-ban készített mqsora (a <i>Velünk élQ történelem </i>sorozatból).</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">A jelen értekezés fQ alapját képezQ interview kérdéseket, a Szerdahelyi tanár úr kitüntetését pártfogoló korábbi levelet, továbbá a Becker Ádám és Ulbrich András egykori diákok jóvoltából készült videofelvételt mellékelem. Köszönet nekik kedves fáradozásaikért!</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12pt;">A legfQbb hálával azonban magának Szerdahelyi Andor tanár úrnak tartozom, mert neki a szerzQ nemcsak ezt a dolgozatot, hanem ennél sokkal többet is köszönhet. Mindazt, amit a fentiekben megpróbált szavakba önteni.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: center; line-height: 12.7pt;" align="center">A <i>Jóisten áldja meg érte kedves tanár Úr!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 10.8pt;"><b><span style="font-size: 10pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection14"> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><span style="font-size: 10pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><img id="_x0000_i1029" src="Cox7.jpg" border="0" height="119" width="673"></span><span style="font-size: 11pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 15.35pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 15.35pt;"><a name="felterjesztes"></a>Tisztelt Tarján Úr!</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 15.35pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><i>Szerdahelyi Andor </i>tanár úr köztársasági kitüntetésre történQ felterjesztését mind a magam, mind pedig az általam vezetett tanintézet nevében a legmesszebbmenQkig támogatom.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Tanár Úr a Tudományegyetem, ill. az Eötvös Kollégium elvégzését és egy évnyi nyíregyházi tanítást követQen, 1943-ban latin-görög szakos tanárként került az Egyetemi Katolikus Gimnáziumba. II. világháborús katonai szolgálatától és hadifogságától eltekintve végig itt és a világi jogutód II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban nevelte a gondjaira bízott fiatalokat, egészen 1975-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig. Ezt követQen egy évet az Esztergomi Ferences Gimnáziumban tanított. Az ötvenes években matematikából is oklevelet szerzett, mivel politikai okokból] 956-ig szaktárgyait nem oktathatta. Túl ezen jogi és teológiai diplomával rendelkezik, s noha hivatalosan már nem vizsgázhatott belQlük, azért unokahúga valamennyi orvosi tan könyvét is gondosan áttanulmányozta.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 1.65pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Pedagógiai munkáját igen magas színvonalon végezte, amit egyaránt bizonyít növendékeinek magas ívq pályája és hosszú évtizedek múltán sem halványuló hálás szeretete. A fiatal magyar értelmiség több generációja került ki a kezei alól, akik tehetségüktQl és szerencséjüktQl függQen a magyar tudományos, mqvészeti, politikai és üzleti élet legkülönbözQbb területein állták meg méltón a helyüket, s akik nemtQl, kortól, foglalkozástól, párt-, ill. felekezeti hovatartozástól függetlenül Qszintén tisztelik. Tanítványai és iskolái sorsát a mai napig nyomon követi. ElQbbieket diáktalálkozók szervezésével fogja össze, utóbbiakat órák tartásával, valamint bölcs és hasznos pedagógiai észrevételek kel segíti.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Miközben keresztény hitéhez, pedagógusi hivatásához, tanítványaihoz és gimnáziumaihoz mindvégig hq maradt, nQtlen ember-, utóbb harmadrendi ferences lévén szinte egész életét mások, köztük az elesettek (az elmúlt évtizedben hajléktalanok) szolgálatának szentelte.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Kivételes felkészültsége, fáradhatatlan munkássága, mély Isten-, ember-, Haza- és hivatásszeretete, továbbá végtelen tisztessége és szerénysége nemes példaként állítható valamennyi honfitársunk elé, ezért feltétlenül indokolt életmqvének a legmagasabb magyar közjogi fórumok általi ünnepélyes elismerése.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 8cm; text-align: justify;">Tisztelettel</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.95pt;">Budapest, 2001. január 19.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.95pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 12cm; text-align: justify; line-height: 12.45pt;">Nagy István</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection15"> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 18.2pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 16pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 18.2pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 16pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 18.2pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 16pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 18.2pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 16pt;">VISSZAEMLÉKEZÉSEK, <o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 18.2pt;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 16pt;">LEVELEK<o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 19pt; font-family: &quot;Courier New&quot;;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection16"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.4pt;"><a name="Kelenyi"></a><b style=""><i>Dr. Kelényi Miklós:<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.4pt;"><b style=""><i>(1950)<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.4pt;"><i><o:p>&nbsp;</o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 14.4pt;" align="center"><b style="">SZATÍRA<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 14.4pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.65pt;">Talán nyolcadikos gimnazisták lehettünk  csupa majdnem érett fiatalember  amikor egy alkalommal Szerdahelyi tanár úr a nála megszokott stílusban a padok között járkálva villámkérdéseket tett fel. Lehetett ilyenkor jelentkezni, és jó jegyeket szerezni egy-egy sikerültebb válaszra. (ma talán  brain stormingnak lehet nevezni ezt a módszert, szeretett tanárunk és osztályfQnökünk mindig pályatársai elQtt járt az oktatási módszerekben, többek között talán ez is oka volt annak, hogy nem lett igazgató, vagy minisztériumi fQokos).</p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 13.65pt;">Ezúttal az elsQ feltett kérdés így szólt:  Mi lenne az az irodalmi mqfaj, amelyben a tanárokról írnátok? </p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 13.65pt;">Egy-két válasz után - a tanár úr éppen háttal állt nekem. - bekiabáltam (a fegyelmezettség bizony soha nem volt erQs oldalam): <i>szatíra!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 13.65pt;">Pillanatnyi csend után az osztály harsány röhögésben tört ki, én megdermedtem. A tanár úr visszafordult, és kinyújtott karral rám mutatva felkiáltott:  Jeles, jeles! </p> <p class="MsoNormal" style="line-height: 13.65pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.9pt;">Apró eset, de a tanár úr reakciója tisztán mutatta a diáklélekhez való közel-állását. Más tanár óráján valószínqleg a bekiabálás és a tanári karral szembeni tiszteletlenség miatt már vihettem volna ki az ellenQrzQmet, hadd tudják meg a szüleim, milyen neveletlen fickó a gyermekük.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.9pt;">A tanár úr - a mi Kis Koxunk, ma már szeretett Bandi Bátyánk, - hihetetlen érzékkel tudott kitqnQen oktatni, szigorú és igazságos lenni, rendet tartani, és ugyanakkor közel kerülni diákjaihoz. Lett légyen jó, vagy rossz tanuló, mindenki szerette Öt akkor, és szereti most is.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.9pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 15.35pt;" align="center"><b style=""><i>Elérhet-e többet az életben egy pedagógus?<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 15.35pt;"><i><o:p>&nbsp;</o:p></i></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection17"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Koves1"></a><b style=""><i>Dr. Köves Péter</i><span style="">: <o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i style="">(1954)</i></b><i style=""><o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b style="">Találkozásom Koxszal<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az általános iskola utolsó négy osztályát a Toldy Gimnáziumban végeztem. 1949-ben be kellett volna iratkozni az elsQ gimnáziumba. Engem eltanácsoltak, mert gondosan vigyázni kellett arra, hogy ne legyen túl sok ún.  egyéb származású tanuló. így szüleimmel úgy határoztunk, hogy a lakásunkhoz legközelebbi iskolába, a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba iratnak be. Papám elkísért a beíratásra, ahol egy szeretetet sugárzó, alacsony, rendkívül rokonszenves tanár fogadott. A formaságok befejeztével úgy búcsúzott, hogy -  Psszel szeretettel várjuk a fiút! - Nagyon jól esett ez a bíztatás. Ekkor még nem tudtam, hogy életemet döntQen meghatározó személlyel hozott össze a sors.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Sajnos az elsQ évben még nem tanított, de másodiktól kezdve ö lett az osztályfQnökünk és latin tanárunk. Most, amikor vén fejjel írom e sorokat, bízvást kijelenthetem, hogy ilyen rendes, jószándékú, tisztességes emberrel azóta sem hozott össze az élet. Életét valóban a diákjainak szentelte, szívén viselte mindegyikünk sorsát. MindenkirQl mindent tudott és észben tartott. Megajándékozott minket a klasszikus mqveltség szeretetével és a barátság értékével. Ezt a barátságot ápoljuk és Qrizzük azóta is. Értékítéletünkre meghatározó, jó irányú befolyást gyakorolt.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nehéz idQket éltünk akkor. Ezek voltak a legsúlyosabb Rákosi-féle esztendQk, ahol mindenkinek vigyázni kellett nemcsak arra, hogy mit mond, hanem hogy mit is gondol, vagy a másik mit gondol QfelQle. Mi elég érettek és felvilágosultak voltunk ahhoz, hogy nem hittük el a hivatalos maszlagot, amellyel etettek minket. Különösképpen egy pedagógusnak óvakodni kellett minden gyanúsnak vélt kijelentéstQl. Nos, Kox óvott és védett minket, figyelmeztetett, hogy még a falaknak is van fülük, ne tegyünk semmilyen meggondolatlan kijelentést. Neki hála, mi nem éreztük igazán az osztályban a terror szellemét. Mi, kamaszok lévén, mindenbQl komédiát csináltunk. Tulajdonképpen remekül szórakoztunk. Példának hozom fel, hogy Sztálin halálakor az osztályzászlót félárbocra engedtük poénból. A szerencsétlen földrajz tanárunknak, akinek az volt a feladata, hogy elrendelje az egy perces néma felállást, egy röhögQ osztállyal kellett szembenéznie. Mint Karinthynál, egyre harsogóbb lett a kezdeti kuncogásból crescendóval fortissimóba csapó hangorkán, így fél perc múlva lefújta a gyászos megemlékezést...</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Visszatérve Szerdahelyi tanár úrhoz, mert neki nem Kox volt az anyakönyvezett neve, de ezen a néven vált Budapest-szerte ismertté;' népszerqségére jellemzQ, hogy amikor egy magyar filmben (Gothár Péter: <i>Megáll az idQ </i>volt a film címe) egy epizódszerepet eljátszott, s a filmvásznon megjelent, a közönség körében végighullámzott a  Kox! felkiáltás.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Kox jóindulata határtalan volt, a szeretetet Pál Apostoltól tanulta. Gondoskodása az érettségink után sem szqnt meg. Csaknem mindnyájunkat sikerült egyetemre vagy fQiskolára bejuttatnia. Ez abban az idQben bravúros mutatvány volt. Biztosan mindegyik osztálytársamnak megvan a saját története az egyetemre történQ bejutásról. Ez enyém a következQ.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Jelentkeztem a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, de hely hiányára hivatkozva nem vettek fel, csak arra kaptam lehetQséget, hogy próbálkozzam valamelyik vidéki orvosegyetemen. Így a Debreceni Egyetemre is beadtam a felvételi kérelmemet, ahová  jellemzQen az akkori anyagi helyzetünkre  személyvonat III. osztályon bumliztam végig a Nagyalföldön. Miután innen egyelQre semmi válasz nem jött, Kox készített számomra egy érettségi bizonyítvány másolatot, mintha az eredeti példány elveszett volna, noha az Debrecenben volt. Azt ajánlotta, hogy jelentkezzem a Budapesti Jogi Egyetemre is. Megfogadtam a tanácsát, mert semmi szín alatt nem szerettem volna három évre katonának menni. A Jogi Egyetemen a felvételi vizsgán kellett némi történelemtudásról tanúbizonyságot tenni, de nem ez volt a lényeg, hanem a beszélgetés, melynek során közelebbrQl meg akarták ismerni a delikvenst. A bizottság öttagú volt. Egyikük megkérdezte, mivel töltöm a szabadidQmet.</p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection18"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Azt feleltem, hogy zenét hallgatok.   Ki a kedvenc zeneszerzQje?   Beethoven .   Hány zongoraversenyt írt?   Ötöt . -  Melyik kezdQdik rögtön zenekari bevezetés nélkül zongorajátékkal? - hangzott a következQ kérdés. -  Az ötödik, a G-dúr  feleltem.   Föl van véve .  Az akkori idQben nem volt nagy dolog, ha valaki a jogi egyetemre bekerült. Nem is volt jog. Végül is három egyetemre bejutottam, mert augusztus legvégén megérkezett DebrecenbQl az értesítés, hogy felvettek. Aztán kérvényeztük, hogy hadd maradhassak Budapesten, hiszen itt lakom, itt laknak a szüleim, stb. Ezt figyelembe véve áthelyezték irataimat a Budapesti Orvosi Egyetemre, és a Jogi EgyetemrQl visszakértem az érettségi bizonyítvány másolatomat. Tehát a talpig becsületes Kox érdekünkben nem riadt vissza egy ártatlan kópéságtól.</p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection19"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Koves2"></a><b style=""><i>Dr. Köves Péter</i><span style="">: <o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i style="">(1954)<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12.7pt;" align="center"><b style="">AZ ÉVSZÁZAD TANÁRA<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Miben rejlik a titka?</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ezt próbálgattam megfejteni gyermekkorom óta. Nemcsak vele kapcsolatban, de minden elQadómqvésszel kapcsolatban is. Kijön a pódiumra egy kitqnQ zongoramqvész, pontosan, hibátlanul leüti azokat a billentyqket, melyek a kottában vannak, szépen szól a zene, és mégsem érzem az a bizsergetQ, katartikus élményt, melyet egy másik zongoramqvész esetében áthat engem. Lehet, hogy ez utóbbi mqvész még le sem ütött egy hangot sem, de máris légkört teremtett megjelenésével, kisugárzásával. Még az is elQfordulhat, hogy ez utóbbi mqvész hibázik, melléüt, és mégis a hatás rendkívüli, maradandó az emlék, melyet megQrzök, él bennem tovább a mq, elraktározom, és merítek belQle, gazdagabb leszek szellemileg.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nos, a tanár úr is azon  mqvészek közé tartozik, akinek titkát lehet analizálni, megkíséreli megfejteni. Én azt gondolom, hogy az Q egyéniségét a hallatlan ismeretanyag birtoklásán kívül a szeretet jellemzi. Ez a szeretet töretlenül és rendületlenül hat a megismerkedés pillanatától kezdve egy életen át.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mikor 14 évesen beiratkoztam az iskolába, és történetesen Q volt az a tanár, aki 1949 nyarán az adataimat beírta egy nagy könyvbe, akkor azt mondta édesapámnak, hogy  szeretettel várjuk a fiút szeptemberben . Én azt gondoltam, hogy ez amolyan sablon szöveg. De súlyosan tévedtem, mert Q valóban komolyan gondolta, hogy engem szeretni fog, és ez a szeretet kitart azóta is. Sugárzott belQle a szeretet, és ezt én is  elkaptam tQle, és mikor már oktató tanárom lett, én is megszerettem Qt, így kölcsönös lett a szeretetünk.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">De nemcsak én voltam ilyen kivételezett helyzetben, mert - mint késQbb kiderült, - Qneki minden tanítványa, és a tanítványoknak a hozzátartozói, mind részesültek ebben a szeretetben. Áradt belQle a szeretet, és hál Istennek, most is tart ez az áradás.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Pedagógiai módszerei közül egyet emelnék ki, mely rám nagy hatással volt. A tanár úr egyszer egy nagyon érdekes történetet mesélt el az osztálynak a római császárokkal kapcsolatban. (Ki kell emelnem a rendkívül kellemes orgánumát.) Az egész osztály szájtátva hallgatta az érdekes elQadást. Én, kitudja már miért, a padtársamnak valamit mondhattam közben, tehát úgy tqnt, hogy nem figyelek oda. Kox ezt azonnal észrevette, abbahagyta a lenyqgözQ elbeszélést, és közölte az osztállyal, hogy  ez a Kövest nem érdekli . Én megsemmisültem a szégyentQl, és a szégyen pírját most is érzem az arcomon. Több mint 50 év óta hat az, amit mondott. Még most sem merek egy tudományos, vagy színházi elQadás alatt valamit odasúgni a mellettem ülQnek.</p> <p class="MsoNormal" style="">Így fegyelmezett Q.</p> <p class="MsoNormal" style="">Mi, akiket tanított, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy részesülhettünk az Q személyiségformáló hatásában. És ez abban a korban történt, amikor kamaszok voltunk, amikor legjobban alakítható az egyéniség.</p> <p class="MsoNormal" style="">Azóta eltelt több mint fél évszázad, és rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba, sok ismeretségre tettem szert, de bízvást mondhatom a többi társam nevében is, hogy ilyen Qszintén, érdek nélkül rendes, szeretetQ és szeretetre méltó emberrel nem volt módom találkozni.</p> <p class="MsoNormal" style=""> Kox egy fogalom lett. KülönbözQ társaságban, ha felmerül ez a név, kiderül, hogy még azok is, akik nem kerültek vele személyes kontaktusba, hallottak róla, ismerik ezt a fogalmat, és a jóság, szeretet és tudás szinonimájaként emlegetik.</p> <p class="MsoNormal" style="">90 éves korban már nincs teljes egészség, de kívánom, hogy a relatív egészségét még sokáig Qrizze meg. Nekünk, tanítványoknak és barátoknak, még mindig szükségünk van a testi jelenlétére e földön.