Dr. Vermes László:

Mottó: „Az igaz ember világít, mint fény a sötétségben.”            

 

 

Egy igaz embernek…

 

Bandi Bátyánk! – Igaz ember voltál,

mindőnk közt talán a legigazabb!

Sötétben mint fény világítottál

s adtál nekünk bíztató szavakat.

 

Szibéria ránk tört sötétsége

ellen Te az ókor szép fényeit

villantottad föl, megmutatva az

európai ember erényeit.

 

Idézted nekünk dús Itália

s a Peloponnézosz bölcseit,

elzavarva általuk sikerrel

a primitívség sötétségeit.

 

Bizalmatlanság s előítélet

helyébe a megértést helyezted.

Másokkal szemben az empátia

s az ismeret főségét hirdetted.

 

Vad gyűlöletet szeretet hevével,

istentelent a hit erejével

oszlattad el, megtöltve szívünket

bizakodással, édes reménnyel.

 

Barátság fáklyáját meggyújtottad

azoknak, kik magukra maradtak.

Létük értelmét s fontosságát a

kirekesztetteknek megmutattad.

 

Tespedés és lomha belenyugvás

helyébe a segítő cselekvést

s az útkeresés izgalmát tetted,

kizárva minden bús ellenvetést.

 

 

 

Anyagiasság földhözragadtságát

szellemiséged lángjával űzted el,

hogy diák-barátaid szívét a

lelki emelkedettség töltse el.

 

Önfeladás és kétkedés helyett

támaszod volt az éltető remény,

építettél bizalom kegyére,

s a bűn sötétjét legyőzte a fény.

 

A Gonosz világának támadó,

sötét erőit megzaboláztad,

és az Angyal-országhoz vezető

kapukat nekünk szélesre tártad.

 

Bandi Bátyánk! A Fény embere voltál,

mindőnk közt bizton a legigazabb!

Kiválasztott Isten-teremtménye

hálánk szavát mitőlünk elfogadd!

 

Ezért jövünk és baráti szívvel

hozunk Neked koszorút, virágot.

   Vajha egyszer a Te emberséged

uralhatná ezt a rút világot!….

 

 

(Fadrusz utcai emléktábla koszorúzásra
2011. május 22-én)