Dr.
Mottó: „Az igaz
ember világít, mint fény a sötétségben.”
Bandi Bátyánk! – Igaz ember voltál,
mindőnk közt talán a legigazabb!
Sötétben mint fény világítottál
s adtál nekünk bíztató szavakat.
Szibéria ránk tört sötétsége
ellen Te az ókor szép fényeit
villantottad föl, megmutatva az
európai ember erényeit.
Idézted nekünk dús Itália
s a Peloponnézosz bölcseit,
elzavarva általuk sikerrel
a primitívség sötétségeit.
Bizalmatlanság s előítélet
helyébe a megértést helyezted.
Másokkal szemben az empátia
s az ismeret főségét hirdetted.
Vad gyűlöletet szeretet hevével,
istentelent a hit erejével
oszlattad el, megtöltve szívünket
bizakodással, édes reménnyel.
Barátság fáklyáját meggyújtottad
azoknak, kik magukra maradtak.
Létük értelmét s fontosságát a
kirekesztetteknek megmutattad.
Tespedés és lomha belenyugvás
helyébe a segítő cselekvést
s az útkeresés izgalmát tetted,
kizárva minden bús ellenvetést.
Anyagiasság földhözragadtságát
szellemiséged lángjával űzted el,
hogy diák-barátaid szívét a
lelki emelkedettség töltse el.
Önfeladás és kétkedés helyett
támaszod volt az éltető remény,
építettél bizalom kegyére,
s a bűn sötétjét legyőzte a fény.
A Gonosz világának támadó,
sötét erőit megzaboláztad,
és az Angyal-országhoz vezető
kapukat nekünk szélesre tártad.
Bandi Bátyánk! A Fény embere voltál,
mindőnk közt bizton a legigazabb!
Kiválasztott Isten-teremtménye
hálánk szavát mitőlünk elfogadd!
Ezért jövünk és baráti szívvel
hozunk Neked koszorút, virágot.
– Vajha egyszer a Te emberséged
uralhatná ezt a rút világot!….
(Fadrusz utcai emléktábla
koszorúzásra
2011. május 22-én)