</p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection20"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Sashegyi"></a><b style=""><i>Sashegyi Imre: <o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i style="">(1954)<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12.7pt;" align="center"><b style="">Eda és Glé, meg a <i>salse dicta-k<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><i><o:p>&nbsp;</o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Szeretett osztályfQnökünk, Cox érdeme, hogy latin-óráink sohasem voltak unalmasak. Ahogy most visszaemlékszem, a mi osztályunkban senki sem utálta a latint, - nem úgy, mint más tanintézetekben... Az biztos, hogy ez elsQsorban Cox szaktudásának és lelkesedésének volt köszönhetQ, de talán tudott néhány jó tanári fogást is, amikkel meg tudta szerettetni, vagy legalábbis vonzóbbá tudta tenni a nyugat-európai kultúra Qsnyelvét.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Az egyik ilyen módszertani fogás lehetett az antik közmondások ismertetése. Ezek voltak az úgynevezett  sós mondások , a <i>salse dicta-k </i>( Kérem szépen nem 'szalsze', hanem 'szalszeee' . . .  mondotta gyakran). Ezek közül is a legbölcsebbek egyike: <i>Docenda discimus. </i>Vagy a másik: <i>Amicus certus in re incerta certitur. </i>No és az, amelyiket az én saját tapasztalataim ugyan nem erQsítenek meg, de hát... ez a mondás sohasem vonatkozott építészekre: <i>Aurora est musis amica.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><i><o:p>&nbsp;</o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Hanem hogy az ezzel kapcsolatos esetre térjek: egyszer éppen Sorger Edát feleltették. Hát... a dolog nem ment éppen fényesen, és akkor Cox nyilván segíteni akart, mondván:  Tudsz néhány <i>salse dicta-t? </i>- Majd a szenvedQ alany zavart köhécselése után, általános derültségtQl kísérve noszogatta:  Na mondd: <i> A hajnal a múzsák barátja . <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><i><o:p>&nbsp;</o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Aurora... Aurora... - súgták többen is, mire Eda:  Amore... - de ezen már maga sem állhatta meg nevetés nélkül, mert itt végleg elakadt. És mert ez volt a poén...</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.2pt;">Általános hahota jutalmazta a tréfát, amely Coxnál azonban sajnos kiverte a biztosítékot. Bandi bátyánk nem kifogásolta a kedélyes hangulatot, de azt nem tqrte, hogy komédiázzanak az óráján.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.2pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.4pt;"> Na, ez elég...  mondta hidegen,  ...-telen!  tette hozzá egy pillanat múlva.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.4pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Mint tudjuk, az ókori latin auctorok versei (mint Magu, vagyis Mádi Zoltán tanár úr óráin a klasszikus orosz költQk) osztályunk mqvészlelkeit mqfordítások produkálására sarkallták. (Ezeket nevezte Magu nem rosszakaratú atyai humorával  mqferdítéseknek ). A Glét (gyengébb memóriájúak kedvéért: Gleviczky Andrást) a <i>salse dicta-k </i>ihlették meg. Ámde Q nem akart a fordítással bajlódni, hanem inkább a saját kútfejébQl merített mondásokkal kelt versenyre az ókori népbölcseletekkel. Mellesleg: aki netán még emlékszik ilyenekre, hamarosan rukkoljon ki velük, mielQtt végleg feledésbe merülnének.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.2pt;">Én már csak egyre emlékszem, amelyet Glé a közérthetQség kedvéért mindjárt magyarul fogalmazott meg, imígyen: <i>Minden bajnak okai a nQk.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.2pt;"><i><o:p>&nbsp;</o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;">Hát kérdem én: lehet ezt elfelejteni?</p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection21"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Toth"></a><b style=""><i>Tóth Lóránd:<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i><span style="">&nbsp;</span></i><i style="">(1954)<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Kedves Barátaim!</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">A 90 éves Szerdahelyi Tanár Úr köszöntése alkalmából az alábbi levéllel kívánok hozzájárulni ahhoz a kiadványhoz, amit az Ünnepelt számára készítetek. Ezt a levelet én 1953 nyarán írtam a szüleimnek az akkori sztálinvárosi kényszertartózkodásunkról, ahol mi állítólag a szocializmust építettük. Talán érdemes erre is visszaemlékezni, hiszen jól jellemzi az akkori helyzetet és légkört, amiben éltünk.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: right;" align="right"><i> Sztálinváros, 1953. VI. </i>28.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><i>Drága Jó Szüleim!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;"><i>Tudom, hogy nyugtalanul tetszenek várni a híreket rólam, ezért sietek kimerítQ beszámolót írni arról, ami velem szombat dél óta történt.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style=""><i>Édesanya </i> <i>Úgy emlékszem </i> <i>nem várta meg a hajó indulását. A hajó fél 12-kor indult. <b style="">Kox lelkesen integetett</b>. Kényelmesen utaztunk (vagyis ültünk, nem álltunk), de ha a hajón el akartunk pl. a büfébe menni, akkor nehezen juthattunk el, mert a fedélzeten heringek módján zsúfolták össze a gyerekeket. </i>. .</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Így ment az utunk egészen Adonyig. Itt hatalmas esQ kapott el minket. Mi a hajó hátsó részén, a felsQ fedélzeten voltunk, így jó adag záport kaptunk. Fedett helyre nem mehettünk. mert ilyen helyek zsúfolva voltak, ponyvát pedig érthetetlen okokból nem kaptunk, pedig volt. Az esQ a kémény füstjét leszorította, így a nagyobb koromszemek tömege megragadt a hajunkban, arcunkon. szemünkben. Sztálinváros elQtt elállt az esQ, de én akkor már bQrig áztam. A hajóállomásra fél 4-re értünk be.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>A kikötQtQl kb. 1 km-t gyalogoltunk. A sátorfoglalás sajnos nem sikerült a mi tervünk szerint. Elég vacak sátrat kaptunk (nem olyan alakút, mint tavaly), és így egy sátorba nem is fértünk be 11-en (még 10-en is csak szqkösen). Így nekem egy másik sátorba kellett mennem. Az osztály sátra melletti sátorba kerültem, ahol csak 9-en laktak. Ebben a sátorban II/b. osztályosok voltak, és eddig úgy veszem észre, hogy elég rendes itt a társaság. Remélem, nem csalódom az elsQ benyomásomban.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style=""><i>Ételt nem kaptunk, így minden otthonról elhozott élelmiszert elfogyasztottam, kivéve a sütemény egy részét. Ma valószínqleg megint csak hideg élelmet fogunk tudni enni. Az elsQ éjjel az egész fiútábor üvöltött vagy énekelt (nem olyan szívderítQ dolgokat). Úgyhogy csak éjjel 1 óra felé tudtam elaludni, pedig a takarodó már 9-kor volt.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Mivel az elsQ sátrakban van elhelyezve a Rákóczi Gimnázium, </i>így <i>elsQ éjjel nekünk kellett Qrködnünk. Így reggel 4-kor minket felkeltettek és reggel 6-ig kellett ébren maradnunk. Éppen most fél </i>6 <i>óra van és jó Qrhöz méltóan bent ülök a sátorban és levelet írok a szüleimnek. Most azonban megyek mosdani és majd este befejezem ezt a levelet.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Most este fél 8-kor ismerkedési táncest lesz, most arra készülök. Reggel 9-kor a diáktábor ünnepélyes megnyitása volt, ezután mindenki kapott </i>4 <i>karéj kenyeret, 10 dkg szalonnát, </i><i style="">10 <span style="">dkg sajtot és egy süteményt. Délután le akartunk menni a Dunapartra, de esni kezdett az esQ és még mindig esik. Most egyelQre nem kérek semmit otthonról.<o:p></o:p></span></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i><o:p>&nbsp;</o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Lóri<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i><o:p>&nbsp;</o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Ui.: Címem: T. L. Sztálinváros, DISZ Tábor, </i>4. <i>sz. sátor <o:p></o:p></i></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection22"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><!--[if gte vml 1]><v:shapetype id="_x0000_t75" coordsize="21600,21600" o:spt="75" o:preferrelative="t" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" filled="f" stroked="f"> <v:stroke joinstyle="miter"/> <v:formulas> <v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"/> <v:f eqn="sum @0 1 0"/> <v:f eqn="sum 0 0 @1"/> <v:f eqn="prod @2 1 2"/> <v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"/> <v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"/> <v:f eqn="sum @0 0 1"/> <v:f eqn="prod @6 1 2"/> <v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"/> <v:f eqn="sum @8 21600 0"/> <v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"/> <v:f eqn="sum @10 21600 0"/> </v:formulas> <v:path o:extrusionok="f" gradientshapeok="t" o:connecttype="rect"/> <o:lock v:ext="edit" aspectratio="t"/> </v:shapetype><v:shape id="Kép_x0020_4" o:spid="_x0000_s1026" type="#_x0000_t75" style='position:absolute;left:0;text-align:left;margin-left:184.1pt; margin-top:36pt;width:235.3pt;height:375.2pt;z-index:251657728;visibility:visible; mso-wrap-style:square;mso-width-percent:0;mso-height-percent:0; mso-wrap-distance-left:9pt;mso-wrap-distance-top:0;mso-wrap-distance-right:9pt; mso-wrap-distance-bottom:0;mso-position-horizontal:right; mso-position-horizontal-relative:text;mso-position-vertical:absolute; mso-position-vertical-relative:page;mso-width-percent:0;mso-height-percent:0; mso-width-relative:page;mso-height-relative:page'> <v:imagedata src="Cox8.jpg"/> <w:wrap type="square" anchory="page"/> </v:shape><![endif]--><!--[if !vml]--><img src="Cox8.jpg" v:shapes="Kép_x0020_4" align="right" height="500" hspace="12" width="314"><!--[endif]--><a name="Varga"></a><b><i>Dr. Varga Antal: <o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><i>(1954)<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><i><o:p>&nbsp;</o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="">Két fénykép a Cox által szervezett és híressé vált <br> balatonfüredi nyaralások és biciklitúrák színhelyérQl</p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style=""><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><img id="_x0000_i1028" src="Cox9.jpg" border="0" height="365" width="600"></span><span style="font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style=""><span style="font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection23"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Vegh"></a><b style=""><i>Dr. Végh János: <o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i style="">(1954)<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b style="">Zoknicsere<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Kedves Barátaim!</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A következQ jutott az eszembe, amikor kedves jubilánsunkkal kapcsolatos emlékeimet rendezgettem. Lehet, hogy többen is emlékeztek rá, kérlek, erQsítsetek meg. Az biztos, hogy nem most találtam ki, még ha az lenne is a látszat; úgy emlékszem, az eset az azóta eltelt jó néhány év egyetlen érettségi találkozóján sem került szQnyegre, pedig ilyen érettségi találkozót már igazán elég sokat megértünk és megültünk, nem teljesen függetlenül egykori osztályfQnökünknek a kicsiny nyájat mindenképp összetartani kívánó buzgóságától. Lám, mi lett volna belQlünk Nélküle, akár 1950-1954 között, akár az azóta eltelt ötven esztendQ alatt.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Képzeljük magunkat I 954-be, érettségink évébe, ekkor történt, ami eszembe jutott. Egy mostanában alig-alig felbukkanó, de akkoriban sqrqn emlegetett kifejezést akarok itt felidézni, a  jampec -et, azoknak az éveknek szorgalmasan ostorozott ficsúrját, akinek sok bqne volt, többek között a csíkos zokni.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nos, ezt nem gondolta végig Sashegyi Imre, távolba szakadt hazánkfia, azokban az években még egyszerq osztálytársunk. Bejött az érettségi re, egyébként Qvele együtt ugyanazon a napon én is, minthogy névsor szerint vágták az osztályt néhány részre, azt hiszem négyre. Reggel volt, még nem kezdQdött el a vizsgáztatás, mi a folyosón állva és beszélgetve vártuk a félelmetes bizottság érkezését. Egyszer csak szokása szerint észrevehetetlenül megjelent - szinte azt mondhatnám, testet öltött - köztünk osztályfQnökünk, bár akkor nyílván nem azért, mint tízpercekkor folyosóügyeletesként, hogy érkezésének meglepetés-szerqségével, elQre nem látható voltával tartson bizonytalanságban bennünket, azaz így szoktasson az elQírásoknak megfelelQ viselkedésre. Akkor már mi sem féltünk tQle, sQt bizalmat öntött belénk, arra számítottunk, hogy Q fog majd valahogy megvédeni minket a rettenetes érettségi elnökkel szemben, aki kívülálló volt, valami általunk pontosan nem is ismert fQhatóság jelöltje, akivel szemben bizony félelmet éreztünk. Cox odaállt közénk, beszédbe elegyedett velünk, talán egy kicsit gyönyörködött is bennünk. Ha volt bennünk gyönyörködni való, akkor ez utóbbit jogosan tehette, hiszen nem kis mértékben az Q keze munkái voltunk.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ám az idegnyugtató, semmire sem kötelezQ beszélgetésnek hirtelen vége szakadt. Észrevette, hogy Imrén vékony piros kockákkal ritmizált szürke zokni volt. (Minekünk bizony ez nem tqnt fel, de Q már nyílván látott néhány aprócska bolhából felnövekedett rettenetes elefántot, tudta, mitQl féltsen bennünket.) Halkan, de nagyon keményen megkérdezte barátunkat, vajon hogyan gondolja ezt, amit Q mi tagadás, nem tudott értelmesen elmagyarázni, igazából azt sem értette, mit is követett Q el. Ekkor Cox a tettek mezejére lépett, gyorsan bevonult a hihetetlen - és jogos - zavarba jött Imrével a WC-be, és zoknit cserélt vele. Amikor kijöttek, nem volt már idQ az esetleges további lelki fröccsre, jött a bizottság, be kellett mennünk a terembe, hogy számot adjunk érettségünkrQ1.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Amikor Qk ketten visszajöttek a folyosóra, és én megláttam a zoknicsere tényét, rögtön rájöttem, mi jutott kedves gondviselQnk eszébe: a bizottság asztalával szemben az éppen soron lévQ jelöltnek egy külön elQbbre húzott asztalnál ülve kellett felelni, és a két asztal között másfél-két méter volt. Minthogy pedig leüléskor a nadrágszár kissé felcsúszik, az unatkozó vagy vizslató elnök pillantása könnyen megállapíthatta volna, hogy Imre lábán nem éppen olyan zokni volt, amit mondjuk a DISZ központi vezetQségének egyik tagjának illett viselnie, akit egy beszámoló megtartására történetesen behívatnak a pártközpontba. És ha ez az elnök éppen egy olyan típusú funkcionárius, aki szeret az ilyen apróságból ügyet csinálni, akkor könnyen elvághatta volna barátunk útját minden felsQfokú oktatási intézmény irányába. Elég lett volna egy aprócska célzás az illetQ jampec-hajlandóságára valamilyen jelentésben.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="">&nbsp;</span></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection24"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Akkor, tizennyolc évesen nagyon megtetszett nekem ez a gondoskodás, ez az elQrelátás, és ez a hirtelen intézkedés. Tetszett nekem és hálát éreztem miatta. Még azon is elgondolkoztam, van-e az országban még egy osztályfQnök, aki ilyesmire a pillanat tört része alatt rászánja magát. Aztán napirendre tértem a dolog felett, és el is felejtettem. Örülök, hogy Vermes Laci körlevele nyomán eszembe jutott, és volt módom emlékemet írásban közzé tenni. Úgy érzem, mint aki egy régi adósságától szabadult meg.</p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection25"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Vermes"></a><b style=""><i>Dr. Vermes László:<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i><span style="">&nbsp;</span></i><i style="">(1954)<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: right;" align="right">Szerdahelyi Andor tanár úrnak </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: right;" align="right">40. érettségi találkozónkon</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12.45pt;" align="center"><b style="">Exegi <span style="">monumentum<o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><b><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt; text-align: justify;"> Exegi monumentum... írta hajdan a költQ, </p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt; text-align: justify;">S az utókorra hagyott verseire gondolt Q.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt; text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt; text-align: justify;">Emberség, tudás, szeretet, bölcsesség, jóság, </p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt; text-align: justify;">Minden, amit számon tart az örökkévalóság, </p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt; text-align: justify;">Amit Te lelkünkbe plántáltál, építettél,</p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt;">El nem múló monumentumként ami bennünk él, </p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt;">Érték, mi az utánunk jövQknek átadandó  </p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 155.95pt;">Ez az emlékmq: ércnél, márványnál maradandóbb!</p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: right; line-height: 12pt;" align="right">Bp. 1994. április 3. Húsvétvasárnap</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection26"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Jablonkay"></a><b style=""><i>Jablonkay Gábor: <o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i style="">(1958)<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b>Felelés Cox-nál<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="">Kamaszkorban lévén jószerével nem mindig a tanulás volt a legfontosabb tevékenységem. A foci, gombfoci stb. jelentQs arányban töltötte ki  szabad (tanulásra fordítandó) idQmet.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 5.75pt;">Latinból felelésre szólított osztályfQnökünk dr. Szerdahelyi Andor, alias Cox. Mikor megkérdezett, mi volt mára feladva, magabiztosan válaszoltam:</p> <p class="MsoNormal" style=""> Tacitus Agricolá-ja.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Tudásom azonban ezen a ponton véget ért. Logikámat és addig megszerzett ismereteimet latba vetve kombinálni kezdtem. Agricola azt jelenti: földmqves. Nyilván errQl írt a szerzQ. így folytattam:</p> <p class="MsoNormal" style=""> Tacitus a földmqvesek életét ecseteli ebben a regényben.</p> <p class="MsoNormal" style=""> A szántóvetQk verejtékes munkáját írja le  fqzi hozzá Cox.</p> <p class="MsoNormal" style=""> Ja, igen  helyeslek.</p> <p class="MsoNormal" style=""> Fqzfakosaraikkal pedig mennek le a folyóhoz  folytatódik a  kisegítés .</p> <p class="MsoNormal" style=""> Valóban, éppen ezt akartam mondani.</p> <p class="MsoNormal" style=""> Ünnepnapokon azután kiteszik a házi isteneket az ablakba.</p> <p class="MsoNormal" style=""> Tényleg, ezt majdnem elfelejtettem mondani.</p> <p class="MsoNormal" style=""> Na, leülsz, megbuktál. Tudod, ki volt Agricola?</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 5.75pt;">Éreztem, hogy ez a vég kezdete. Most már nem volt mit tenni, be kellett vallanom, hogy fogalmam sincs.</p> <p class="MsoNormal" style=""> Pszintén szólva, nem.</p> <p class="MsoNormal" style=""><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Megmondom neked. Britann hadvezér, Tacitus apósa.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6.2pt;">Megsemmisülve ültem le. Azért nem buktam meg, de egy életre megtanultam, ki volt Agricola.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6.2pt;">Ilyen tanárunk volt Cox. Szigorú, de ismerte a humort, és életre szóló ismeretekkel látott el bennünket.</p> <p class="MsoNormal" style=""><span style="font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection27"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Knezy"></a><b style=""><i>Knézy JenQ (</i></b><b style=""><i><span style="font-family: &quot;Wingdings 2&quot;;"><span style="">…</span></span>):<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i style="">(1962)<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b>Latin-francia </b><b style="">focimeccs</b><a style="" href="#_edn1" name="_ednref1" title=""><span class="MsoEndnoteReference"><b style=""><span style="font-family: Wingdings;"><span style="">¬</span></span></b></span></a></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center">(részlet)</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">... <i>A sors szeszélye úgy hozta, hogy egykori osztályomban a latin és a francia nyelv között lehetett választani. Az elsQ hallásra talán egyszerqnek tqnQ döntés az évek során  véresen komoly következményekkel járt.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Történt ugyanis, hogy mindkét tárgyat olyan valaki tanította, aki megszállottan szerette, amit csinál, s emellett jól értett a diákok nyelvén is: Póka Endre és Szerdahelyi Andor. Míg elQbbi fáradhatatlan elszántsággal hirdette a dallamos és finom francia nyelv szépségeit, </i>s <i>egyúttal irodalmi, képzQmqvészeti, földrajzi ismeretekkel </i>is <i>teletömte a fejeket, </i> <i>utóbbi a görög-római mondavilág avatott kalauzaként </i>is <i>igyekezett érdekesebbé, változatosabbá tenni az órákat.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Az csak természetes, hogy a két tábor </i> <i>elsQsorban a másik elQtt </i> <i>állandóan szerette volna bizonyítani szellemi fölényét, azt, hogy csakis az az egyedül üdvözítQ, amit </i>Q <i>csinál. A két tárgyból emiatt nagyon jók voltak az osztályzatok a naplóban, ám mind a kétfél érezte, hogy ez a megmérettetés  nem az igazi . Kellene valami mérhetQ, jól meghatározható dolog, amely egyértelmqen bizonyítaná egyik vagy másik tábor elsQbbrendqségét!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Hosszas viták után a két fél úgy döntött, hogy a lovagi tornák mintájára összeméri erejét! Méghozzá a Marczibányi tér </i> <i>akkor még  fekete salakos focipályáján. MegkezdQdtek hát az edzések. Óriási viták voltak, ki kerüljön be a csapatba, </i>s <i>ki az, aki csak tartalék lesz? </i>_ <i>Számtalan cipQt elkoptatva pontosan tudtuk, melyik gárdának ki és mi az erQssége, igyekeztünk hát a legagyafúrtabb taktikát kitalálni, hogyan kéne játszani, kit kire kell ráállítani, mi lehet az az apróság, ami a sikerhez kell? </i>- <i>Nálunk alaposabban még egy szövetségi kapitány sem készült a világbajnoki döntQre!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>A készülQdés izgalmai még ma </i>is <i>elQttem vannak, bevallom, az akkori életet vagy halált jelentQ eredményre már nem emlékszem (de talán nem </i>is <i>ez volt a fontos). Bár az is igaz, ezekbQl a meccsekbQl késQbb hagyomány lett, többszöri ismétlés, mert végül </i>is <i>a dologban az volt a legszebb, mint az igazi nagy meccseken: napokig, hónapokig lehetett róla beszélni, elQtte és utána egyaránt!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>A kék-zöld foltok, az üdvrivalgással fogadott gólok, a gyQztesek kaján mosolya és a vesztesek kifelé a világért sem mutatott bánata </i> <i>ez mind, mind a két tanár  sikere volt: megszerettették és megtaníttatták velünk nem csak az adott tárgyat, hanem a másik teljesítményének a tiszteletét is, és érdekes módon arra </i>is <i>jó volt ez a vetélkedQ, hogy felébressze bennünk a kíváncsiságot a másik tárgy iránt!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Ha most, így utólag belegondolok: ez nem </i>is <i>volt kevés!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection28"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Sugar1"></a><b style=""><i>Dr. Sugár István:<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i style="">(1965)<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b style="">KettQs évforduló<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: right; line-height: 200%;" align="right"><i> Nihil recte sine exemplo docetur <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: right;" align="right"><i>aut discitur (Columella)<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i><o:p>&nbsp;</o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az I 965-ben végzett  F osztály kettQs évfordulót ünnepel ebben az esztendQben: szeretett és tisztelt OsztályfQnökének, Szerdahelyi Andor Tanár Úrnak 90. születésnapját, és érettségije 40. jubileumát.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Azt gondolhatnánk, hogy az évek rohanó sodrásában a rövid 4 év, amelyet az Alma Mater falai között töltöttünk, a múlt ködébe vész, szürkévé mossák a száguldó élet mindennapjai.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A férfivá cseperedQ kamasz, a lázadó teenager-kor életre szóló maradvány-tünetei azonban nem mérhetQk a hónapok és évek számának abszolút mértékével, mennyiségével. A mindenre fogékony elme és szív impressziói kitörölhetetlen emblémákat hagynak, és meghatározó módon kísérnek el a további évtizedekben. Az elsQ szerelem, az elsQ családi konfliktus éppen úgy mérföldkQ, mint a közös csínytevés íze az osztályban, egy emlékezetes jó- vagy rossz felelet, vagy egy örökifjú tanár  mondjuk Kox  rügyezQ lelkeket gyönyörködtetQ szavai.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Legyen szabad a sors különös kegyeltjének éreznem magam  osztálytársaimmal egyetemben  hogy a Tanár Úr irányítása alatt tölthettük el a négy gimnáziumi esztendQt a XX. század második harmadának végén, amikor az oktatásügy fellegváraiban nemigen tudtak mit kezdeni a nyiladozó szellemq magyar ifjúsággal.</p> <p class="MsoNormal" style="">A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium 300 éves fennállását ünneplQ jubileumi évkönyvbe  csaknem 20 éve  már megírtam a szeptemberi elsQ vasárnapok, a  Márványmenyasszony-Kox történetét, ezt megismételni profán dolog lenne. Ezen sorok olvasói jól tudják, ismerik a Fadrusz utcai teák és a szülQknek írt levél-formátumú vallomások históriáját is.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ahogy csiszolódik a gyémánt, formálódik a cseppkQ, ahogy csipkéssé vagy simává idomul a tenger verésére a parti szikla, úgy váltunk mi Emberré mindnyájan Kox keze nyomán. Latin és görög órák bölcsessége, császárok, hQsök, tudósok, poéták példája nyomán szívtuk magunkba azokat az intenciókat, amelyekkel egy életen át gazdálkodni kötelességünk volt és maradt. A Tanár Úr nemes lelke, humanitása, erkölcsi példája mércét állított elénk, és mi valóban  nem az iskolának, hanem az életnek tanultunk . Olyan értékek voltak az Q piedesztálján mint a hazaszeretet, a becsület, az igazság, a nagylelkqség és a hit a Mindenhatóban.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> A férfiasság a csillagok felé vezet, a gyávaság a halálba - írta Seneca. Mi a csillagok felé vezetQ - sokszor csapdákkal borított - útra kaptunk TQle muníciót, kimondatlanul, egész lényének sugárzásával, példamutatásával.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Töretlen szellemiséggel megért 90. születésnapján köszönti nagy szeretettel és hálával egykor volt OsztályfQnökét az  F osztály, és a Jóisten áldásával kívánunk Neki jó egészséget, boldog hátralévQ éveket valamennyi  nebuló nevében.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection29"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Sugar2"></a><b><i>Dr. Sugár István:<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i>(1</i>965)<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b>Találkozók a Márványmenyasszonyban</b><a style="" href="#_edn2" name="_ednref2" title=""><span class="MsoEndnoteReference"><b><span style="font-family: Wingdings;"><span style="">n</span></span></b></span></a><b><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 9pt; text-align: center;" align="center">(részlet)</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12.45pt;" align="center"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">... 1961 <i>Qszén annak az  F -osztálynak voltam tanulója, aminek még tanterem sem jutott. Azt hiszem, afféle szükséges és kötelezQ plusz létszám voltunk a II. kerületi Oktatásügy nyakán. Napról-napra vándoroltunk egy éven át, mindig éppen abba a tanterembe, ahol az osztály azon a napon politechnikai oktatáson vett részt. Azt hiszem, mi voltunk az egyetlen osztály széles e Hazában, aki ezáltal legalább valami hasznot húzott az utóbbiakban emlegetett </i> <i>oktatásból .<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><i>Szerdahelyi Tanár Úr minden matematika órába négy éven keresztül belopott egy kis görög-római mqveltséget, sok-sok humánummal elegyítve. Közhely szinte, hogy Szerdahelyi Tanár Úr neve mint  a Kox kerül be visszavonhatatlanul a Rákóczi Gimnázium történetébe. Éretlen elsQs korunkban </i> <i>alig néhány hete voltunk gimnazisták </i> <i>megkérdezte egy osztályfQnöki órán, tudjuk-e, hogy hívják Qt a diákok. Mi persze tudtuk, hiszen másképp sem emlegették, de kimondani sem mertük elQtte, mert afféle pejoratív jelzQnek hittük a nem éppen szálfa-termetq tanár úrról. Csurgott a víz a hátunkról, hátha valakitQl meghallotta, hogy így tituláljuk, vagy valami egyéb gonoszságot sejtettünk a ravasznak látszó kérdés mögött. A néma csöndben a kérdésre maga a Tanár Úr válaszolt:  Koxnak</i> .  <i>Kitört a felszabadult nevetés, majd újból a Tanár Úr hangját hallottuk:  Tudják, hogy miért? </i>- <i>Újból csend lett. </i>­</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i> Holnapra azt a feladatot adom, nézzenek utána a lexikonban, ki volt Kox? Vigyázat: a </i>C-<i>betqnél keressék! </i> <i>És még a táblára is felírta: Cox! </i> <i>Így magázott bennünket,  álharaggal , és akkor még nem is sejtettük, hogy ebben az emberben milyen hatalmas, érzQ, diákjait féltQ szív dobog.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Azt hamarosan kiderítettük, hogy Kox  keresztpapája Sir George William Cox volt, a XIX század egyik jeles angol író-teológusa, aki számtalan maradandó történelmi munkát írt a görög-római mitológiáról, Oxfordban tanított, mint az említett téma legjelesebb ismerQje. (Révai Nagylexikon IV. kötet, </i>698. <i>o.) Ezzel a névvel tisztelték meg elQdeink a Tanár Urat a felejthetetlen latin-görög órákért.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Ugyanilyen tanulsággal szolgáltak azok a  teázások , amelyekre az illetékes csínytevQ volt  hivatalos a Fadrusz utcába, Tanár Úr lakásába. IntQ helyett a szülQknek írt bqnbánó levél és teadélután varázsolt rendet a serdülQ fejekben, nem hagyva nyomot a  hivatalos ellenQrzQ könyvben rosszaságainknak, de emlékezetes maradt az elkövetQ számára.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Igazából azokon a szeptemberi elsQ vasárnap délutánokon értettük meg a Tanár Urat, amikor a  Márványmenyasszony Étterem reggeltQl estig Kox Tanár Úr végzQs osztályaitól hangos. Több diákja jutott úgy álláshoz az érettségit követQ években, hogy a Tanár Úr bemutatta ott helyben egyik évekkel korábban végzett tanítványának, aki akkor már vezetQ állásban volt valahol, és már meg is volt az állás a  Szerdahelyi-család egyik újdonsült tagjának.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i>Az </i>P <i>inspirálására rendezte osztályunk </i>1964 <i>tavaszán azt az emlékezetes Shakespeare-estet az iskola Dísztermében, ahol az angol drámaíró legnépszerqbb darabjainak egy-egy jelenetét vittük színre, az egy évvel fiatalabb  testvér-leány osztályunkkal a Jurányi Gimnáziumból. A darabok fQ szerepeit két színész aspiráns osztálytársunk játszotta. A férfi hQsöket az azóta kitqnQ sportújságíróvá avanzsált Kocsi Tibor vállalta, míg a hölgy fQszereplQt már akkor is úgy hívták: Bánsági Ildikó... A mqvésznQrQl egyébként hadd említsem meg, hogy gyakorta látjuk a szeptemberi évenkénti találkozókon, ahová talán éppen a kellemes közös gimnazista évek ragadják...<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection30"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Szucs"></a><b style=""><i>Dr. Szqcs R. Gábor:<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i style="">(1965)</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;">Drága Tanár Úr!</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Bizonyára mindenre emlékszel, de talán van, amire nem olyan élesen.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Aligha emlékezhetsz például úgy, mint én arra, hogy miattad lettem közgazdász. Amit most megköszönök. De akkor, (negyven kilométeres kis kirándulásaink egyikén), mikor én határozottan közöltem: vagy agysebész leszek, vagy újságíró, Te azt mondtad nekem:  Legyél közgazdász . Mire én:  Jaj, tanár Úr, vidékre nem megyek! Mire Te:  Nem mezQgazdász! Közgazdász! Mire én:  Mér , mi a különbség? </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Így lettem külker szakos a közgázon, aztán segéd üzletkötQ, aztán állami tisztviselQ, aztán diplomata. És a munkám lett (a családom mellett) az életem. Nekem nincs hétfQ, érted, mire gondolok. Úgy mondják, ez nagyon ritka ajándék. Köszönöm.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">De talán emlékszel a Shakespeare-estre, amit a mi osztályunk tervezett, szervezett, rendezett és játszott. Harmadikosok voltunk talán. Akkor, a hatvanas évek elején óriási Shakespeare-kultusz volt Magyarországon, ez jelentette a kitörést a sematizmusból, a viszonylagos szabadságot, az önkifejezés, a világról szóló mondanivaló elmondásának lehetQségét. Másodikos koromban, amikor tanultuk, még nem értettem Shakespeare-t. Nem nQttem fel hozzá, késQn érQ vagyok talán. Harmadikra azonban Q lett nekem a világ. Úgy tqnt, másoknak is.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Szóval, több darabjából részleteket játszottunk el külön est keretében, természetesen a tanári kar és a szülQk elQtt. Emlékszem, a Hamlethez nem nyúltunk, mert Úgy véltük, azt nem szabad. A nagymonológgal senki sem mert próbálkozni. Gábor Miklós még elmondta esténként a Madáchban. De azért játszottunk a III. Richárdból, a Coriolanusból (naná, latinos osztály!), a Julius Caesarból (igazándiból <i>Iulius, </i>ugye?), a Cleopatrából, a Rómeó és Júliából, érdekes, a vígjátékokat mintha mellQztük volna. Bár lehet, hogy a Szentivánéji álomból játsztunk (sic!) valamit.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> York napsütése rosszkedvünk telét tündöklQ nyárra változtatta át , közölte Korom Gyuszi a nézQkkel, akik ezt jól hallható kuncogással fogadták, mert leesett a szakálla. Azaz, csak félig. Lógott. De azért észrevette, s mikorra úgy döntött, hogy gazember lesz, már egy könnyed mozdulattal megoldotta a problémát.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Bánsági Ildinek meg, mikor (vendégjátékosként, mert még fiúgimnázium voltunk!) mint Cleopatra, kígyómérgezésben elhunyt, hátrahanyatlás miatt a parókája esett le, és az egyiptomi uralkodó gyönyörq szQke hajjal tért végsQ, színpadi nyugovóra. Bár a parókát, ha jól emlékszem, elkapta, és szorongatta még egy darabig, mintha fel kellene mutatnia a kijáratnál.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Én arra emlékszem, hogy LQrinc barátként a Rómeó és Júliában roppant büdös voltam. Ugyanis valaki (ma sem tudom, kinek legyek hálás érte) úgy vélte, a középkorban a szerzetesek iszonyatosan büdös pokrócot hordtak. Bár az is lehet, hogy nem volt más jelmez. Ezt kellett viselnem. Nem csodálkoztam, hogy nem jön hozzám közel senki, én se mentem volna szívesen a magam közelébe, de nekem muszáj volt. Azért sikerült végigmondanom hosszú szövegemet, amely annyiból állt:  Úristen, vívnak! Prökért futok. Ezzel szemben mosakodni futottam.</p> <p class="MsoNormal" style="">És még valami. Egyszer, mikor azt kérdezted (ez már érettségi után volt), milyen pályát választottunk volna a legszívesebben, én azt mondtam: diák szertettem volna maradni a Rákócziban. Most hozzáteszem: az  F osztályban.</p> <p class="MsoNormal" style="">Fiúi szeretettel kívánom, adjon a Jóisten legalább még egyszer kilencven évet, jó egészséget, sok boldogságot Neked és szeretteidnek!</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection31"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Javor"></a><b style=""><i>Dr. Jávor Béla:<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i style="">(1968)<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12.7pt;" align="center"><b style="">A Cox jelenség<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">1964. szeptember elsején léptem be elQször a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium Keleti Károly utcai kapuján, hogy majd ezt a lépést négy esztendQn át mindennap megtegyem. A hatvanas évek közepén még más világ járta nem csak az országban, de a közoktatásban is. Szakközépiskolák még nem voltak, technikumok is éppen csak indultak, a középfokú oktatásnak, s egyben a felsQfokú végzettségre jutásnak szinte egyedüli útja-módja a gimnáziumi érettségin át vezetett. Abban az idQben a Rákóczi Gimnázium az ország tíz legjobb középiskolája között foglalt helyet, a Rózsadomb alján, a háború után megszüntetett Érseki Katolikus Gimnázium quasi jogutódjaként. Osztálytársaim laktak Pasaréten, a Vizivárosban (mint magam is), de jártak az osztályba a Várból, a KissvábhegyrQl, Hidegkútról, mégis a legtöbben a Rózsadomb lakosai voltak. Az iskola fekvése ugyanis érdekes és meglehetQsen heterogén diákanyagot hozott magával. Itt tanultak a régi polgárok gyermekei, akiknek szüleit annak idején valamely okból (a proletárdiktatúra is gyártott selejtet) nem telepítették ki lakóhelyeikrQl, s így a szülQk Buda e kies táján nevelhették fel csemetéiket. A társaság másik része az új nomenklatúra gyermekeibQl rekrutálódott, akik már itt nQttek fel, miután szüleik elfoglalták a diktatúra által internált, kitelepített, börtönbe és munkatáborokba zártak elrekvirált lakásait. Ide járt sok napi- és hetilap fQszerkesztQjének, több miniszternek, gazdasági vezetQnek, vezérigazgatónak, színházdirektornak és egyéb nagyfejqnek a csemetéje, de javában kerültek az osztályokba addigra joviálissá vált, kulturális, gazdasági, egészségügyi és egyéb vállalkozásokba helyezett egykori ávósok gyermekei, a honvédség, a külkereskedelem, a diplomácia és a politika sokféle ágából, bogából kivirágzott rügyek is. Kun Béla és Varga JenQ, 1919-es népbiztosok unokáitól, Révai József, Hegedqs András, egykori fQ kommunisták gyermekein keresztül volt politikai foglyok fiain át az  56-os megtorlás jó néhány áldozatának gyermekeiig bezárólag színes volt a paletta.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A diákok sokszínq szociológiai összetételénél csak a tanároké volt színesebb. Az iskola még olyan régi vágású tanárokkal is rendelkezett, akik a háború elQtt, Klebelsberg és Hóman minisztersége alatt szereztek diplomát, ennek megfelelQ felkészültséggel oktatták vegyes összetételq tanítványaikat. Jablonkay, Lantosy, Szögi és Perényi tanár úr etalonként adta át tudását, de szép számmal kerültek a tanári karba a szocialista felsQoktatás elsQ másfél évtizedének jó és rosszabb kvalifikációjú végzettjei, nem beszélve egy-két masszív pártmunkásról, de ezek sem voltak egyformák. Deák tanár úr vagy Rózsáné tanárnQ kötQdése az MSZMP-hez legendás volt, mint SzQke igazgató úré is, aki egyértelmqen pártmunkásként vezette késQbb az iskolát. Isten tudja csak, mi módon szerzett diplomája volt Gömöri igazgatóhelyettes úrnak, aki huszonéves parasztlegényként oktatott logikát és pszichológiát (sic!), de akinek tetszési indexe a diákok közt mégis egekig ért, mert pontosan tudta, más a pártmunka és más a gyerekek haversága. Ö volt az, aki csak egyszer tévesztette össze a kettQt, és virtusból az <i>50 éves a Szovjetunió </i>országos kiállításon egy odakészített kalapáccsal összetörte a törhetetlen szovjet üveget. Kónya Lajos, az egykor Rákosit dicsQítQ költQ politechnika címén könyvkötészetet tanított, Jávor Ottó finom tollú elbeszélQ magyart és angolt. Itt volt orosztanár Cihika tanár úr, negyedikben osztályfQnököm, aki magyarul alig tudott, csak oroszul, s akirQl akkor még nem tudtuk, csak a rendszerváltás után derült ki, hogy az ötvenes évek végén a Toldy gimnáziumban Q volt ráállítva Antall Józsefre, s vélhetQleg ekkortájt, a hatvanas évek második felében sem volt alvó ügynök. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection32"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">S kihagyhatatlan Kovács Endre, a somlaiartúros magyartanárunk, aki valamely, a párt számára kellemetlen okból sosem lépett ki onnan, viszont párttaggyqléseken a legélesebb kritikát fogalmazta meg az MSZMP aktuális akcióprogramjaival szemben, azokat szétboncolva és kimutatva bornírtságukat és antiszociális mivoltukat, valamint a párt politikájának lehetetlen és a szlogenekkel homlokegyenest ellenkezQ mivoltát. Ilyen párttaggyqlések után Cihika Mihály vöröslQ fejét fogva támolygott ki és bizonyára adta le jelentését az összekötQ szt. tisztjének (hacsak nem Q maga volt az).</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ebben a miliQben, ahol mindenki akart valamit, diák leérettségizni és egyetemi felvételt nyerni, az öreg tanárok átadni azt a sok tudást, mely bennük felgyülemlett, a fiatalabbak karriert és elQmenetelt, ki nagyobb fizetést, ki csak hogy hagyják békén, egy szóval ebben a környezetben volt egy ember, akit mindenki úgy ismert meg, hogy Q a Cox. Híre messze megelQzte, s mikor az elsQ héten az elsQ latin órán bejött az osztályba, s bemutatkozott, miszerint Q dr. Szerdahelyi Andor csalódottak lettünk volna, ha nem teszi rögtön hozzá, vagyis a Cox.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Azt persze csak mi tudtuk, hogy Q nagy C-vel Cox, feltételezem, a nem latinos tanulók máig azt vélik, hogy Cox csak egy sima  kQszénbQl gázosítással kapott nagy fqtQértékq tüzelQanyag . Azóta már én is megszereztem George Cox angol klasszika filológusnak a Franklin Társulatnál 1877-ben kiadott Görög regék c. munkáját (ha el nem is olvastam eddig), mert hisz a tanár úr keresztapja köztudottan Q volt.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mi volt a Cox jelenség lényege? MindenekelQtt annak a régi vágású tanári mentalitásnak átmentése, ahogy a XIX/XX. század fordulóján élhettek diákjaiknak a tanárok. Ahogy Babits taníthatott egy esztendeig a századelQn szülQvárosom ciszterci gimnáziumában, Baján. Vagy, ahogy Rácz tanár úr a XIX. század végén a Lónyay utcában Bokáéknak, Nemecsekéknek. Már a múlt század hatvanas éveiben feltqnQ volt az a tanári mentalitás, amely Qt jellemezte, s ha visszanézek az azóta eltelt közel négy évtizedre, a különbség még feltqnQbb.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Cox tanár úrnak (Szerdahelyinek anakronizmus lenne Qt szólítani) egy volt a lényeg, átadni az antikvitás szellemét és szeretetét a tanulóknak. Minden más az Q életében csak ezt követQen következett, legyen az a magánélet bármely ága, legyen a közélet akkor még oly csekély lehetQségeinek bármelyike. Ö nem akart elQmenetelt, éppen ezért nem lépett be a pártba, nem helyezkedett, nem mondott beszédet az április 4-ikei iskolai ünnepségen, ö mindössze egyet akart, hogy tanítványai pontosan tudják, ki mondta és miért Ceterum censeo Carthaginem esse delendam. És az öreg Cicero nem kevésbé híres mondását: Quousque tandem abutere Catilina patientia nostra? Meddig élsz még vissza türelmünkkel Catilina?</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Tanítványai még annál is fontosabbak voltak számára, hogy feleséget keressen magának, bár a diákok között elterjedt, eddig meg nem erQsített szóbeszéd szerint valamikor a múltban, mely múltra jelenként még a legöregebb diákok sem emlékeztek, megkérte az egyik matematika tanárnQ kezét, de kosarat kapott. (Amennyiben a hír és a személy igaz, Cox tanár úr szerencsés embernek tekintheti magát.)</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Óra elején letette a katedrára az osztálykönyvet, majd megállt a tábla elQtt és ezt mondta:  Jávor Béla és Wacker Györgyi jöjjön ki! Szép tavaszi nap volt, április vége, ragyogott az iskolaudvar a napsütésben, éppen ezért belügyeimbe történQ durva beavatkozásnak éreztem, hogy nekem most felelnem kellene. Györgyi még nagyobb zavarban volt, csak néztünk egymásra és a tanár Úrra, aki elénk lépett, elQbb Györgyinek, majd nekem kétszer megpaskolta az arcomat, s csak annyit mondott: Isten étessen neved napján! </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection33"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Bár ismertük ebbéli szokását, mégis minden alkalommal (hiába a nem tanuló diák rossz lelkiismerete) beugrottunk, s hallani lehetett a kövek legördülését, amint a helyünkre mentünk. Sem elQtte, sem utána nem volt olyan tanárom, aki nevem napján jókívánságait fejezze ki. Ha belegondolok, hány osztályban, hány diák névnapját tarthatta fejben, s adta meg hozzá az ajándékot is, mert a névnapos aznap nem felelt.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A felelések és a dolgozatok, a rajta kapott puskázások, amikor a dolgozatfüzet a szemétkosárban landolt, és a delikvens a folyosón, majd öt perc múlva:  Menj ki, hívd be, még megfázik. S a szemétkosárból kivett füzetben folytatódott a dolgozat.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Cox tanár úr nem volt szigorú, sQt  mint a fentiek mutatják  messzemenQen visszaélhettünk bizalmával. Nekem három évvel felettem járó bátyámtól már másodikban olyan kézzel írt latin szótáram volt, melyben a harmadikos és negyedikes tananyag szókészlete is benne szerepelt. Ez sosem tqnt fel a tanár úrnak. Ö nem erQltette a tudás megszerzését, csak teljes energiájával felkínálta azt. Akinek kellett, kellett, akinek nem, nem.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Latinul nem tanultam meg  mily sajnálatos  de megtanultam szeretni az antikvitást, megtanultam vagy háromszáz Salse dicta-t, vagyis latin közmondást. Ó, hányszor, de hányszor használtam retorikai fordulatként a félmqvelt közönség elQtt. S azok a hajnali görög szakkörök, az Ipposz kai onosz fordítása, mily jól jött a vele járó fél jegy latinból.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mi volt hát a Cox-jelenség? Az a ritka tanári magatartás, amely semmi más célt nem ismer, mint a diák educatio-ját. S nem véletlen itt a latin szó, mert ez nem csak tanítást jelent, de nevelést is. Nevelést, mire? A tudás megbecsülésére, az antikvitásban rejtQzQ lovagiasság, hQsiesség példáira, s mindezt egy olyan korban, amikor alig jöttek ki az  56-osok, már vitték be a Regnumosokat, amikor a proletárdiktatúra sem lovagias, sem hQsies nem volt. S ha akkor még nem is tudtuk, de Cicero kérdése a mindenkori Catilinákhoz különös aktualitást kapott:</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> Quousque tandem abutere Catilina patientia nostra?</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.7pt;">Köszönjük tanár úr!</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection34"> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><span style="font-size: 10pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><img id="_x0000_i1027" src="Cox10.jpg" border="0" height="876" width="614"></span><span style="font-size: 10pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 6pt;"><span style="font-size: 6pt; font-family: &quot;Arial Narrow&quot;,sans-serif;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection35"> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.4pt;" align="center"><span style="font-size: 10pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><img id="_x0000_i1026" src="Cox11.jpg" border="0" height="913" width="625"></span><span style="font-size: 7pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><o:p></o:p></span></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection36"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="SenyiK"></a><b style=""><i>Dr. Sényi Katalin:<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i style="">(1968)<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.95pt;"><span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span>Kedves Jó Tanár Úr!</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.95pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Hálát szeretnék adni az Úrnak a találkozásért...</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Találkoztam egy tanárommal, akire maradéktalanul felnézhetek. Akiben évrQl évre Újabb jót, Újabb erényt fedezek fel. Akinek figyelme valamennyi tanítványa felé egyenlQ erQvel irányul folyamatosan. Aki meg tudott engem szólítani, a bensQmet, fel tudott rázni, hogy vágyjak én is jobbá lenni.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Végig gondolva a diákéveket az elsQ, amit megQriztem Szerdahelyi Andor Tanár Úr hagyatékából és tanításából azok a  Salse dicták voltak. Meg kellett tanulni ezeket a közmondásokat latinul és ismerni a jelentésüket. Versenyen is rész vehettem. A görög és latin memoriterekkel együtt ezek a rövid, tömör latin mondatok megmaradtak, mint ÚtjelzQk, mint tanácsadók egész eddigi életemben. Ezek a bölcsességek egy-egy világító fénysugárként mutattak utat döntéseimben. Különösen kedves és sok évig elsQ helyen szereplQ mondat volt a  Bis dat qui cito dat, nihil dat qui numere tardat, amely a fiatal, de talán a mostani vénebb életemben is az egyik legfQbb mozgató cselekvésre ösztönzQ tanács:  Kétszer ad, aki gyorsan ad, semmit se ad, aki az adakozással késlekedik! . Így van az, hogy ha valaki kér tQlem, vagy hallom, hogy szükséget szenved, egy belsQ rugó arra indít, segítsek rajta, adjak magamból valamit, ha tehetek érte, tegyek. Ez vezetett engem a cserkészet felé is.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Orvos létemre sokan sokszor megkeresnek, ez lett a munkám mottója is. Ha látom, érzem, hogy vágynak emberek arra, hogy meghallgassak embereket, és azzal adok magamból valamit számukra, az akkor tervezett programjaimat is könnyedén félreteszem, meghallgatom a panaszkodót, és ezzel talán segítek neki valami keveset.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">A vágy a jobbá válásra bennem a változás utáni vágyat jelenti számomra és ez a változhatóság szerepel egy másik  salse dictában , mely az alábbi:  Tempora mutantur et nos mutamur in illis! Számomra ez nem azt jelenti, hogy köpönyegforgató legyek, nem azt, hogy ha a politikai viszonyok változnak, változtassak én is, hanem azt, hogy ha akarok, tudok jobbá lenni...</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Ha a Tanár Úr nem kötelezett volna ezen bölcs mondatok magtanulására, akkor szegényebb lennék. Köszönöm ezt neki.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">A másik, ami szintén ajándékként az én számomra életre szóló példakép marad: az emberekre figyelés példája. Valamennyien emlékezhetünk arra, hogy gyakran a tanórák elején kiszólított Szerdahelyi Andor Tanár Úr egy-egy diákot a katedrához. Nem lehetett azonnal tudni azt, hogy felelés lesz, vagy más, de a tanár Úr megszólalt:  Boldog névnapot fiam! és meghúzta a fülét, majd gyengéden pofon legyintette, s következett ez a mondat  ezt a pofont pedig az ördögnek, hogy távozzon belQled! </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Gyermekszemészeti rendelQben a kisgyerekek olyan boldogok, ha születésnapjukon, vagy névnapjukon köszöntöm Qket. Néha még kis matricát is kap ajándékba a gyermek, meg egy fülhúzást és egy legyintést Szerdahelyi Andor Tanár Úr példája nyomán... Talán valaki majd a beteg gyerekek közül folytatja ezt a példát... Jó tanárom példája így gyqrqzik tovább az emberek között.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A másik emberre való figyelés, a valódi érdeklQdés, a másik megszólítása ebben a világban, melyet most élünk szintén nagyon nagy hiány, és tanulandó mindannyiunknak.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 16.05pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection37"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Szerdahelyi Andor Tanár Úr, ha néhány hónap elteltével találkozunk, ott folytatja a beszélgetést velem, ahol korábban abbahagyta. EbbQl az látszik, hogy figyelt rám és megjegyezte azt, amit velem beszélt. Ez minden embernek nagyon fontos. Van, aki lényegesnek tartja a beszélgetést, ezt kellene megtanulnom tQle. Orvosként néhány mondatot bejegyzek a gyermekpacienseim mondatából a kartonjukra, hogy a következQ találkozáson újra kérdezzem, pl.:  Még mindig <span style="">Ili<b> </b></span>néni a kedves tanítód? Vagy Kovács Peti a barátod? Körte a jeled az oviban? - Ez persze csalás, mert elfelejtem 3-4 hónap távlatából ezeket a részleteket, de ha jegyzeteimbe pillantok, már újra felrémlik a korábbi beszélgetés, és ez segít közös munkánkban, a gyógyulás eredményesebb lesz. Kox azonban emlékszik, hisz nem jegyzetel. Nem ír fel egy sort se rólam, mégis emlékszik a korábbi mondatokra.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az utóbbi években még mélyebben megérintett az a felismerés, hogy Isten adta kegyelembQl a Tanár Úr szellemi frissességét, egészségét megQrizte. A mosollyal, derqvel és hittel teli életet úgy éli, hogy engedi egy részletét megismerni nekünk.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Köszönöm az Úrnak ezt a kegyelmet, köszönöm az Úrnak, hogy ilyen embereket adott környezetembe, mint Édesanyám, Édesapám, testvéreim, hitvesem, gyermekeim, akik mellett Szerdahelyi Tanár Úr is életem része lett kitörölhetetlenül. Köszönöm Istenem! Köszöntöm Qt születésnapján!</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: center;" align="center"><span style="font-size: 10pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><img id="_x0000_i1025" src="Cox12.jpg" border="0" height="426" width="600"></span><span style="font-size: 10pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 8pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection38"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="David"></a><b style=""><i>Dr. Dávid Gábor:<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i style="">(1969)<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Még öt perc...</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style=""> Öt perc múlva itt az érettségi , mondta KOX Tanár Úr az elsQ tanítási nap elsQ óráján, és ismételte négy évig számtalanszor, mint az egyik legfontosabb leckét.</p> <p class="MsoNormal" style="">ElsQre jó tanári tréfának tartottuk, tizedikre kicsit unalmassá vált, - de három és fél év múlva zsigereinkben éreztük az igazságát.</p> <p class="MsoNormal" style="">Csak képzeljük, hogy halhatatlanok vagyunk, a világ minden ideje a mienk és álmaink majd maguktól beteljesednek - nem, mindig, minden percben  itt és most van  Rhodos , itt és most kell ugorni, bizonyítani.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A <i> Hic Rhodos, hic salta </i>helyett mást is idézhettem volna  salse dicta -k, latin arany mondások hosszú sorából. Nem csak a  Kis Kox - tól tanultuk, de magunk is gyqjtöttük Qket. Eleinte ötösért, késQbb versenyszellembQl - mi több, néha gyártottuk is, ha nem akart összejönni a magunk szabta kvóta.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Percig sem vitás, hogy Szerdahelyi Tanár Úr észrevette a turpisságot, de soha nem szólt. Gondolom, azért nem, mert tudta: amikor tizenévesen megpróbálunk költeni egy lapidáris, bölcsnek és autentikusnak tqn ö latin mondatot, az sokkal nagyobb pedagógiai érték, mint amekkora bqn a csalás. Ebben a korban, ha van  reálpolitikus , akkor Prá talán a  reálpedagógus szó illik, a legnemesebb értelemben.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">OsztályfQnökünk volt, latint és matematikát tanított nekünk. Reneszánsz kombináció, mint ahogy  uomo universale -nek nevezném Pt is, ha a jelzQ nem lenne szinte sértQ, mert manapság ebbe a fogalomba nem fér bele a mindenen átsugárzó, mély vallásos hit.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Reálpedagógus volt. Tudta: a matematikában - ami sokunknak így vagy úgy kenyere lett nincs, és nem lehet pardon.  VérengzQ sose volt, szigorú szinte mindig. A latin órák viszont harmincöt év távlatából is egy gyönyörq mediterrán kertben töltött délután izét hozzák vissza. Aki meg akart tanulni latinul, megtehette - többen szerepeltünk jól országos tanulmányi versenyeken - de az órák vezérmotívuma nem a  coniugatio, declinatio volt, hanem a latin és görög kultúra. Nem hiszem, hogy ötnél többen hibátlanul el tudnánk ragozni a <i> res publica liberafortis - </i>t (vajon véletlen-e, hogy a hatvanas évek Magyarországán épp ezt sulykoltatta velünk? Aligha!).</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Abban viszont biztos vagyok, hogy egyikünk se lett szakbarbár, és akármi lett is hivatásunk, a színház, múzeum, zene, könyv nem csak kötelezQ sznob idQpocsékolás, hanem mindannyiunknak létszükséglet, ma is.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nehéz évek voltak, különösen a felnQtteknek, különösen a Tanár Úr  reakciós hátterével, árgus szemmel figyelt pedagóguskent. Sokáig tartott, amíg felfogtam, miért épp Aiszkhülosz <i> Perzsák </i>címq darabját választotta ki, hogy elsQ osztálytól kezdve betanuljuk, majd többször elQadjuk. Ma már tudom: azért a pillanatért, amikor a Hírnök leborul Athossza királynQ elQtt, és kimondja:  Perzsák! A barbár hadsereg megsemmisült! A kis görög nép furfanggal, bátorsággal legyQzte a világhódító Xerxészt. Ezt a mondatot ismételtette velünk, négy évig, sok-sok órán, próbán, elQadáson. Egy mondat csupán, de döntQ hatása lehet, ha elégszer kimondják, ha pedagógiai, emberi tartás alapja.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Akkor <i> Gutta cavat lapidem , </i>a csepp kivájja a követ, <i> Non vi sed saepe cadendo , </i>ahogy Tanár Úr tanította. És bizonyította saját, önfeláldozó életével.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Köszönöm, Tanár Úr. Az öt perc sajnos harminchat éve letelt. Leérettségiztünk, és azóta rég szabad lenne, de én a mai napig sem tudlak szemtQl-szembe letegezni. Ahhoz túl nagy, életemben túl fontos és szeretnivaló ember, csodálnivaló pedagógus vagy!</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;">Isten éltessen sokáig!</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection39"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Monspart"></a><b style=""><i>Monspartné Dr. Sényi Judit </i><i style="">(1969)</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;">KOX osztályában</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;">Kedves Jó Tanár Úr!</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Tele voltam lelkesedéssel és hittel, hogy úgy szólhatok Szeretett OsztályfQnökömhöz, ahogy eddig még sohasem. Azonban már mondandóm elején be kellett látnom, hogy nem jutott eszembe semmi új, izgalmas élmény gimnáziumi éveimbQl, csak a folyton emlegetett és már-már unalmasnak tqnQ, múltidézQ mondataim és persze a már ugyancsak rengetegszer visszaidézett töredékes emlékképek, azaz pl.: a hosszú szQke hajam Mozart-os összefogása vagy a sok szép <i>Salse Dicta, </i>melyek közül ballagásomra én a <i> Mens sana in corpore sano </i>mondatot kaptam....</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Azonban ma is élesen látom magam elQtt azt a napot, amikor a Fény utcában az <i> Auguszt </i>cukrászda elQtt elsétálva nQvérem, aki akkor már 1. éves Rákóczistaként mindent jól tudott. boldogan közölte velem: <i> KOX osztályába fogsz kerülni, mert </i>6 <i>nagyon remek ember!</i> </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Én azonban csak féltem, mert otthon azt latolgatták szüleim, hogy nem lesz-e nekem a gimnázium túl nehéz. <i> Nem kellene inkább egy szakközépiskolába iratni ezt a gyermeket...? </i>s tovább növelte félelmem, hogy OROSZ tagozatra kellett a Tanár Úr-ért beiratkozni, mert persze, hogy a latin mellé az orosz nyelvet osztották be.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mégis minden olyan szépen sikerült, felvettek, tanultam, szerettek és persze ebben a <i> szépen</i> -ben az is benne volt, hogy én is nagyon akartam bizonyítani, hogy ez a gyermek is megállja a helyét itt a híres RÁKÓCZI-ban.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nem véletlen ez a komoly elszánás, hiszen sokunknak segített a szorgalom ébrentartásában, hogy KOX Tanár Úr gyakorta juttatta eszünkbe, nem muszáj itt tanulni, átmehetünk a Toldiba vagy a Kaffka Margit Gimnáziumba, ha nem tetszik valami!</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Egy ilyen visszaemlékezésben fontos kimondani, hogy milyen jó dolga is volt azokban a 60­as években a fiataloknak, mert akkor még csak éppen-hogy beköszönt a modern nyugati áramlat, még lehetett tanítani, nevelni a nebulókat, még nem ragadta el Qket az a szellemi és érzelmi zqrzavar, ami napjainkban már szélvészként tombol köröttünk.</p> <p class="MsoNormal" style="">Akkor még elhangozhatott és el is hangzott a figyelmeztetés elQttünk,</p> <p class="MsoNormal" style="text-indent: 141.35pt;"><i> Álljon meg a harckocsi! <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nekem különben is nagyon védett gyermekéveim voltak, elQször is azért, mert szeretQ család vett körül, voltak jó testvéreim, akik jóban-rosszban azóta is mellettem állnak.</p> <p class="MsoNormal" style="">Milyen hálával tartozom Édesanyámnak, aki megtanította nekünk. hogy az életben nincs semmi más igaz érték, csak a <i>szeretet, </i>és semmi anyagi, rangbéli ellentét nem állhat közénk. ha a <i> SZERETET döntését tesszük az elsQ helyre az életünkben!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Másodszor, mert következetes, szorgalmas és példamutatóan lelkes tanárok tanítottak, neveltek bennünket. Nem egy név jut eszembe, hanem rengeteg és hála tölti el szívem, ha csak Rájuk emlékezem: Lantosy, Jablonkay, Kovács, Kerékgyártó, G. Horváth, Vigassy Tanár Úr és még hosszan sorolhatnám.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">KOX TANÁR ÚR! Az életet ajándékba kaptam a Jó IstentQl, aki adott hozzá drága szülQket, akik óvtak, féltettek, és csodás nevelQket, akik megtanították szépen. becsületesen élni a NAGYBETpS ÉLETET! Nagyon köszönöm Tanár ÚR! A múltat és a jelent is, a latin és matek <i>ötöst, </i>ami hitet adott magamban, továbbá a gimnáziumi évek utáni névnapi megemlékezéseket és a mai napok  habos kakaós Gellért Szállós alkalmait, valamint a telefonba mondott ALLELUJÁT! És fQleg a <i>DOBD MAGAD ISTEN KEZÉBE! fohász fontosságát!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><i><o:p>&nbsp;</o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 14.85pt;" align="center"><b style=""><i>Isten éltesse sokáig mindannyiunk örömére!<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><span style="font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection40"> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 16pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 16pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 16pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 16pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><b style=""><span style="font-size: 16pt;">A RIPORTOK<o:p></o:p></span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 16pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></span></p> </div> <span style="font-size: 16pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection41"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Simo"></a><b style=""><i>Dr. Simó Endre:<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i style="">(1965)</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12.45pt;" align="center"><b style="">Beszélgetés Szerdahelyi tanár úrral<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 94.05pt 0.0001pt 4cm;">A Magyar Rádió <i>Kopogtató </i>címq mqsorában 2001. február</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 0cm 94.05pt 0.0001pt 4cm; text-indent: 1.65pt;">10-én elhangzott rádióinterjú stilárisan szerkesztett szövege. A hangfelvételen közben-közben fölhangzik a <i>Gaudeamus igitur... </i>férfikarra és zenekarra feldolgozott változata.</p> <p class="MsoNormal" style="text-indent: 1.65pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">S.E. <span style="">&nbsp; </span><i>Szerdahelyi Andor latin tanárom volt a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban az 1960-as évek elsQ felében. Azon kevesek közé tartozik, akik nem csak oktattak és számon kértek, hanem törQdtek is diákjaikkal. Noha nem volt osztályfQnökünk, az egyetlen olyan tanárunk, aki azóta is megtiszteli jelenlétével a IV/C osztály érettségi találkozói!. A fiatal magyar értelmiség több nemzedéke került ki a keze alól: tudósok, mqvészek, politikusok, orvosok, közéleti- és üzletemberek. Valamennyiünkre nagy hatást gyakorolt ennek a pöttöm kis emberkének a hite, lelki ereje, kisugárzó képessége. Mqveltségénél talán csak emberszeretete nagyobb, egész életét mások szolgálatának szentelte. Legutóbb az elesetteknek, a hajléktalanoknak segített. Az idén </i>86 <i>éves lesz. Már alig lát, mégis iskolatörténetet ad elQ és diáktalálkozókat szervez. Tréfálkozik,<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm;"><i>mosolyog, jól érzi magát köztünk. Végtelen tisztessége és szerénysége nem csak azok számára érték, akik osztoznak vallásos meggyQzQdésében, hanem azok számára is, akik más világfelfogás szellemében törekszenek ugyanarra, amire </i>6.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;"><i>Tanár úr, miért hívnak Téged Coxnak?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span> Amikor a háború után hazajöttem a hadifogságból, akkor itt, ebben az iskolában még nagyon sok tanár részben kint volt a fronton, részben pedig fogságban volt, ezért sokat kellett helyettesíteni. Akkor találtam egy könyvet, ami megmaradt a könyvtár leégése után, <i>William George </i>Cox-nak a Görög regék és mondák címq munkáját, azt vittem be az órára, abból olvastunk és megtárgyaltuk az anyagát. Ez a könyv piros színq volt. Hosszú folyosók voltak itt a régi épületben, amikor még eredeti nagyságában állt, de a bombázások nyomai már észrevehetQk voltak. A folyosók hosszú volta még akkor értékes volt a diákok számára, mert látták azt, hogy ki jön be az órára. Látták kezemben ezt a piros könyvet, és azt mondták: Jön Cox!</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm;">Na, aztán még egyik diákom szerint az is volt, hogy amikor tárgyaltunk, Qneki egészen más véleménye volt, és akkor én elég erélyesen azt mondtam: De Cox ezt mondja! ­EbbQl a kiemelt hangsúlyból - Q szerinte - ebbQl került rám a név. Más diákok szerint pedig a könyvet meglátva mondták azt, hogy  Jön Cox! </p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; line-height: 12pt;">S.E. <span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span><i>Miért pont ezt a könyvet vitted magaddal?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm; line-height: 12pt;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>Mert ez maradt meg a bombázás után. Nagyon kevés könyvünk maradt meg, mert az utolsó pillanatban, amikor a Várban már nem volt egy szem víz sem, egy gyújtóbombát kapott a könyvtár. Hát az azután úgy égett, mint az olaj!</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; line-height: 12pt;">S.E. <span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span><i>Tanítottál görögöt, latint, matematikát, és még mi!?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; line-height: 12pt;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>Németet és éneket, aztán néha tornát is kellett tanítani. Ahogy jött, és ahogy a helyzet kívánta.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">S.E. <span style="">&nbsp; </span><i>Végül is a latinnál kötöttél ki, és azt hiszem latint és matematikát oktattál, amikor mi a </i>11. <i>Rákóczi Ferenc Gimnáziumba jártunk a 60-as években a Keleti Károly utcába.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection42"> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span> Az 50-es években nem volt már latinra szükség, annyira ment, hogy ki szorították az iskolai tanításból. Akkor én beiratkoztam az egyetemre és elvégeztem a matematikát. l 954-ben diplomáltam, és attól kezdve egy szót sem tanítottam matematikát, mert az 56-os fordulat és forradalom után rengeteg latin órám volt, alig bírtam ellátni, és akkor nem tudtam matematikát tanítani. KésQbb, a 60-as évek elején, 1963-ban kezdtem az egyik osztályban matematikát tanítani, aztán lassanként ment ez tovább, és egyenlQ számban latint és matematikát tanítottam. Közben a görög az ment, fakultatíve, szombat reggel 7 órától 8 óráig.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">S.E. <span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span><i>Borzasztó nehéz nyelv az ógörög! <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">Sz.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Nem hinném...</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">S.E. <span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span><i>Nekem úgy tqnik.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>Sokkal egyszerqbb a nyelvtana mint a latinnak, igaz, hogy minden igének más  nyelvtana van, hogy így mondjam. Babits Mihály azt mondja, hogy nem lehet a görögöt megtanulni.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">S.E.<span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span><i>Ezzel egyetértek.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><i>Aztán elénekeltük a Gaudeamus igitur-t és szétszéledtünk az életbe. Azóta helyreállították az Egyetemi Katolikus Gimnáziumot, de megmaradt a Rákóczi Gimnázium is. A jogelQd is létrejött, a jogutód is megmaradt. Te mind a kettQvel megtartottad a kapcsolatot.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span> Szeretném továbbra is tartani. Nagyon szeretném, ha ez a két intézmény, ugyanabból a tQbQl származván és ugyanazt a történetet bírván együtt maradnának, és megpróbálnának együtt dolgozni. E felé törekszem most.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">S.E. <span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span><i>Tanár úr! Mit jelentett ez a gimnázium a magyar társadalom életében?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>A magyar társadalom életében <i>általában </i>a vezetQ pozícióban lévQ embereket adta ez az iskola, hiszen az volt a célja az alapítónak, <i>Széchenyi György </i>esztergomi érseknek, hogy a közélet és a vallási életnek a vezetQi ebbQl az iskolából kerüljenek ki. Széchenyi György egy nagyszerq gondolkodású, hívQ fQpásztor volt, és csodálatos módon a magyarságáról, szociális gondolkodásáról, demokratikus érzelmeirQl ennek az iskolának az alapításával is tanúságot tett. Számolatlanul szórta a családi vagyonából ennek az iskolának a fejlesztésére az anyagiakat. Az eredeti neve az iskolának Academicum et Universitatis Collegium volt. A Collegium szó itt nem a diákotthont jelenti, mert azt Q a Nagyboldogasszony templomnak - ha vele szemben állunk - a jobb oldalán épített, de ennek Convictus volt a neve. Mégpedig ugyanilyen állásban, tehát a Nagyboldogasszony templommal szemben állva jobb oldalról, ott volt a Convictus és a Seminarium.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">S.E. <span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span><i>Mellesleg ez a Nagyboldogasszony a <st1:personname productid="mai Mátyás" w:st="on">mai Mátyás</st1:personname> templom.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>A Mátyás templomnak a jobb- és baloldalán volt ez az épületkomplexum, hogy úgy mondjam, mert hiszen három épületbQl állt. 1687. március 19-én kelt az alapító oklevele, amelyet a jezsuitáknak címzett az alapító Széchenyi György, azzal a céllal, hogy mihamarabb hozzák rendbe az iskolát, és egyetemet akart létesíteni, hiszen a nevében is benne van: Academicum et Universitatis Collegium. Elszívó hatással akart lenni a magyar ifjúság számára, hogy ne Bécsben, ne Göttingenben, ne Párizsban, ne Milánóban tanuljanak, hanem itt Budán. FQleg Béccsel szemben szeretett volna ellenpozíciót teremteni.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection43"> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">1712-ben már készen volt az Academicum Szechenyianum, 1713-ban megalakult a filozófiai fakultás, 1715-ben a teológiai fakultás. Növekedett a diákok száma, és amikor már 800-an voltak, akkor - ha szemben állunk a Nagyboldogasszony templommal, akkor a baloldalon - egy új épületbe mentek, ami nem is olyan régen, talán 20-25 éve a Mqegyetemnek a kollégiuma, diákotthona volt. Innen - 1773-ban feloszlatván a Szentatya a jezsuita rendet - <i>Mária Terézia </i>az iskolánkat átvitte a Vár épületébe. Ö tudniillik 1776-ban a Ratio Educationis alapján az iskolánkat elnevezte Capitale Gimnasiumnak, görögösen archi-gimnasiumnak, és a Nagyszombatról Budára, a Vár épületébe helyezett egyetem ötödik fakultásaként a mi iskolánkat odacsatolta. Az igazgató dékáni rangot, a tanárok egyetemi tanári rangot viseltek. I 780-ban pedig Diploma Inaugurale-val külön címert, külön pecsétet adományozott az iskolának, mely ma is megvan az ELTE múzeumában. Amikor a 300 éves évfordulót ünnepeltük, akkor egy napra mi is megkaptuk ezeket, a mi kiállításunkon is látható volt.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;">1784-ben <i>II József </i>az egyetemet Pestre helyezte, mi pedig átköltöztünk a <st1:personname productid="mai Hess András" w:st="on">mai Hess András</st1:personname> tér 4. szám alá, az Egyetemi Nyomdának az épületébe, ahol I 809-ig voltunk. Miután a nyomda terjeszkedni akart, nekünk onnan el kellett menni, s a szemben lévQ, a mostani Hilton északi szárnyán helyezkedtünk el, amely valaha a domonkosoknak a rendháza volt, azután késQbb a törökök alatt janicsár laktanya, majd katonai kórház, és végül a mi iskolánk is helyet kapott. Innen az 1876-ban felavatott új épületünkbe mentünk, a Szabó Ilonka utca 2-4. alá.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">S.E. <span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span><i>Megemlítenéd néhány olyan hírességnek a nevét, aki itt végzett a gimnáziumban? <o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>A sok közül tényleg egyet-kettQt lehet csak kiemelnünk. Ilyen volt <i>Eötvös József,' </i>az elsQ felelQs magyar kormány kultuszminisztere, aki itt nálunk érettségizett, s akinek köszönhetjük tulajdonképpen a Szabó Ilonka utcai épületet, mert Q a királynál - így, ahogy mondom - <i>kitaposta </i>azt, hogy ez az iskola felépüljön, s Q azt úgy tervezte, hogy ez Európának egyik leghíresebb iskolája legyen.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Az Q neve mellett talán <i>Semmelweis Ignácnak. </i>az anyák megmentQjének a neve legyen. A jelenleg nem Magyarországhoz tartozó vidékekrQl és régiókról is egy-két nevet mondanék, így például <i>Zajmus Romuáld </i>plébános, aki Rajecen született, Zsolna mellett, író, szlovák író volt. Azután <i>Tököli Száva. </i>szerb író, és talán érdekességképpen elmondanám azt is, hogy a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetemnek román részrQl névadója, Babes a mi iskolánkban végzett. 1883-ban <i>Babes Viktor </i>a Pasteur Intézetbe ment Párizsba, ott elvégezte a Sorbonne Egyetemet, és természetesen a Pasteur Intézetet is, utána azonban már nem jött vissza, hanem elment Bukarestbe és ott lett egyetemi tanár.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">S.E. <span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span><i>Tehát tulajdonképpen magyar-francia kultúrgyökerei vannak Babesnek?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>Babesnek ilyenformán, miután itt érettségizett, magyar iskolában, nyilván magyarul kellett neki érettségiznie, megvannak a gyökerei Magyarország felé is.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">S.E. <span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span><i>De hogy került ide?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>Az édesapja országgyqlési képviselQ volt, és itt volt Convictus is, ugye ide adta be a gyereket, de én szerintem Q nem járt a Convictusba, Q hazulról járt be ide.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">S.E. <span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span><i>Az édesapja is beszélt magyarul?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>Én gondolom, hogy nyilvánvalóan beszélt, ha az országgyqlésben részt vett, bár azt tudjuk, hogy 1836-ig az országgyqlés nyelve a latin volt. Én gondolom, hogy azért magyarul is nagyon jól beszélt.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection44"> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm; line-height: 12pt;">S.E. <span style="">&nbsp; </span><i>Tehát a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem egyszerre magyar </i>és <i>román, mintegy<span style="">&nbsp; </span>szimbolizálva azt a kultúrközösséget, amely megteremtQdhetne végre.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm; line-height: 12pt;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>Én is úgy gondolom, hogy ebbQl a szempontból ez a kolozsvári Egyetem egy nagy szimbólum lehet a két nemzet számára.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><i>S.E.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Hogy került a Királyi Egyetemi Katolikus Gimnázium a Keleti Károly utcába? Hogyan lett belQle Rákóczi Ferenc Gimnázium?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>A nagy ostrom, 1945 után ebben az épületben jóformán nem lehetett volna tanítani, de még öt évig megpróbáltunk tanítani a fejünk fölött lebegQ kövek és vasrudak között. Egyszer azonban a miniszter ide jött és látta ezt a helyzetet, és azt mondta, hogy van itt egy iskola, amelyikben tulajdonképpen nincs tanítás. Ez volt a Keleti Károly utcában a volt Érseki Katolikus Gimnázium, amelyet 1949-ben megszüntettek. Üresen állt az épülete, s azt mondta, hogy onnan minket nem fognak egyhamar kidobni, amíg ezt az épületet föl nem építik, addig mi nyugodtan maradhatunk ott. így kerültünk levonulásban és átköltözésben a Keleti Károly utcába.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Megváltozott a nevünk is. Miért? Mert 1946. február I-én Köztársaság lettünk, ezért elvesztette az iskola a királyi jelzQt. 1948. június 29-én, illetve nálunk 28-án megtörtént az államosítás, elvesztettük a katolikus jelzQt. Az Egyetem pedig bejelentette, hogy neki van két gimnáziuma, azokat fönntartja, a Radnótit és a Trefortot, a miénkre nincs szüksége és nem is tudja fizetni azt tovább, így elvesztettük az egyetemi jelzQt is. Itt álltunk Állami Gimnázium címmel, és ekkor a volt Érseki Katolikus Gimnáziumnak a nevét, a <b>II. </b>Rákóczi Ferencet fölvettük, hiszen az már megszqnt és a név mögött nem volt gimnázium. így sem a nevünk nem a mienk, sem pedig az épület nem volt a mienk, de amikor a fordulat bekövetkezett, I 990-ben, akkor visszaigényelték ezt az épületet, mégpedig <i>Nagy István </i>igazgató úr, aki meg is írta ennek az iskolának a történetét, és Q állt a per mögött. így az Egyház visszanyerte a tulajdonjogát, és ebben az évben, szeptemberben az egész épületet megkaptuk, november l7-én pedig <i>Paskai </i>bíboros úr fölszentelte az épületet.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">S.E. <span style="">&nbsp; </span><i>A Rákócziban sokféle világnézetq, különbözQ beállítottságú emberek végeztek. Mi az, amit közösnek tartasz bennük?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>Az emberi gondolkodást, azt az emberséget, amellyel egymásnak a szeretetét kerestük, diák és tanár, diák és diák, tanár és tanár együttesen, s amelynek bizony szimbólumai is vannak, mégpedig kettQ. Az egyik minden június második vasárnapja, amikor a Nagyboldogasszony templomban fél kilenckor találkoznak a volt és jelenlegi diákok, a másik pedig, amikor a Márvány Menyasszonyban, szeptember elsQ vasárnapján 2-tQl 6-ig az Egyetemi és a Rákóczi Gimnázium növendékei most már együttesen találkoznak, együttesen fejezik ki egymás iránti örömüket, egymás sikereinek örülnek. Ezt tartom az egyik legfontosabbnak, az iskolák szellemi fönntartó erejének.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm; line-height: 12pt;">S.E. <span style="">&nbsp; </span><i>Mit tartasz életed értelmének? A tanítást? Az emberek nevelését?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm; line-height: 12pt;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>Tulajdonképpen ez volna a hivatásom, ugye, mert erre kaptam hivatást a keresztségben már magában. Ott az ember általános papságot kap, tehát hirdetni kell az Istennek a jelenlétét. Ezt tartom a legfontosabbnak.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">S.E. <span style="">&nbsp; </span><i>Ezt a keresztségre vezeted vissza. De évtizedeken keresztül, sQt tulajdonképpen ma is sok olyan emberrel dolgozol, aki ugyanezt a hivatást nem a keresztségre vezeti vissza, mert más világnézetq ember. Hogyan tudtál szót érteni velük?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 1cm; text-indent: -1cm;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection45"> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>Az emberségük révén. Bizonyos szempontból mindenki egyformán keresztény, még ha nincs is megkeresztelve, mert Isten gyermeke. Úgy érzem, hogy minden ember testvérem, s minden embert úgy kell kezelnem, olyan toleranciával, amilyen toleranciát elvár tQlem. Ez azt jelenti, hogy én amit kigondolok, ha valóban hívQ ember vagyok, akkor én rá támaszkodom, és lévén Krisztus is az én testvérem, és a másik ember is Krisztus testvére, akkor így mindig megértjük egymást. Ez az, amit úgy mondanék, hogy <i>empátiával </i>szeretnék közeledni a másik emberhez, és úgy megérezni az Q belsQ világából az Q kívánságát. És az Q kívánsága nem más mint az, hogy Qt szeressék, azaz hogy én is szeressem Qt. Ez kölcsönös lesz, abban a pillanatban, amint én úgy tudom Qt szeretni, ahogy Q kívánja.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">S.E. <span style="">&nbsp; </span><i>A nem hívQk azt mondják, hogy az ember legszebb vágyait vetíti ki az égi valósággá. Miért ne találkozhatnánk éppen ebben a közös vágyban?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>Én azt hiszem, hogy találkozunk is. Sokszor a diákjaimmal szemben érzem ezt, mert tudom, hogy Qk mondjuk, nem azt az elgondolást képviselik, amit én, de amikor az én diákjaimmal találkozom, bárkivel, mindig föloldódunk egymásban, és mindig egyetértünk egymással. S ez legyen meg mindenki számára - ez <i>kegyelem </i>kérdése is természetesen, minden hit kérdése az kegyelem kérdése is, az biztos, de kétségtelenül lépést is kell tenni hozzá, és ez a szeretetközösség föltétlenül lépés.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 1cm; text-indent: -1cm;">S.E. <span style="">&nbsp; </span><i>Hogyan látod, merre tart a világ?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-left: 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>A világ szerintem pillanatnyilag nem ezt mutatja, de föltétlenül a Jó felé halad. Ez a hitvallásom.</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Arial&quot;,sans-serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection46"> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><a name="Boros"></a><b style=""><i>Boros Attila:<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i style="">(1954)<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 13.9pt;" align="center"><b style="">Rádióriport a 90 éves Szerdahelyi Andor tanár úrral<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.9pt;"><b style=""><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 8.6pt;" align="center">Készült 2005 márciusában a <i>Képmás </i>címq sorozat számára. </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 8.6pt; line-height: 10.05pt;" align="center"><span style="font-size: 10pt;">(Az átírás a nyers felvétel anyagáról történt, nem az adásba került szövegrQl.)<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 12pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span> Nem tudom pontosan idézni azt a görög-latin közmondást, amely szerint </i>akit az istenek gyqlölnek, abból pedagógust csinálnak. <i>Kérlek, javítsál ki, és szerinted igaz-e ez?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A. <span style="">&nbsp; </span>Azt nem tudom, hogy igaz-e ez, annyi biztos, hogy én az Úr kegyelmének nagyon sokat köszönhetek pályámon, és én azt, amit mások szerencsének, meg véletlennek minQsítenek, az Úr kezének és áldásának tartom és köszönhetem, amint az a késQbbiekbQl ki is fog tqnni. Itt, Budapesten születtem, 1915-ben, a Fadrusz utca és annak idején Átlós útnak (majd késQbb Horthy Miklós útnak) nevezett út sarkán álló háznak a földszintjén.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Akkor itt még nem sok ház állott, ugye?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Mindjárt elmondom ezt is... A szüleim néhány hónap múlva átmentek a Lenke útra, amelynek ma Bocskai út a neve. Ez a Lenke út arról volt érdekes, hogy makadámút volt, persze csak úgy félig-meddig, mert mellette, közvetlenül az út mellett egy mély, 3 m-es árok volt, amelybQl a földet a túlsó oldalra emelték, és ott csináltak egy földutat, ami tiszta sár volt, ha az esQ megindult, és az ún. muraközi sörös lovak is alig tudták húzni a kocsikat. Nohát, nem is sok kocsi járt akkor errefelé, úgy kell elképzelni, hogy óránként egy-két jármq - konflis vagy hintó - ment el a Lenke úton, tehát a Bocskai útnak az elQdjén, esetleg néhány teherkocsi, amelyek idáig jöttek el, a Fadrusz utcáig, és azon mentek tovább az Átlós útra, vagy pedig a másik oldalra. Ott egy hatalmas rét volt, amelyet a Fehérvári út, a töltés, a Kelenföldre menQ vonatok töltése, és az Átlós út határolt. Egyetlenegy ház volt, a töltés hídja mellett, egy bérház, mellette pedig egy tejüzem, amely vonzotta az embereket, onnan vásárolták a tejet. Egyébként egy teljesen üres térség volt, a Fadrusz utca és a <st1:personname productid="mai Eszék" w:st="on">mai Eszék</st1:personname> utca vidéke is teljesen üres volt. Az én szüleim a Lenke útra mentek lakni, a második emeletre, ahol erkélyes szobánk volt, és én mint gyerek nyáron állandóan az erkélyen lógtam, télen pedig az ablak mögül néztem a mezQt, amely mint lezárt, de óriási terület nekem a szabadságot jelentette, de korlátokkal. Ez nekem az egész életemben bizonyos mértékben valamit jelentett, hogy a szabadság és a korlátok együtt vannak jelen. Ott a réten mi játszottunk, csodálatos módon a töltés mögött lévQ házak tetejének sikerült felkelteniük az érdeklQdésünket, és megtörtént az, hogy a barátommal mentünk föl a töltésre, hogy átmásszunk. A barátom édesanyjának volt egy nagy tölcséres gramofonja, kék-fehér színq, s amikor az ablakukban megjelent a kék-fehér tölcsér, akkor már tudtuk, hogy mennünk kell, mert azonnal megszólalt: Bandi, Zsolt, azonnal gyertek haza! S bár csak a töltés negyedéig jutottunk föl, megfordultunk és mentünk haza, megpróbáltunk engedelmeskedni, de azért bennünk maradt a törekvés, hogy fölmásszunk, pedig nagyon nehéz volt oda fölmászni. Akkoriban még a vonatok nem villanyvonatok voltak, hanem füstösök, és elsQsorban széntQl füstösök, úgyhogy arra vigyázni kellett, hogy a szikra meg ne gyújtson minket. A rétre még úgy emlékszem, hogy amikor a románok bevonultak, akkor a Fehérvári úti szakaszon egy csomó ágyút hagytak, amit a gyerekek a kivonulás után persze ütögettek, ott játszottak, és volt is egy szerencsétlenség, valami robbanás, jöttek a mentQk és valakit elvittek. KésQbb katonai gyakorló tér lett ott, fQleg a honvédség huszárainak és a lóállományának gyakorlatoztatására használták föl, délelQttönként, bár nem minden nap, és olyankor mi is lementünk és ott játszottunk.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection47"> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Annyit talán még elmondanék a gyermekkoromról, hogy voltak félelmeim is. Például az, hogy ha esténként egyedül voltam a szobámban, az egy kicsit izgalmas volt számomra, és nem egyszer megtörtént az, hogy édesapám, aki a Kassa-Odalbergi vasutaknak volt a felügyelQje, de a csehek bevonulása után fel kellett adnia az állását, és a KSOD volt tisztviselQivel együtt énekkart alakítottak, ezért hetente egy alkalommal késQn jött haza, és édesanyám nézte, olyan tíz óra tájban, hogy mikor jön, ilyenkor vele együtt izgultam én is. Nohát, ez az izgalom megmaradt bennem, sok éven át, még a középiskolában is, ahol a feleltetéseknél jött elQ ez az izgalom.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Visszatérve édesapámra, Q Zsolnán született, úgyhogy én 1924-ben, vagyis 8 éves koromban, édesapámmal Zsolnára mentem. Nagy élmény volt számomra az, hogy a parkban kizárólag magyarul beszélQ gyerekekkel jöttem össze, ha nem is úgy, hogy velük barátkoztam, de néztem, hogy sakkoznak. Én bizony Zsolnát bizonyos szempontból második születési helyemnek tekintem. Ma is úgy vagyok ezzel a Vág mellett elterülQ városkával, hiszen ott vannak az unokatestvéreim, legalábbis voltak, és egy még biztosan él közülük, a másik Kanadában van, a Prágai Tavasz idején mentek ki oda.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Jártál azóta Zsolnán?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Hogyne, egy párszor voltam, de még az I 930-as években is, megmondom, hogy miért: hiszen az édesapámnak, annak ellenére, hogy elvesztette ott az állását, szabadjegyet adtak egész Csehországra és Szlovákiára, s nemcsak neki, hanem az egész családnak, úgyhogy ezt kihasználtuk, többször mentünk, én magam is, amikor például az Eötvös Kollégiumból Berlinbe küldtek, akkor a cseh részen nem fizettem semmit. Akkor is elmentem Zsolnán keresztül, nagynéném és az akkor még élQ unokahúgom kijöttek hozzám az állomásra, 1 óra körül, amikor a vonat befutott, visszafele jövet ugyanez megismétlQdött.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Mikor döntötted el, hogy ezt a hivatást választod, hogy tanár leszel?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Ez nagyon nehéz, - viszonylag késQn: ötödik gimnazista koromban.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">B.A.<span style="">&nbsp; </span><i>Hol jártál gimnáziumba?</i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>A ciszterciek budapesti Szent Imre Gimnáziumában, itt a Villányi úton. Én a magam részérQl semmit sem tartok véletlennek, szerencsének, vagy megszokásnak, ehhez egy tréfát mondok most, de majd visszatérek a többiekre... A hittantanár úr szeretné a gyerekeknek a csodát megmagyarázni. Azt mondja, hogy földrengés volt és összedQltek a házak, de valaki teljesen épen kijött a házból. Minek nevezhetjük ezt, Pistike? - kérdezi. - Véletlennek - mondja Pistike. - Tovább tart a földrengés, egy másik ház is összedQl, és az illetQ onnan is kijön sértetlenül. Minek nevezhetjük ezt, Pistike? - Szerencsének. - Újra jön egy lökés, megint beszalad egy házba, az is összeomlik, de neki megint nem történik semmi baja, épségben kijön. Minek nevezhetjük ezt, Pistike? - Megszokásnak. - Kérem szépen, én erre azt mondom, hogy ezek a csodák. Nekem is ilyen csodákban volt részem, mind a mai napig eltölt engem ez a gondolat, például amikor ötödik gimnazista koromban egymás után beszekundáztam görögbQl, de egymás után, és akkor elhatároztam, hogy görög tanár leszek. A következQ hónapok egyikén jön a szakfelügyelQ, és azt mondja, hogy ki tudná elmondani görögül az Arionról szóló olvasmánynak a tartalmát, de görögül!</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection48"> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Senki nem jelentkezett, csak én, és elmondtam, és nem volt hiba benne. Na, ez végleg megadta a lökést, hogy görög tanár leszek, de hogy hol, ez érdekes még inkább, és itt látom az Úrnak a kezét és az ujját, áldott legyen érte a Neve. A következQ történt: édesanyám adott nekem egy tanári noteszt, amikor harmadéves egyetemi hallgató voltam, és ebben a noteszben föl voltak sorolva az ország összes középiskolái, és a hatóságok is, ahova tartoztak. Kinyitom és az egyik lapon az van, hogy Debreceni Királyi FQigazgatóság; Nyíregyháza, Királyi Katolikus Gimnázium, latin-görög. Csak nem ide fogok kerülni? - Becsuktam, és éppen ide kerültem. Most digresszió-képpen elmondom, hogy hogyan. Amikor elvégeztem az egyetemet, a Bölcsészkart, és már abszolváltam, és meg volt a pedagógus pályára szóló papírosom, akkor elhatároztam, hogy jogász leszek, és neki álltam a jogot tanulni. Édesanyám nagyon haragudott, hogy már szeptember közepe van, se állásom, semmi, és én a  levegQt verdesem a jognak a területén, arra gondoltam, engedelmeskedem. (Ez az a szabadság korlátokkal, az engedelmesség és az alázat, mert ehhez az is kell.) Elindultam a minisztériumba, de tudvalévQ, hogy a minisztériumban abban az idQben egy óra után már nemigen voltak emberek, s én fél kettQkor mentem oda, a Hold utcába. Végigmegyek a földszinten, senki. (A portás beengedett, mondtam: szeretnék valakivel beszélni állás ügyben.) Fölmentem az elsQ emeletre, olvasom: Miniszter, Államtitkár, persze mind zárt ajtók. A harmadik emeleten már nem tudtam tovább menni, hát átmentem a lépcsQházon keresztül a következQ folyosóra, és ott jön egy hölgy, akinek a kérdésére mondom, hogy állást keresek. - Milyen szakos, kérdezte. - Görög-latin, mondom. - Azonnal jöjjön az államtitkár úrhoz, aki éppen itt fönt van (tehát nem a helyén volt, hanem a gimnáziumi osztályon). Neki is mondom, milyen szakos vagyok, mire Q: - Október 18-ig jelentkezzék Nyíregyházán az igazgatónál! - Azt hittem, hanyatt esem. Hazaérve mondom édesanyámnak, hogy október 18-án Nyíregyházán leszek tanár. Ö persze azt szerette volna, ha Budapesten lettem volna tanár, de ezt el kellett fogadni, és én le is mentem és jelentkeztem. Erre még visszatérek, hogy hogy folytatódott, de most még maradjunk az általános iskolánál. Ide jártam a Váli utcai általános iskolába.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Ez az épület már megvolt?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Meg, édesanyám ott tanított, a harmadik osztályban. Ennek az épületnek három kapuja van, kettQ a Fehérvári útra, egy pedig a Váli utcára nyílik. Ezen a Váli utcai kapun jártak be a Váli utcai fiú iskolások, és a Szent Imre Gimnáziumnak a nyolc osztályba járó növendékei, valamint tanárai. A tornaterem közös volt az elemi iskolával, akkor még ez volt a neve. ElsQben az osztályfQnököm <i>Ráth Zoltánné </i>volt, másodikban <i>Bán Aladárné, </i>akinek a férje költQ volt, nem nagyon ismert, de egy kötete van nálam,  FelhQk és sugarak címmel. A harmadik osztályban az édesanyám volt a tanárnQm. Azt tudom, hogy volt egy alkalom, amikor olyan csúnyán írtam, hogy ki kellett állni a sarokba, és ott a fejemre tette a dolgozatot, velem szemben szigorú volt. A negyedik osztályban <i>Dörflinger ErnQnének </i>hívták a tanárnQt. A tornaterem állandóan nyitva volt számunkra, a húgom számára és számomra, mivel az édesanyám ott tanított, és délutánonként  nagy tornázásokat tartottunk, azaz ezt csak idézQjelben mondom, mert inkább csak nézegettük a tornaszereket, és próbálgattunk ezt-azt csinálni...</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Március 15-én (ami most nekünk is közeli terminus) PetQfinek a Rákóczi címq versét szavaltam. Ezzel a költeménnyel késQbb, 19S6-ban újra találkoztam, éspedig úgy, hogy a Rákóczi Gimnázium ünnepséget rendezett, és erre az ünnepségre ezt a költeményt én ajánlottam, csakhogy nem egyszerqen, hanem megzenésítve. <i>Bárdos Lajost, </i>aki jó ismerQsöm volt, hiszen két gyerekét is tanítottam, az Andrást és az Imrét, megkérdeztem: nem lehetne ezt a verset megzenésíteni?  És Q megzenésítette, de van a versnek egy sora:  Kinek emlékére lángolunk és... PetQfi szerint  .. .sírva fakadunk . Bárdos ezt úgy változtatta meg, hogy  ... lángolunk és dalra fakadunk... </p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection49"> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Visszatérve az életemre: tíz éves koromban kerültem a ciszterci rend Szent Imre Gimnáziumába. A születésnapom általában mindig Pünkösd körül szokott lenni, ezért ha erre gondolok, mindig Pünkösd jut eszembe, a Szentlélek kiáradása, amelyet mindenkinek kívánok, hiszen a Szentlélek temploma vagyunk valahányan. Úgy érzem, hogy ez az idQszak, amely a tavasznak is a közepe szokott lenni, mindig valami nagy örömet jelentett nekem. Az biztos, hogy a Pünkösd az egy mozgó ünnep, a Húsvét függvénye, ötvenedik nap lévén, és mindazok, akik velem egykorúak voltak, az a 68, akikkel együtt érettségiztünk, azok közül tudomásom szerint legföljebb egy vagy kettQ él még, egyikük Svájcban, a másik az öreg papok otthonában, Székesfehérváron, <i>Biczó József fQtisztelendQ </i>barátom.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Közben volt egy Világháború is, amely megtizedelhette ezt a </i>68 <i>diákot...<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Biztos, az elsQ hQsi halott 1938-ban <i>Márki Jancsi </i>volt, aki repülQgépen ment valahova észak felé, és ott lQtték le. Azt tudom, hogy van hQsi halottunk, nem egy, de talán nem olyan sok, mint ahogy gondolná az ember. Valószínqleg az öregkor következtében lettünk egyre kevesebben, és maradtam szinte egyedül.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Amint mondottam, a gimnáziumba tehát tíz éves koromban kerültem be, ahol osztályfQnököm <i>Bosnyák Pongrác </i>tanár úr volt. Én mindenbQl meg voltam elégedve magammal, második osztályban azonban tornából már nem: akkor bizony jót kaptam tornából. Mi történik: megint az Úr kezét látom itt. Egyszer csak azt mondja a tornatanár a 3. vagy a 4. osztályban, hogy mindenkinek kell ugrania távolt. Amikor rám került a sor, azt mondja nekem: várj csak, te még egyszer fogsz ugrani!</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Lemérték az újabb ugrást, és valami olyan nagyot mértek, hogy a tanár azt mondta: azonnal jössz délután a BEAC-ra (ez a Fehérvéri úti sporttelep volt), oda jártunk sportolni, ott lettem én is sportoló, de nem távolugró, hanem rövid távú futó. EbbQl sem lett végül semmi, ötödikben és hatodikban már nem sportoltam, hetedikben és nyolcadikban viszont korcsolyázás volt, abból akkor nagy nehezen elsQ lettem, és ugyanakkor a mintacsapatba kerültem be tornából. Hát így változott a világ...</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Közben volt az ötödikes gimnazista korom, amikor a beszekundázások tömege jött a görögbQl, és elhatároztam, hogy görög tanár leszek, de errQl már szóltam. Nagyon erQsen tanultam a görögöt, persze mindig szemem elQtt volt Babitsnak az a mondása, hogy görögül nem lehet megtanulni igazán. EttQl függetlenül én tovább vittem a dolgokat, ameddig lehetett, és csodálatos módon (megint ugye az isteni csoda) a magyar tanárom, <i>Brisits Frigyes </i>egyszer azt mondta: próbáld meg az Eötvös Kollégiumot. Tényleg megpróbáltam, az Úr kegyelme megsegített, és bejutottam. Ilyen emberekkel voltam együtt: <i>Kosári Domokos, Varjas Béla, Harmata János, Szabó Árpád, Borzsák István, </i>aki utolsó értesülésem szerint még megvan, de a többiek talán meg is haltak már.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Drága Bandi bátyám, eljutottunk egyszer a Nyíregyházi Gimnázium latin-görög- szakos tanári állásáig. Innen hogy' mentél tovább?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>MegdöbbentQ volt, hogy ahogy megérkeztem Nyíregyházára, néhány napra rá <span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span>érettségiztetnem kellett! Mégpedig nálamnál idQsebb urakat, tekintettel arra, hogy Qk a debreceni református teológiáról jöttek át nyíregyházára érettségizni a gimnáziumba.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Ez nagy élmény lehetett!<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;">Sz.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Borzasztóan meg voltam megint döbbenve, és megijedtem, de <i>Korányi Aladár, </i>késQbbi drága jó direktorom segítségemre jött, és mindemellett el kellett látnom az iskolai feladatokat is. Megint az Úr keze, hogy segített engem.</p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection50"> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">B.A.<span style="">&nbsp; </span><i>Ekkor már háborús idQk voltak.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Igen, akkor történtek a bevonulások a Felvidékre, a Bécsi döntés következményeként.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Akarok még mondani valamit Zsolnáról. Ha Pozsonyt is megítélték volna nekünk a Bécsi döntésben, Zsolna lett volna a fQváros. Ez is megint elQtérbe hozta Zsolnát a szívemben, hiszen mint mondottam  Zsolnát tekintettem második szülQvárosomnak. No de én tudtam, hogy be fogok vonulni katonának 1939. február 1-jén. Igazgatómnak is megmondtam, hogy csak eddig tudok tanítani, mert megvan a behívóm, illetve már jelezték, hogy hová kell majd bevonulnom: a Mária Terézia Laktanyába. Be is vonultam. Nagyszerq parancsnokom volt, <i>Molnár Gyula </i>ezredes úr, aki mindjárt az elsQ napon, GyertyaszentelQ Boldogasszony ünnepe lévén hazaküldött. Én 7-kor bevonultam, 11-kor otthon voltam, szüleim azt hitték, hogy leszereltek.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">B.A.<span style="">&nbsp; </span><i>Hogy zajlottak a katonaéveid?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Bevonulás után egy ideig, mint a többi karpaszományos  autós katona gyakorlatokra jártam,  csuklóra , majd fegyvergyakorlatra, délutánonként körlettakarítás, stb. A 16. napon jött a parancsnok és megkérdezte a század elQtt, hogy ki tanár? - Nagy izgalommal tettem föl a kezemet, mert senki más nem tette föl. Erre beültetett a kocsijába, fölvitt a parancsnokságra, és azt mondta: ma és holnap nézze át a könyveimet, ha tudja tanítani, szóljon. - Átnéztem és jelentettem neki, hogy úgy meg tudom oldani, ha óráról órára készülök az anyagból. Attól kezdve végig katona voltam mint tanár, és tanár voltam mint katona.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><i>BA.<span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span>Hadifogságba kerültél-e?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Igen, mert kitelepítették az ezredünket Rizába, onnan kerültem Fürtbe, Nürnberg mellé, akkor azután Nitraingba és végül Degendorfba, ott kerültem amerikai fogságba. Majdnem 1945 végéig voltam fogságban, de hazakerültem, november 4-én szereltem le itthon.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">B.A.<span style="">&nbsp; </span><i>Mit találtál itthon mint tanárember </i>45 <i>novemberében?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Sajnos az iskolánkat agyonbombázva, ez volt nekem a legnagyobb fájdalmam. Nem is lehetett tanítani, mert nem voltak ablakok. Itt jegyzem meg, hogy közben engem Budapestre helyeztek a Királyi Katolikus Gimnáziumhoz, tehát errQl az iskoláról van szó. Hat ilyen királyi katolikus gimnázium volt az országban, a nyíregyházi Ungvárról menekült, azután Dombóváron, Jászapátiban, Miskolcon, Budapesten, ez volt az Egyetemi Királyi Katolikus Gimnázium.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">B.A.<span style="">&nbsp; </span><i>Ennek jogutódja lett azután a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Igen, de elQbb jó volna, ha kicsit megmagyaráznám a neveket. <i>Egyetemi: </i>alapításakor <i>Széchenyi György </i>Academicum et Universitatis Collegium-ot alapított, tehát már eleve benne volt az egyetem, nem gimnáziumnak alapította. Mária Terézia az anyagi részét úgy fedezte az iskolának, hogy a katolikus vallás- és tanulmányi alaphoz csatolta, és onnan dotálódott a tanárok fizetése és az iskolafenntartás minden költsége, ezért lett <i>királyi. Katolikus </i>jellege azért volt, mert eleve katolikus intézménynek alapította Széchenyi György, és a jezsuitákra bízta a vezetést. Az egyetemiséget az is erQsítette, hogy <i>Mária Terézia </i>a Ratio Educationis alapján az Egyetem ötödik fakultásaként rendelte el az iskolánkat, amely a Várban volt. Az igazgató dékán volt, a tanárok pedig egyetemi tanároknak számítottak. Mindez addig maradt ott, amíg József fia meg nem változtatta az édesanyjának az elgondolásait, és az Egyetemet áttette Pestre. Minket ottfelejtett a Várban, egy idQ múlva azonban a Helytartótanács kiszorította onnan a mi iskolánkat, akkor visszakerültünk a Várba, az Incze pápa térre, a 4. számú házba, az Egyetem könyvtárának helyiségébe.</p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection51"> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Ott folytatódott a tanítás 1809-ig, amikor a <st1:personname productid="mai Hilton Szálló" w:st="on">mai Hilton Szálló</st1:personname> északi szárnyába mentünk, majd pedig oda járt Eötvös József, a késQbbi miniszter, aki elhatározta, hogy gyönyörq épületet épít nekünk. Ez valóban fel is épült, de Q a felavatást I 876-ban már nem érte meg, meghalt közben, és az iskola a Szabó Ilonka utca 2-4. szám alá került, ott van ma is az épület. Közben azonban lebombázták az iskolát, a <b>II. </b>Világháborúban, fQleg azért, mert vele szemben volt egy SS-támaszpont, és az oroszok azt támadták. Néhány bomba azonban ránk esett. Nagyon tragikus volt a helyzet. Ide járt az akkori miniszternek a fia, s a miniszter, aki mint édesapa eljött oda szülQi értekezletre és látta, hogy az iskolának lógnak a kövei, vastraverzei, életveszélyes volt, azt mondta: itt nem lehet folytatni a tanítást, van nekünk elég üres iskolánk, például a Keleti Károly utcai üresen álló épület, tessék oda levonulni az egész iskolának. 1950 szeptemberében valóban le is költöztünk, úgyhogy tulajdonképpen az iskola ott folytatta, ahol elkezdte, és vitte tovább ugyanazt a szellemet. Kérem szépen, ha egy család elköltözik, azért ugyanaz a család marad, tehát az iskola iskola maradt még akkor is, ha a nevét megváltoztatták: <i>királyi </i>nem lehetett, mert 1946. február 1-én köztársaság lettünk, <i>katolikus </i>nem lehetett, mert 1948 júniusában államosították, az <i>Egyetem </i>pedig már évek óta nem fizetett egy fillért sem nekünk, és meg is mondta, hogy nem tart igényt erre az iskolára. Így elvesztettük minden jelzQnket, és maradtunk <i>állami </i>iskola. Utólag tudtam meg, hogy ekkor fölvették a Rákóczi Ferenc nevet, de nem az lett volna, hanem Rákosi Mátyás lett volna a név. <i>Szávai Nándor </i>igazgatónk azt mondta, kár hogy nem az lett, mert Rákosi bukása után visszaszerezhettük volna az eredeti nevünket, amelyet azóta sem szereztünk vissza a Rákóczi részére. <i>Nagy István </i>tanár úr azonban, amikor a rendszerváltozás bekövetkezett, visszaszerezte a régi épületet, és ebben az épületben egy új Egyetemi Katolikus Gimnáziumot alapítottunk 1997-ben.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>BA.<span style="">&nbsp;&nbsp;&nbsp; </span>Ebben a Rákóczi Gimnáziumban azután életed nagy részét töltötted különféle tantárgyak tanításával. Egy ideig latint nem taníthattál, azután már görögöt sem tulajdonképpen. Hogy folytattad 1950-tQl itt a munkádat?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>1950-tQl még volt latin egy ideig, nem sokáig. Akkor én elhatároztam, hogy rátérek valamilyen más nyelvre. ElQször oroszt akartam, de kisütötték, hogy az hat évig tart, na, erre nem vállalkoztam. Volt egy lehetQség, hogy matematikából 3 vagy 4 év alatt lehetett végezni, mert betudtak régi egyetemi éveket, így a jogász éveimet is betudták, és végül matematikából államvizsgáztam, majd ezt tanítottam 1956 végéig, 57-tQl már megint latint lehetett tanulni, ekkor viszont már matematikát nem tanítottam, holott megvolt rá a megfelelQ papírosom és a lehetQségem. Annyi latin órám volt, hogy egészen 1964-ig csak latint tanítottam.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 30.7pt; text-align: justify; text-indent: -30.7pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>És osztályfQnök voltál...<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Akkor (1950-ben) még nem, a következQ évben lettem osztályfQnök, a te osztályodban, azután 1954-tQl 58-ig egy másik osztály volt, ezt követQen nem volt osztályom, a Vöröskereszttel kellett foglalkoznom, és ezt nagy elánnal tettem, nagyon jól éreztem magam a gyerekekkel való foglalkozás során, majd 1965-ben lettem újra osztályfQnök. Ekkor már latint, görögöt és matematikát is tanítottam egy ideig, a görögöt késQbb abba kellett hagyni, csak olyan formában tanítottam, hogy aki akart, az szakkör jelleggel jöhetett, szombatonként reggel héttQl nyolcig.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection52"> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Azt hiszem, ennyi idQ alatt nem nagyon lehet elsajátítani a görögöt, legalább is csak a betqket, nem?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Azt is elsajátították, de egyszer volt egy érettségi találkozó, lányok is voltak az osztályban, és ezek közül sokan jártak görögre, s amikor leültünk, hogy megkezdjük a találkozót, a lányok kórusa fölhangzott: <i>Anakreon geronei kumaszmen uketi urszasz! </i>Majd hanyatt estem, hogy ezek még énekelni is tudják ezt a kis anakreoni versecskét.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Egészen a nyugdíjazásomig végig matematikát és latint tanítottam. 1975-ben, nyugdíjazásom utáni következQ évben Esztergomban tanítottam matematikát és görögöt, utóbbit fakultációban, délutánonként. Két évig voltam ott.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Szeretted a matematikát mint humán beállítottságú ember?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Kérlek szépen én élveztem a matematikát! Kicsit privát érzés ez, és lehet, hogy nem tudtam átadni az élvezetét a tanítványaimnak, de én magam, a személyemre nézve nagyon élveztem. Amikor egy példa formájában elQjött és a példa megoldásaként az eredmény kiugrott, az nekem mindig nagyon jó érzés volt. De az igazi mégis csak a latin és a görög maradt. Azt hiszem te is tudod, hogy nekem volt egy nevem...</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Természetesen, ezt úgy gondolom, több ezer diák tudja, aki az évtizedek folyamán a Rákócziba járt, hogy Cox tanár úr. Ez egy különleges név, légy szíves, magyarázd el az eredetét! Milyen Cox-ról van itt szó?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Nem az energiahordozóról, hanem l 947-ben, amikor még egy csomó kollégám fogságban volt, és bizony sokszor helyettesíteni kellett, mert az Egyetemi Királyi Katolikus Gimnáziumban csak férfi tanárok voltak, legalább is egy ideig, mert egy idQ múlva lettek hölgyek is, többen is. No de annyi bizonyos, hogy amikor én helyettesíteni mentem, igyekeztem úgy menni, hogy azt az órát, például történelmet folytassam, ami éppen elmaradt. Ez nem mindig sikerült, ezért elQvettem <i>William George Cox </i> Görög regék és mondák címq könyvét, ami piros színq volt, és amikor a hosszú folyosón az osztály felé tartottam, látták a gyerekek, hogy a kezemben van a piros könyv, azonnal mondták: Jön Cox!  Ez azután rám maradt, könnyq is volt megjegyezni, mint egytagú szót. Persze voltak kollégáim, akik föl voltak háborodva, hogy hogy' lehet valakit így nevezni. Volt egy nagymama, aki bejött és egy nagyon híres tanárnak azt mondta: Kérem szépen, szeretném tudni, hol van a Cox tanár úr, mire a tanár sarkon fordult és otthagyta a nagymamát. Azt hitte, hogy ez egy rossz tréfa, vagy gúnyolódás, pedig nem volt igaza, mert a nagymama a kislányától, illetve az unokájától hallotta azt, hogy engem így hívnak. Én pedig nem bántam.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Azért ez is a szeretet egyik megnyilvánulása a diák és a tanár közötti viszonyban, és valljuk be Qszintén, hogy nem minden tanár nyeri el a diákok szeretetét.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Angliában általában a tanároknak van egy  melléknevük , különösen a kollégiumokban. Nekünk is volt kollégiumunk, ami 1945-ig mqködött, ott is voltak ilyen nevek, az biztos. Tudomásom szerint a volt kollégisták alkották meg ezt a nevet errQl a piros könyvrQl. Még annyit errQl, hogy amikor Esztergomba kerültem, ott volt egy gyerek, aki a Keleti Károly utcában lakott és barátai a Rákócziba jártak, és tudták, hogy ott Cox a nevem, így azután Esztergomba is átterjedt ez a név. Ezt el kell viselni.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 30.95pt; text-align: justify; text-indent: -30.95pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Bizony, azt is  el kell viselni (idézQjelben mondva), hogy évtizedek múlva is fölkeresnek volt diákjaid, számon tartanak téged és nagyon nagy szeretetnek örvendesz. Ennek valami oka van, nyilván van valami kisugárzása, amirQl nehéz beszélni.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection53"> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Igen, ez a kisugárzás az, hogy én mindegyik tanítványomban egy embert kerestem, és ezt Qk megérezték. Ilyen formán úgy érzem, hogy éppen ez a vonatkozás teremti meg köztünk, a gyerekek és köztem a kapcsolatot.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Mondhatnánk azt, hogy ez a pedagógusi </i>ars poeticád?</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Igen, ez volna az. És ha még egyszer születnék, azt hiszem, nem lennék más, mint tanár. Ezt választanám, és lehet, hogy a szakomat is ugyanígy választanám: latin-görögöt. Bár most aztán egyáltalán nem megy nagyon, mert tudok olyan gimnáziumot, ahol nincs latin tanítás. Pedig az én véleményem szerint gimnázium nevet csak az az iskola viselhet, ahol vagy latin, vagy görög, vagy latin-görög tanítás folyik! A többi az mind szakiskola.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Ebben a számítógépes és holdutazásos és internetes világban miért tartod fontosnak, hogy humán mqveltsége is maradjon azért az embereknek?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Nem akarok itt német szerzQkre hivatkozni, de számomra nagyon fontos volt, amit egyiküknél olvastam, hogy a latin tanítás az agyvelQnek olyan részét mqveli, amelyet a matematika, és ehhez példát is mondtak: vegyük elQ a régi évkönyveket és nézzük meg a matematika és a latin jegyeknek a konvergenciáját, ami általában ugyanaz. Én ezt tartom nagyon fontosnak, hogy ha tényleg így van, és nagyon is így kell legyen. Mert ha egy szót kimondok, például <i>amorem, </i>akkor már abban a pillanatban át kell gondolnom, hogy az <i>amor </i>hogy lett <i>amorem, </i>tehát keresnem kell egy összefüggést elQször, másrészt tudnom kell, hogy mit jelent az <i>amor </i>és mit jelent az <i>amorem, </i>tehát ez már két mqködés, és a harmadik mqködés a szónak a beleillesztése a környezetbe, a szövegbe. Tehát három mqködést kell egyszerre elvégezni a latin tanulásánál. A göröggel még talán többet is, de mindenesetre azt, hogy az agyvelQt mqveli, föltétlenül fontosnak tartom, és ezért tartanám fontosnak ebben a számítógépes világban, amelyhez egyébként abszolute nem értek, csak annyit tudok róla, hogy van egy  egér nevq mqszer, többet nem. Meg talán még ezt a szót hallottam, hogy  floppy , de hogy az micsoda, azt nem tudom.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>A nyugdíjazás számodra nem jelentette számodra a nyugállományba vonulást és az abszolút pihenést, egyfolytában dolgozol azóta is.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>A nyugdíjazás nem jelentett valóban pihenést, mert Esztergomba kerültem két évre, a Temesvári Perbált Ferences Gimnáziumba, majd pedig a Rákócziba visszahívtak, és egészen 1989-ig tanítottam, valamint könyvtáros is voltam, tehát akkor mentem mondjuk úgy véglegesen nyugdíjba. Ennek több oka volt, egyfelQl már fáradt is voltam néha, de nekem a szememmel baj van, éspedig sem olvasni, sem írni nem tudok. Tehát én visszahúzódtam, de azért az iskolákban mégis elQfordulok, mert egyrészt latinból <i>salse dicta </i>közmondás-versenyeket rendezek és irányítok, illetve iskolatörténetet adok elQ. Ezekhez nem kell szem, ezt valamikor megtanultam, és így mondom el.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>És ez a közmondás-verseny mibQl áll?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>A közmondás-verseny most, ebben az évben elQször latint tanuló diákok részére van, akik tehát eddig soha latint nem tanultak. Huszonegy közmondásból nekik elQ kell készülniük, ezt a huszonegyet elQre megkapják, tanáraik segítségével felkészülnek. Hét iskola nevezett be, most március 21-én, hétfQn lesz az írásbeli, majd április 4-én a szóbeli.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Nekik ezeket nyilván le kell fordítani és meg kell tanulni...<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection54"> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A. Igen, de azt is tudniuk kell, hogy melyik szó milyen esetben van stb. Ezt az egész versenyt egy drága jó kolléganQnk, <i>Feiner Katalin </i>egyetemi tanárnQ vezeti, Q is irányítja, valamikor még más is segített ebben, de most már csak Q vette kezébe és látja azt, hogy erre valóban szükség van. Nagy, áldozatos munkával állítja össze a verseny anyagát, és Q vezeti le magát a versenyt is.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 31.2pt; text-align: justify; text-indent: -31.2pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Így legalább a gyerekeknek valami fogalmuk lesz a latin nyelvrQl és arról a tudományról, amit ez jelent.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Igen. Lehetséges, hogy még meg is fogja Qket, meg is ragad a lelkükben, és azt mondja egyikük-másikuk, hogy én elkötelezem magamat a latin tanulása/tanítása <span style=""> </span>mellett. Talán még ilyen hatása is lehet.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>A Máltai Szeretetszolgálatnak is dolgozol.<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Már nem, de valóban dolgoztam: a hajléktalanoknak, valamint azoknak, akiknek úgy látszik nem volt elég meleg helyük, a Moszkva téren, a melegedQben zsíros kenyeret adtunk és teát, és ezeknek az elkészítésében vettem részt, de most már ezt sem tudom csinálni, mert nem látok jól. Tartom velük a kapcsolatot, idQnként lejárok oda, beszélgetek a volt munkatársaimmal, de ez minden.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Mivel töltöd a napjaidat?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Tekintve, hogy egyedül vagyok, sok minden házi munka is van, meg az újságokat nagyítóval olvasgatom, van egy 26 dioptriás nagyítóm, annak segítségével, amit tudok, elolvasok. Azután rádiót is hallgatok.</p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-indent: -1cm;"><i>B.A.<span style="">&nbsp;&nbsp; </span>Még az érdekelne bennünket, hogy az irodalomban és a zenében kiket szeretsz?<o:p></o:p></i></p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify; text-indent: -1cm;">Sz.A.<span style=""> </span>Amikor harmadik elemista voltam, megkaptam <i>PetQfinek </i>összes költeményeit, hát ezeket úgy faltam, és ehhez fqzQdik az a bizonyos Rákóczi vers is, amit már említettem. Nagyon szerettem és szeretem PetQfit! KésQbb <i>Arany János, </i>majd pedig volt idQ, amikor <i>Pilinszkyt </i>is szívesen olvastam, de most már nem tudok olvasni költQket, irodalommal nem tudok foglalkozni. A prózaírók közül <i>Mikszáth </i>volt a kedvencem, összes munkáját elolvastam, amit meg tudtam szerezni, és nagyon szerettem a párhuzamos olvasmányokat, mint például a LQcsei fehér asszony és a Fekete város együtt olvasva. Vagy pedig a Falu jegyzQje és a Régi jó táblabírák. Vagy a Fogyó hold és a Janicsárok végnapjai. Ezeket a párhuzamos dolgokat iskolában nem mondtam sohasem a gyerekeknek, ezeket én magam számára találtam ki, és nagy élmény volt ezeket így párhuzamosan, illetve egymás után elolvasni. Nem tudom, hogy neked elmondhatom-e, hogy ezt is próbáld meg. <i>Herczeg Ferencet </i>is nagyon szerettem.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Ami a zenét illeti, például a Les preludes-t nagyon szeretem, egyáltalán a zenét nagyon szeretem. <i>Dohnányiné Galapréz Elza </i>írt egyszer Magyar ábrándok címmel egy balettet, és ezt annak idején sokszor megnéztem az Operaházban. Azután kedveltem, bár nem láttam <i>Nizsinszki Kírának </i>a Campanella címq balettjét, amit Q szerkesztett, Q koreografált és táncolt is itt Budapesten. Ezt onnan tudom, mert a Tamara, a húga ezt nekem elmesélte.</p> <p class="MsoNormal" style="margin: 6pt 0cm 0.0001pt 1cm; text-align: justify;">Végezetül mindazokat, akik hallgatták most szavamat, sok szeretettel köszöntöm Jézus Krisztus nevében, és kívánok nekik az elkövetkezQ húsvéti ünnepekre, illetve a pünkösdi ünnepekre sok kegyelmet az Úrtól, legyen lelkük tele a Szentlélek ajándékával!</p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;" align="center"><span style="font-family: Wingdings;"><span style="">u<span style="">u<span style="">u</span></span></span></span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> </div> <span style="font-size: 12pt; font-family: &quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br style="page-break-before: always;" clear="all"> </span> <div class="WordSection55"> <p class="MsoNormal" style="text-align: center; line-height: 12pt;" align="center"><a name="Nevjegyzek"></a><b style="">A Márványmenyasszony étteremben 2005. május 22-én rendezett <br> ünnepi osztály találkozón való részvételüket elQre visszajelezték:<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12pt;"><o:p>&nbsp;</o:p></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.9pt;"><b style=""><i>Nagy István tanár úr</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 13.9pt;"><b style=""><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="">1950<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;"><b style=""><i>Balogh Pál</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Hajdú Csaba <o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Herpich Rudolf<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Kelényi Miklós<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Nemes Róbert <o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Németh Iván<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Udvary László</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="">1952<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><b style=""><i>TüdQs Tibor<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><b style=""><i><o:p>&nbsp;</o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="">1954<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;"><b style=""><i>Dr. Bárdos Péter</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Boros Attila</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Hallama Márius<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Jánó Lajos</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Kákosy Tibor</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Klosz Tamás</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Köves Péter<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Pálhegyi Ferenc</i>)<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. PetheQ Gábor</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Rumszauer István<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Sorger Eduard</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Tótin Tibor</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Varga Antal</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Vermes László</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Végh János</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Zelenka Tibor</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="">1958<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt;"><b style=""><i>Bárdos Imre<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Draskovits Miklós<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Jablonkay Gábor</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Járitz István<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Szabados György<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Tarján András<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Viczián István</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="">1960<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify; line-height: 12.45pt;"><b style=""><i>Dr. Láng Csaba </i>és <i>osztálytársai<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="">1962<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><b style=""><i>Dr. Góth Miklós<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i>Soós Károly Attila</i> <o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i>Dr. Viczián Miklós</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="">1964<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><b style=""><i>Becker Adám<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i>Uszkay Péter </i>(USA)<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="">1965<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><b style=""><i>Bugár András<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i>Dr. Gazda Gábor<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i>Holvay Endre<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Knipper Tamás</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Sándor Csaba</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Simó Endre</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Somos Iván</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Dr. Sugár István</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style=""><b style=""><i>Szomjas László</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i>Dr. Szqcs R. Gábor</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="">1966<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><b style=""><i>Pálinkás György</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="">1968<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><b style=""><i>Dr. Jávor Béla<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i>Dr. Sényi Katalin<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="">1969<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><b style=""><i>Dr. Dávid Gábor </i>(USA)<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i>Monspartné Dr. Sényi Judit</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="">1971<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><b style=""><i>Csorba László<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i>Csukárdi Katalin<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><i>Zofir Terézia</i><o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="">1973<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><b style=""><i>Dr. Várkonyi Magda<o:p></o:p></i></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style=""><o:p>&nbsp;</o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="">1975<o:p></o:p></b></p> <p class="MsoNormal" style="margin-top: 6pt; text-align: justify;"><b style=""><i>Stima Ilona</i><o:p></o:p></b></p> </div> <div style=""><!--[if !supportEndnotes]--><br clear="all"> <hr align="left" size="1" width="33%"> <!--[endif]--> <div style="" id="edn1"> <p class="MsoEndnoteText"><a style="" href="#_ednref1" name="_edn1" title=""><span class="MsoEndnoteReference"><span style="font-family: Wingdings;"><span style="">¬</span></span></span></a> Megjelent a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium Jubileumi Évkönyvében. 1987 (Szerk.: Nagy István)</p> </div> <div style="" id="edn2"> <p class="MsoEndnoteText"><a style="" href="#_ednref2" name="_edn2" title=""><span class="MsoEndnoteReference"><span style="font-family: Wingdings;"><span style="">n</span></span></span></a> Megjelent a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium Jubileumi Évkönyvében. 1987 (Szerk.: Nagy István)</p> </div> </div> </body></html>